Batta Róbert, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Suta, a kilencvenes évek elejétől az úttörő magyarországi techno-house formáció, a Liquid Limbs vezetője volt, majd a kilencvenes évek végétől a Skylanddel, a kétezres években pedig a Hardroxszal ért el komoly mainstream-sikereket, de ő ezt zárójelbe teszi, és 2014-ben visszatért analóg szintis gyökereihez, majd idén Taum címmel új lemezt készített. Ennek apropóján kerestük meg.
minap.hu: Január végén nyolc új számmal jelentkezett a Liquid Limbs. Mesélj kérlek az új albumról – mikor kezdtél el dolgozni rajta, és műfajilag hol helyezzük el az albumot (a dalok meghallgathatóak ITT, korábbi számokat pedig ITT hallgathatunk)?
Batta Róbert (B. R.): Organikus űrtechno, minőségi fehér zajjal – így tudnám talán frappánsan összefoglalni az új albumot. És ez tényleg jellemző rá; nagyon kísérletező, sokkal inkább, mint az előző albumok. Mondhatom azt is, hogy egy szintlépés az előző anyagokhoz képest, letisztultabb. A továbbiakban már minden bizonnyal ez a gondolatiság is fog vezérelni, egy olyan tiszta, minimál hangzás, ami Magyarországon még nem volt annyira hallható ebben a szcénában. A munkafolyamatról: nem agyaltam azon, hogy táncolható zene, vagy sem. A munkát egyébként 2018 novemberében, decemberében kezdtem meg, egészen gyorsan elkészült tehát az anyag. Annyi inspirációt éreztem, annyira jöttek az ötletek egymás után, hogy szinte önmagát szülte meg az album. Ez egy kísérletezési folyamat. Amikor valaki rátalál egy zenei témakörre, egy soundra, és azt körüljárja, akkor simán elkészül 8-10 felvétel. A mastering során még kapott egy „pumpálós ízt”, ami jellemzően meghatározza, de ez azért mégsem egy arénatechnós pumpálás, hanem inkább egy finom fűszerhez hasonlítanám.
Fotó: Parai Roland
minap.hu: Jogos az az észrevétel, hogy picit a ’90-es éveket idézi fel a Taum? Éreztél valamiféle nosztalgiát az alkotási folyamat során?
B. R.: Valóban, ez a fajta hangképzés nagyon régi, már a ’80-as években is létezett – csak éppen egy ilyen kontextusban, ahogyan én most tálalom, szerintem nem egy tucatdolog. És ez fontos volt számomra. A nosztalgia pedig kikerülhetetlen. Megéltem már annyi mindent, a ’90-es években meg aztán maximálisan, hogy ezek visszaköszönnek az új albumon. A gyökerek, amiket én a technóban, a korai house és acid-vonalakon magamba szívtam, az biztosan visszatükröződik az új albumban. Ez letagadhatatlan. De egy kicsit tovább is gondoltam persze a dolgot.
minap.hu: Beszélgettem sokat az utóbbi időben korunkbeli, 30-as, 40-es éveikben járó DJ-kkel, akik azt mondták, hogy amiket annak idején a ’90-es években hallgattak, játszottak, ezek a hangzások kezdenek visszajönni. És azt látják, hogy az a fiatal, aki akkor még éppen, hogy csak megszületett, vevő erre a hangzásra. Mi erről a véleményed?
B. R.: Hogy szokták mondani? 30 évente fordul a világ, és visszatér az akkori divat, mind öltözködésben, mind akár a zenében? Egyértelmű, hogy még jobban jönni fog a ’90-es évek, úgy a popzenében, mind az undergroundban. Utóbbi talán mindig egy kicsit hamarabb rezonál be, mert mindig ebből táplálkozik az overground, vagy a pop vonal. Valaki megfejt valamit, mondjuk a Beatles, Elvis Presley, és utána lesz sok Beatles és Elvis Presley… Semmi különös nincs ebben, biztos vagyok benne, hogy a mostani kölykök ugyanúgy szeretni fogják azt, amit mi a ’90-es években, mert tök jó dolgok voltak.
minap.hu: Ha már fiatalok – milyennek látod a mostani underground életet, akár össze is hasonlítva a ’90-es évekkel?
B. R.: Nem nagyon látom semmilyennek, olyan nagyon már nem is vagyok benne ebben a szcénában. De nem akarom kikerülni a kérdést. Szóval én nem érzem olyan vitálisnak, intenzívnek a zenei életet, mint mondjuk a ’80-as években. Akkor nagyon komoly volt. Most már nem tudom… Mindenki beleszorult az online-ba, a netes dolgokba. Inkább ott nyilatkoznak, nyilvánulnak meg. Jobb feltenni a zenemegosztókra egy videót magunkról, mint mondjuk nyomulni a klubéletben. Mindenki már országosan akar elismerést, ismertséget, és akkor majd meghívják fellépésekre. Az a fajta intenzív klubélet, ami régebben volt, azt sajnos Miskolcon most nem nagyon érzékelem. Persze van egy-két klub, tisztelet a kivételnek, de az a fajta elektronikus zenei kultúra, pezsgés, ami 20-30 éve még megvolt, mára egy kicsit visszaszorult. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem azoknak az embereknek a hibája, akik erre teszik fel a mindennapjaikat! Vannak azért olyanok, akik szerveznek, jó dolgokat csinálnak. De hogy a felvevő közönségben keressük ennek az okát? Én inkább azt mondom, hogy globálisan kell ezt nézni, minden közrejátszik ebben a lanyhulásban.
minap.hu: DJ Palotaival olvastam egy interjút évekkel ezelőtt, amiben kicsit kifakadt, hogy sokan támadják az elektronikus zenéket, mondván, gépzene, holott rengeteg reklámban, filmelőzetesben, illetve – igaz, lebutítva, de – popzenében is hallhatunk drum and bass, vagy újabban dubstep alapokat. Beszüremkedett a mindennapjainkba, valahogy mégis távol áll ez az egész az emberek többségétől.
B. R.: Ez azért érdekes, mert ami nekünk underground volt, az a mostani fiataloknak már majdhogynem diszkóban játszható. Ami anno lázadó és nagyon friss dolognak tűnt, a jungle, a rave, azt már gumizenének használják a képújság alá. Óriásit változott a világ ezen oldala is. De akár gondoljunk csak a hajviseletre: ha én ’90-ben megjelentem volna taréjjal, akkor punknak néznek, most meg rengeteg suhancnak ilyen sérója van. Az ingerküszöb, meg az összes velejáró dolog egészen más szinten van, és sokkal nehezebb ma különválasztani – Magyarországon meg végképp – az undergroundot és az overgroundot. Sokkal jobban elmosódtak az átmenetek, mint régen.
minap.hu: Mi inspirál még egyébként, mi visz előre a zenében?
B. R.: Nehéz ezt megmondani… Állandó kérdésem, hogyan és miként létezik ez az ember (és közben tapogatja a kezét, a vállát…)? Ehhez kapcsolódóan az univerzum, a mindenség, amiből valószínűleg érkezhettünk… Mindezek a gondolatok foglalkoztatnak. Ehhez kapcsolódik, hogy imádok „kütyülni”, elektronikus szintetizátorokkal sound dizájnolni. Jön az inspiráció valahonnan, csavargatok, a kettő összefonódik, és nagyon gyorsan ki tudnak alakulni a zenék. A legfontosabb az, hogy erre nem szabad rágörcsölni. Az már egy iparosmunka. Az is egy jó dolog, működhet, hogy időre „legyártani” egy lemezt valakinek, én abba is belekóstoltam egy kicsit a 2000-es évek elején, de nem az az én világom. Jó dolog, érdekes, de én nem ezzel akarok foglalkozni, hanem ami tisztán jön inspirációként, és én ezt akarom megmutatni, mert ez vagyok én.
minap.hu: A cikkhez készült videóban már láthatunk részleteket a címadó dalhoz készült klipből. Lemezbemutatóra készülsz egyébként?
B. R.: Sokat foglalkoztam ugye videózással, rengeteg videóklipeket készítettem. Ebből adódóan van egy kis tapasztalatom és háttértudásom, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Most már hihetetlen jó dolgokat lehet letölteni applikációként, ezekkel az új eszközökkel egészen könnyedén meg lehet mutatni azt a vizuális megfogalmazást, amit én szeretnék. A lemez bemutatásáról a közösségi oldalakon tájékoztatni fogom az érdeklődőket, lehet, hogy hamarosan egy miskolci programon lesz lemezbemutató is...
