Ugrás a tartalomra

Jegyzet: Az első miskolci naftatár

Szántó István
Utoljára módosítva
2021. szeptember 04. szombat 11:14

A város első professzionális üzemanyagkútja a Búza tér szügyében alakul ki. Egy töltőfejes, kézi hajtású szivattyúval. Édesapámmal legalább hetente egyszer járunk oda tankolni. Ki nem szállhatok, nehogy már elcsússzak a bűzös, fekete, olajfoltos betonon. Látom, apám precízen leszámolja a rendőrség által kiadott üzemanyagbélyegeket, a kutas pedig tartja a markát. Időnként talán seftelhetnek is, hiszen az adott hónapban fel nem használt jegyek a következőben már érvénytelenek. A feketepiacon se érnek sokat, a városban alig néhány embernek van saját autója.

Ha mamám is velünk van, rendre elmeséli, ez a benzinkút a bácsikájáé volt. A háború után a Csengey Gusztáv utcában lakó dr. Janovitz István kereskedő vásárolja meg. Mikor megtudja, hogy államosítják, családostól disszidál Hollandiába. A bejárónőjüknek azt mondják, sétálni mennek, majd egy Miskolcról felszálló kisrepülővel a Lajtán túlra veszik az irányt.
Az új tulajdonos a perecesi központú ÁFOR, az ásványolaj-forgalmi vállalatnak még a hetvenes években is ez a helyi zászlóshajója. Van még egy bódészerű Hejőcsabán, a Pesti úton és egy a Kilián délen. Egy Jávával kezdem a motorizációt, s mindvégig hűséges maradok a Búza téri állomáshoz. Az első szürke Trabantommal is mindig itt kötök ki, hetente kétszer harminc forintért tankolok. A ragacsos üvegablakú, acélvázas pavilonban kell fizetni. A korabeli shop szegényes, néhány ékszíj, biztosíték és hazai motorolaj meg műanyag flakonos, keverékbe szánt olaj kelleti magát. Ez az utóbbi nagyon kelendő a kétütemű autók üzemanyagához. Sokan pancsolunk, az olajszőkítésnek még se híre, se hamva, viszont az ÉPFU és a Volán ziles sofőrjei százliteres tételben adják el a jó orosz benzint. Városszerte hordószámra tárolják, lottóházi pincénkben is van. Literenként egy forintért vesztegetik, balga, vagy nagyon tehetős az, aki nem él a lehetőséggel. A kockázat minimális, csak akkor hallunk erről, ha egy-egy garázssoron rejtélyes robbanás történik. Az se titok, hogy a Búza téri kútnál is csencselnek ezzel.

Az egyébként sohasem forgalmas töltőállomás életében az első nemzetközi olajválság szokatlan eseményeket generál. Magam is beállok az Ady hídig álló kocsisorba. Alig kétórás várakozás után legalább négy húsz literes, benzinnel teli marmonkannával leszek gazdagabb. Mások még nagy uborkásüvegekbe is spájzolnak. Mikor este látom a híradóban, hogy Nyugat-Európában is megrohamozzák a kutakat, megnyugszom. Ha nem nagyon taposom a gázpedált, akár három hónapig is gondtalanul gurulhatok. Majd, ami ezután vár rám s ránk, az már gazdaságtörténelem. A kilónkénti három forint hatvan filléres kenyér ára még kőbe vésve, de a benziné felfelé kerekedik. S ez már rendszerektől függetlenül így is marad, a különbség csupán annyi, hogy akkor még ezt rákenhetjük az OPEC-re, a telhetetlen, arab olajtermelő országokra.

A rendszerváltás hajnalán eltűnik, vagy feljebb költözik az első miskolci benzinkút. Az ÁFOR utódját, a MOL-t betámadják a nyugatiak. Nálunk is megjelenik Bécsből Franz Illés barátom, hogy berajzolja az OMV-shopok helyét. A Tapolcai elágazáshoz egyszerre hármat tervez. Óriási a tiltakozás, hogyan lehetséges egy óvoda mellé robbanásveszélyes üzemet telepíteni. Megy a vita, fokozódik a hiszti, majd egy delegáció jár Bécsben, és hazafelé csak megszavazzák, itt lesz Európa első hármas tükörkútja. Franz barátom rettentően büszke erre. Az se bántja, hogy közben a középső hamarosan bedobja a törölközőt. Sebaj, mondja, csak Miskolcon épült meg a világ első ilyen három, egymással farkasszemet néző kútjuk. Történelmet írtunk ezzel a szakmában.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!