Óriási a hivatalok levélforgalma. Azt hihetnénk, hogy az elektronikus kommunikációval kevesebb papír fogy, és megmenthetjük a kivágásra ítélt erdőségeket. Hiába minden e-mail végén a figyelmeztetés, ha nem muszáj, ne nyomtassunk ki mindent. Jómagam is fuldoklom a szobámban felhalmozott papírtengerben. Jobban bízom a nyomtatómban, mint a gépem memóriájában. Időnként próbálok szelektálni, de keservesen. Megesik, hogy a már szemetesben landolt feljegyzést visszahalászom. Kis József, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatója már sokkal komplexebben, perspektivikusabban látja az írásbeliség, az életünk lenyomatát őrző dokumentumok jelentőségét. Vajon mi is a funkciója a levéltáraknak, tudja-e mindenki, hogy ezek az intézmények képezik a történelemírás alapjait, s ezekben egyesül a kollektív emlékezetünk tárháza?
Még Mária Terézia korában alapították meg az ország első levéltárát, neki köszönhetjük, hogy akkoriban egybegyűjtötték a már korábban keletkezett és még fennmaradt írásos dokumentumokat. Kis József meséli, manapság is megesik, hogy a posta egyik fiókjának vélik. Rájuk telefonálnak, hogy meddig őrzik még a küldeményüket, mikor lesznek szívesek már kivinni a levelüket. Jókedvükben azt szokták mondani, türelem még a XIII. századbeli leveleket se postázták. Valóban, büszkék rá, hogy a miskolci levéltár kincsei között 1270-es nyéki ingatlanbejegyzéseket is őriznek. Különlegesek, hiszen a mohácsi vész előtti iratok közül nem sok maradt fenn mára.
A megyei levéltár gyűjteményének a nagyságára jellemző, hogy ha valamennyi dokumentációt élére állítanának, több mint 13 kilométer hosszúságú lenne. A mezőcsáti fiókot már felszámolták, az ottani iratokat Alsózsolcára vitték, viszont a sátoraljaújhelyi városházán, az ország egyik legrégebbi ilyen intézménye máig is létezik. Összességében Kis József birodalma több történelmi vármegyére való anyagot őriz. Itt található a borsod-gömör-kishonti, az abaúj-tornai, a zempléni és természetesen a miskolci anyagok jó része is.
Milyen ütemben bővül a levéltár állománya és honnan, milyen rendszerben érkezik az utánpótlás? A törvények, a rendeletek elég változóak. Jelenleg a bíróságok, az ügyészségek és a rendőrség úgy 15 évenként selejtezi le az iratait. Tehát minden évben a másfél évtizede készülteket adják át a levéltárnak. Jó tudni, hogy már régóta nem őriznek úgynevezett titkosított, minősített anyagokat.
A helyi kutatók szabadon tanulmányozhatják a közelmúltunk írásbeli feljegyzéseit. Tehetik ezt valamelyik egyetem vagy alapítvány megbízásával, de a nagy többség inkább úgynevezett családfakutatóként böngészi a kikért feljegyzéseket. Még többen az úgynevezett ingatlancserék, eladások, tulajdoni lapok keresésével foglalatoskodnak. Sajnos ez a fajta a nyilvántartási rendszer nem minden időben volt tökéletes, és máig is gyakoriak az ebből eredő pereskedések.
Kérdeztem, hogy vásárolnak-e értékes hagyatékból származó levelezéseket. Az igazgató szerint megvan ennek az elvi lehetősége, de az elmúlt időszakban nem éltek ezzel. Gyakoribb, hogy nemesi családok önként átadják a történelmük dokumentumait. Például Hatvani Zoltán, a rendszerváltás után megyénk országgyűlési képviselője, aki a megyei közgyűlésben is szerepet vállalt, nekik ajándékozta a család összes postáját a XVII. századtól visszamenőleg.
Hogy mikorra növi ki a miskolci levéltár a mostani épületét, a volt pénzügyminisztériumi palotát, amely az átkosban a begyűjtési hivatalnak is helyet adott? Könnyű kikalkulálni, közel járnak már ehhez. Szerencsére a kormány a Miskolci Egyetemen már lerakta az új levéltár alapjait, és megkezdték a minden igényt kielégítő komplex tárhely építését. Ahol még arra is gondjuk lesz, hogy az értékes kordokumentumoknak számító papírosoknak a legmegfelelőbb klímaviszonyokat teremtsék meg.
