Ugrás a tartalomra

A kiégés felé tart a magyar társadalom a szociológus szerint, a politológus táplálná a parazsat

Kujan István
Utoljára módosítva
2023. március 22. szerda 09:43
A tinik még bíznak a boldog felnőtt életben, a húszasok és harmincasok már csalódásként élik meg jelenlegi éveiket, a negyven fölöttiek pedig a rendszerváltás vívmányainak sírjánál merengenek azon, mit rontottak el a '90-es évek csodavárásában. Általános életkori sémák ezek, vagy valami valóban nincs rendben a magyar Y-generációval? Tipikusan keletközép-európai jelenség, hogy a fiatalok döntő többsége elfordul a közélettől, a politikától, és egyéni boldogulására helyezi a hangsúlyt? Szociológust és politológust kérdeztünk egy, a magyarok számára annyira nem hízelgő eredményeket hozó, uniós szintű felmérés kapcsán.
Pontváró program a Miskolci Egyetemen - merre tovább, magyar fiatalok? | Fotó: Horváth Csongor

A Millenial Dialogue projekt az európai országokban 1985-2005 között született Y-generáció tagjainak reprezentatív felmérését tartalmazza arról, hogyan látják a közéletet, a politikát és a világot. A széleskörű kutatás még 2020-21-ben készült, de a legutóbbi felmérések adataival is kiegészítette a benne foglaltakat Fekete Sándor politológus néhány héttel ezelőtti, az akkor indult Ifjúsági Közéleti Akadémia előadásán a MAB Székházban. Az eredmény sok esetben megdöbbentő a magyar fiatalok gondolkodását, hozzáállását illetően.

A szakember szűkített összehasonlításában hazánk mellett a "bezzegország" Ausztria, az Európai Unió egyik legszegényebb állama, Bulgária, valamint a Magyarországhoz hasonló fejlettségű Lengyelország szerepelt. Minden vizsgált országban ezren töltötték ki az online kérdőívet, majd a résztvevők közül országonként negyven főt online kvalitatív vizsgálat keretében is kérdeztek.

Mi motiválja a régió fiataljait? Fekete Sándor politológus az Ifjúsági Közéleti Akadémia nyitó előadásán. | Fotó: Horváth Csongor

Néhány kirívó adat a felmérésből:

•    a magyar fiatalok közel 40 százaléka elégedetlen, vagy nagyon elégedetlen az életével. Az életkor emelkedésével szignifikánsan csökken az élettel való elégedettség
•    Magyarországon a 25 év felettiekre nagyobb mértékű kiábrándulás jellemző: boldogságérzetük 15 százalékponttal alacsonyabb, mint a 15-24 éveseké
•    minden harmadik magyar fiatal pesszimista, hogy eléri-e a kitűzött céljait
•    harmaduk teljesen elzárkózik a politikától, az ahhoz való fogékonyságuk azonban nem csupán önmagában, hanem regionális összevetésben is rendkívül alacsony
•    alig 67 százalékuk számára fontos, hogy figyelembe veszik-e a véleményét
•    a magyar fiatalok csupán 44 százalékának fontos, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon, hogy a helyi közösség életében részt vegyen
•    a magyar fiatalok körében a legalacsonyabb a kinyilvánított szavazási hajlandóság, ugyanis 60 százalékuk állította, hogy élne választójogával, míg valamivel több mint 20 százaléka maradna távol a szavazástól
•    a megkérdezettek háromnegyede szerint összességében káros Magyarországra nézve az aktuális pártpolitizálás, és csak minden negyedik 15-34 év közötti véli úgy, hogy az országnak haszna származik a jelenlegi belpolitikai viszonyokból
•    4 százalékuk hiszi csak el általában, amit a politikusok mondanak
•    a korosztály döntő többsége támogatja az uniós tagságot

Forrás: Millenial Dialogue projekt

Az adatok mögötti társadalmi, szociológiai okokról az előadót, Fekete Sándor politológust és Szabó-Tóth Kinga szociológust, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete vezetőjét kérdeztük. Interjú.

minap.hu: Kivonult, mert kiábrándult a közéletből a magyar fiatal?

Fekete Sándor (F. S.): Az látszik, hogy kevesen vesznek részt benne, ami azért is érthetetlen számomra, hiszen feltételezném, hogy ha valaki elégedetlen az életével, akkor nem passzivitásba vonul, hanem aktívabbá válik, és próbálja megváltoztatni a környezetét.

Szabó-Tóth Kinga (Sz.-T. K.): Azért nem veszi ki a részét a közéletből, a politikából, mert nem ezen a "csatornán" keresztül gondolja a változást, ugyanis szerinte ezen keresztül már esélye sincs. Inkább azon morfondírozik, hogy majd megvalósítja önmagát külföldön, vagy ha itthon is marad, nem feltétlenül foglalkozik közösségi célokkal, hiszen magával és szűkebben értelmezett családjával van elfoglalva. Azon azonban már nem agyal, hogy az országos közéletben bármit lehetne tenni. De egyébként szinte minden korosztályon azt látom, hogy a magyar társadalom a kiégés felé tart.

Szabó-Tóth Kinga szociológus: szinte minden korosztályon azt látom, hogy a magyar társadalom a kiégés felé tart. | Fotó: Horváth Csongor

minap.hu: Ezek szerint nem pusztán az 1985-2005 között születettek fásultak?

Sz.-T. K.: A 40-60 év közöttiek, akik a felmérésben szereplő korosztály tagjait nevelik, még pozitívan látták a jövőt akkor, amikor annyi idősek voltak, mint a vizsgált korosztály. Hurráoptimizmusuk már pusztán abból fakadt, hogy valami új jön. Nem hiszem, hogy bárki is számított arra a nyomott hangulatra, amit a mostani fiatalok rajtunk, a szülőkön keresztül élnek meg. Kivetül rájuk a mai társadalom állapota.

F. S.: Főleg úgy csalódhattak sokan a rendszerváltásban, hogy micsoda csodavárás volt '89-90 táján! Nagyon sokan azt gondolták, hogy pár hét múlva felébredünk, és Ausztria szintjén vagyunk. Komolyan várták, hogy végre utolérjük a nyugati életszínvonalat. És akkor jött a legrosszabb, aminek a Bokros-csomag lett a vége, mert muszáj volt bevezetni, annyira visszaesett a foglalkoztatás, az életszínvonal, a gazdasági mutatók. Ráadásul mindenki azt várta, hogy rögtön belépünk az Európai Unióba, de aztán előtárgyalások sora következett, és végül csak 2004-ben csatlakoztunk. Kiábrándult a korosztály, és már Európára sem úgy tekintett, mint '89-90-ben. Azt gondolhatták sokan, hogy becsaptak minket.

Sz.-T. K.: ... és ma már ott tartunk, hogy sokan magát a demokráciát is megkérdőjelezik.

F. S.: Meg az önkormányzatiságot...

Sz.-T. K.: Igen. Csak aztán nehogy egyszer ezek zárójelbe kerüljenek! Mert hát a '90-es évek elejének válságát még lehetett azzal magyarázni, hogy mindennek - így a rendszerváltásnak is - ára van. Most aztán a világjárvány, majd a háború okozta bizonytalanság, vagy éppen az Európai Unió hibáztatása még inkább afelé terelte a fiatalokat, hogy nincs biztonság. Beállt egy anomikus állapot, amikor a közös értékek, normák meggyengülnek a társadalomban.

F. S.: És erre az is ráerősít, hogy egymás után négy választást ugyanaz a párt nyert meg. Egy fiatal ebből azt gondolhatja - tegyük hozzá, teljesen jogosan -, hogy ez a magyar valóság, hogy nincs igazi alternatíva.

minap.hu: A pedagógusok melletti tüntetések nem adhatták meg a változtatás reményét és a közösség élményét?

Sz.-T. K.: Némi reményt adhatott, hogy a fiatalok mégsem hagynak annyiban mindent. Amikor nem a pártokon keresztül kezdték el érvényesíteni az akaratukat, az annak is lehetett a jele, hogy nem bíznak bennük, alternatívákat keresnek, és magukat próbálják megszervezni.

minap.hu: A polgárosodás csíráit láthatjuk ebben?

Sz.-T. K.: Azt nem lehet mondani, hogy ne alakulna egy középosztály Magyarországon, de ezt inkább a vagyonosodás miatt gondolom - de ez inkább egy vadkapitalizmus újfeudalizmussal ötvözve. A polgári mentalitás viszont hiányzik, és ez a fiataloknál is lecsapódik, ami óriási probléma. Hogy én mit értek egyébként polgárosodás alatt? Például azt, hogy a társadalom tagjai szolidaritást vállalnak másokkal, de ide sorolom a valódi civil társadalom meglétét is. Utóbbi szintén hiányzik Magyarországon. Mivel ez is nagyon átpolitizált, emiatt a fiatalok nem élik át a demokrácia, a polgári lét élményeit. Ilyen téren most a padlón vagyunk, de lesz még felfelé, bár nem tudom, hogy mikor. Egyre fiatalabb az a korosztály, akikben bízok.

minap.hu: A politika magára hagyta a fiatalokat, ők pedig elengedték azt?

F. S.: Valami olyasmit látunk, mint a kádári szocializmusban: majd az állam megoldja a problémáimat. A járvány és a háború sokakban felerősítette a félelmet, és a védelemért cserébe hajlandóak lemondani bizonyos dolgokról.

De például a bolgároknak egyébként azért jobbak az eredményei a politikai kérdéseknél, mert ott tüzes a belpolitika, váltógazdálkodás van, jönnek-mennek a kormányok. A balkáni országban igazi belpolitikát látni, szemben a magyarral, ami egy előre kiszámítható forgatókönyv alapján működik. Felteszem a kérdést: bármilyen belpolitikai történés megráz itt bárkit is?

Sz.-T. K.: Sajnos ma már alig valami éri el az ingerküszöböt. A bolgárok lemaradásban voltak gazdasági téren, de a demokráciát illetően is. Ők ott tartanak most, mint mi a rendszerváltást követő években. Az még egy kegyelmi állapot a mostani magyar helyzethez képest.

Megeshet egyébként, hogy a liberális demokrácia csődöt mondott. Például a TÁRKI kutatásaiból kiderül, hogy lenne igény a diktatúrára itthon. Vannak, akik feláldoznák a szabadságukat, nem kell nekik a felelősség, azt vállalja csak a tekintélyelvű vezető, mit számít, ha bizonyos dolgokat korlátoznak? Ez a világjárványból és az azt követő rendkívüli állapotból is következhet. Sokan úgy élhették meg, hogy egy tekintélyelvű rendszerben is lehet élni.

minap.hu: Individualizáció, a közélettől való elfordulás, negatív szemlélet jellemzi a magyar fiatalok többségét - lehet ezen változtatni belátható időn belül?

F. S.: Sok fiatal megy külföldre továbbtanulni, de kérdés, hogy egyáltalán visszajönnek-e, és hozzák-e magukkal azt a szemléletet és gondolkodásmódot, amit külföldön megszereztek.

Sz.-T. K.: Aki kimegy, azt elvesztette az ország, pedig újfajta lendületet tudnának hozni. Én nem látom, mikor változhatna a felmérésben kimutatott helyzet. Ez az ország egy darabig elveszett, de a középiskolás generációban bízom. Viszont nem tudni, milyen hatással van rájuk, ami most körülveszi őket, amit és ahogyan most tanulnak. Ha az oktatásban nincs érdemi változás, akkor mégis, mire számíthatunk? Az értékek lefelé "szivárognak", a most közvetített értékek viszont nem kedveznek a polgári mentalitás kialakulásának. Ezt a családoknak maguknak kellene megteremteni, ami - elismerem - nem kis feladat. És jelenleg az iskola sincs olyan állapotban, hogy ezt megtegye.

F. S.: Maradtak hát a Bibó Istvántól ismert szabadság kis körei, az önszerveződések. Itt van például az Ifjúsági Közéleti Akadémia! Mert a parazsat meg kell tartani.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!