A 2002 óta létező Nemzetközi Macskanap a hivatalos napja annak, amikor doromboló barátaink előtt tisztelgünk, de mivel nehéz betelni az érzéssel, érthető módon további napok is létrejöttek már.
A Wikipedia összegzése szerint Oroszországban március 1-jén, az Amerikai Egyesült Államokban október 29-én ünneplik a saját nemzeti macskanapjukat. Ha ez nem lenne elég, az augusztus 8-ai hivatalos mellett még egy nem hivatalos cicaünnep is létezik: ez február 22-ére esik, és Japánból indult el.
Annyi biztos, hogy teljesen mindegy, melyik napot jelöljük ki Makcsaünnepnek, úgyis csak alárendeltek vagyunk, akik minden nap megetetjük őmacskaságát, kitakarítjuk utána az almot, igyekszünk nem megzavarni alvás közben, és ha szerencsénk van, a nap végén megsimogathatjuk. De így szeretjük őt. A szerkesztőségből néhányan gondoltuk, meg is osztunk valamit négylábú barátainkról.
Király Csaba macskáját Hercegnek hívják, aki egy 5,5 éves cornish rex fajtájú cica. Jellemzője – a rövid szőre, hatalmas szemei és füle mellett – játékos és emberbarát természete. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy folyton követi az őt életben tartó gazdáit, akiket annyira imád, hogy rendszeresen hajnali 4-5 órától kezdődően szerelmesen az arcukba dörgölőzve ébreszti őket.
"Lakásmacskaként" eleinte nehéz volt Kujan István számára megszokni, hogy ott terpeszkedik el az ágyon, ahol éppen kedve tartja (vidéki srácként ritkán láttott macskát szülei konyhájában, nappalijában). Idővel azonban elfogadta önállóságát, királynői viselkedését – teljesen amúgy is lehetetlen domesztikálni ezeket az öntörvényű állatokat!
„Tiszteletben tartom, hogy csak úgy nem lehet gyöntölni – simogatás akkor és ott és úgy van, ahogy ő azt akarja. Büszkeségét sem adja holmi gourmet kajáért - egy önálló entitás a lakásban, el kell, hogy fogadjuk!” – jellemezte Szurit István.
Tajthy Ákos kollégánk Cirmit, édesanyja macskáját mutatta be. Elmondása szerint nem kicsit öntörvényű, persze ez egy macskánál egyáltalán nem meglepő. Cirmivel általában hétvégén találkozik, amikor meglátogatja édesanyját. Persze a találkozás csak akkor jön létre, ha neki is van kedve hozzá.
„Cicukánknak velem kapcsolatban két üzemmódja van” – kezdte Ákos majd képeket is küldött, hogy szemléltesse, mire gondolt.
„Itt nem én adtam neki enni, pusztán látogatóba érkeztem Mályiba”:
„Itt pedig édesanyám távollétében már harmadik este én tálaltam fel neki és Picur kutyánknak a vacsorát”:
Ők a mi szerkesztőségi macskáink. Önök kinek a cicakegyeit keresik nap mint nap?
