Azért, mert itt található Lillafüred, egy olyan mesebeli hely, ami sokak szerint az ország legszebb pontja.
Ha valaki az ország legszebb pontját keresi, utazzon Lillafüredre! Így beszéltek róla a múlt század harmincas éveitől, mert itt minden adott volt ahhoz, hogy az ember földi paradicsomban érezze magát. Azóta sem változott a helyzet, és amikor a közelmúltban arról faggatták az embereket, szerintük hol található az ország legszebb pontja, a legtöbben Lillafüredet említették. Így aztán elmondhatjuk, hogy az ország legszebb helye Miskolc egyik „kerülete”. Ugye milyen furcsa? Pedig így van. Lillafüred már 1950-től Miskolc része és nem akármilyen része. Ugyanis sehol az országban nem történt annyi kiemelkedő kulturális esemény gyakorlatilag egy négyzetkilométeren, mint itt. Tudom, most sokan hitetlenkednek, pedig nincs igazuk. Vegyük csak sorra, mi minden történt itt.
Itt kezdődött a Fazola család jóvoltából a honi vaskohászkodás, itt írta József Attila az Ódát. Innen indult a könyvnapok gondolata, itt alkotott az utolsó magyar polihisztor, Herman Ottó. Itt rendezték meg az első magyar filmfesztivált 1939 nyarán Nemzeti Filmhét címmel. Itt volt 1933-ban az írók kongresszusa, majd a második világháború idején a lillafüredi írótalálkozó. Itt van a híres pisztrángtenyésztő telep, a honos sebes pisztráng egyetlen szaporítóhelye, itt található az ország legmagasabb vízesése. Itt van a gyógyászati célokat is szolgáló, szépséges István-cseppkőbarlang, az Anna-mésztufabarlang, melyből az egész világon mindössze hat van, ami látogatható; itt van az elsők között völgyzárógáttal létrejött csodálatos Hámori-tó, az őskorkutatás kezdeteit jelentő Szeleta-barlang és -kultúra, itt forgatták egy magyar kultikus film, a Meseautó jeleneteit 1934-ben, itt lehet a legmesszebbre utazni erdei vasúton, és itt épült az ország egyik legszebb függőkertes palotája. Hát ennyi, és még mennyi élmény, amit mi, itt lakók őrzünk gyerekkorunk óta.
Talán ötéves lehettem, amikor egy meleg nyári nap reggelén azt láttam, hogy anyám meg két nővérem kenyeret, szalonnát meg hagymát csomagolnak, és kisvártatva apa is megjelent egy hatalmas görögdinnyével. Mindenki sürgött forgott, de hozzám senki se szólt. Apám látta meg, hogy tanácstalanul álldogálok az udvaron. Odajött hozzám, megsimogatta a fejemet és azt mondta: „Készülődj fiam, mert ma olyan szép helyre megyünk, amilyet még nem is láttál”. – És hol van az a szép hely, édesapám? – kérdeztem tőle. „Gyere csak, megmutatom”, s a kertben a nyakába ültetett, egyik kezét kinyújtva a távolba mutatott: „Látod, fiam, ott messze azokat a kék hegyeket? Oda megyünk kirándulni.” – És ott mit fogunk csinálni? – kérdeztem. „Majd meglátod” – mondta mosolyogva és még hozzátette: „Haza se akarsz majd jönni”.
Hát így indult az én első nagy utazásom a messzi kék hegyek közé. Kétszer kellett átszállnunk olyan buszokba, melyek tömve voltak gyerekekkel meg felnőttekkel, de végül megérkeztünk. Ott, ahol most a kisvasút megállója melletti, szépen gondozott park van, akkor még nagy füves terület, családi piknikezőhely volt. Nővéreim leterítették a pokrócokat, és a család leheveredve élvezte a napsütést. Én a patakpartra telepedtem, és a vízben cikázva úszó halakat figyeltem, meg a dinnyénket, amit egy akkor divatos, fonott műanyag szatyorban ide-oda sodort a víz. Nem messze állt egy ház – azt hiszem, ma panzió –, aminek kertjében víz hajtotta fűrészelő törpék meg mindenféle mesefigurák voltak. Aztán apa bevitt engem egy barlangba, ahová a nővéreim nem mertek bejönni. Ekkor láttam életemben először cseppköveket. Utána megnéztük a vízesést meg a kastélyt, ahogy anyám nevezte a Palotaszállót. Amikor visszafelé a kisvasúton utaztunk, apám énekelt anyámnak egy meseautóról. Nekem ez volt az első lillafüredi kirándulásom, ami örökre bennem maradt.
Lillafüred Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település, közigazgatási szempontból Miskolc településrésze, földrajzilag a Szinva patak völgyében fekszik. A település elnevezése a 19. században Borsod vármegyében fontos szerepet játszó Vay családhoz köthető. Vay Béla a megye főispánja volt. Teleki Zsófia grófnővel kötött házasságából három lánya és egy fia született. Egyik lánya volt a páratlan szépségű Vay Erzsébet, akit a családban Csokonaira emlékezve Lillának becéztek. 1882 nyarán Soltész Nagy Albert (Miskolc polgármesterének, Soltész Nagy Kálmánnak a testvére) és Kubacska István kereskedő gróf Bethlen András miniszternél tett látogatást, ahol engedélyét kérték, hogy a mai Lillafüredet "Bethlen-Füred"-re keresztelhessék, ezzel köszönve meg a miniszter támogatását. Bethlen elhárította a megtiszteltetést, és azt javasolta, hogy keresztlányáról, Vay Erzsébetről nevezzék el az üdülőtelepet. 1892-ben nyilvánították üdülőteleppé gróf Bethlen András kezdeményezésére.
