Ugrás a tartalomra

Miért Miskolc? 5. rész - Egyetem a város szélén

Fedor Vilmos
Utoljára módosítva
2020. március 22. vasárnap 16:04
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
A Nehézipari Műszaki Egyetem 1966-ban. (Fotó: Tóth Károly, Fortepan)

Nemcsak a legnagyobb, hanem az egyik legszebb campus is. Ezt bizonyította az a sok szavazat, melyet egy közelmúltban lefolytatott internetes kutatás során kapott. A miskolciak szeretik az egyetemüket. Ez a mondat közhelynek tűnhet, de ebben a városban egyáltalán nem az. Mert nagyon sokáig vártak arra, hogy egyszer, mint más városoknak, nekik is egyetemük legyen. Saját egyetemük, olyan, amelyik itt tartja gyerekeiket. Így aztán, amikor a múlt század negyvenes éveinek legvégén arról döntöttek, hogy Miskolcon műszaki egyetemnek kell épülnie, ünnepelt a város. Az ünnepnek persze az is oka volt, hogy nem egyszerűn egy – ahogy manapság mondani szokták – zöldmezős beruházással létrehozott intézményről volt szó, hanem az egyik legnagyobb múlttal rendelkező magyar egyetem, a selmecbányai Miskolcra telepítéséről.
A selmecbányai egyetemet 1782-ben alapították, és idővel Európa legrangosabb egyetemei között tartották számon. Az oktatás közel száz esztendeig német nyelven folyt, aztán a kiegyezést követően az oktatás hivatalos nyelve a magyar lett. A trianoni döntéssel határon kívülre került egyetem költözni kényszerült. Átmenetileg Sopron adott otthont számára. Aztán néhány évtized múltán megszületett a döntés, melynek értelmében a selmecbányai egyetem Miskolcon talált végleges otthonra.
Az egyetem profilja az örökölt két kar, a kohóipari és bányászati mellett egy újjal, a gépészmérnöki karral bővült, alkalmazkodva a város szakemberszükségleteihez. Így kezdte meg – folytatta tovább – működését a miskolciak nagy múltú egyeteme.
A Nehézipari Műszaki Egyetem, mert ez lett az intézmény hivatalos neve, a város egyik legszebb részén, a Tapolca kapuját jelentő Dudujkán épült. Szebb környékről álmodni sem lehetett volna. És ami a legfontosabb, szinte önálló várost jelentett, ahová a belvárosból a tizenkettes és a kettes számot viselő buszokkal lehetett közlekedni. Város a városban, vagy ha úgy tetszik, egyetem a város szélén. Ha ma a hallgatókat megkérdeznénk, szeretnék-e, hogy az egyetem a város közepére költözzön, egészen bizonyos, hogy nemmel szavaznának.
Az egyetem területén több mint hatvan éve ültetett fák mára az épületeket körülvevő csodálatos parkká változtak. A terület, melyen fekszik, több mint nyolcvan hektár. Így lett születésekor a legnagyobb, mára pedig az ország egyik legszebb egyetemi campusa. A különböző karok épületei mellett sport- és kulturális létesítmények, boltok, és a legfontosabb épületek, az oktatást segítő kísérleti laboratóriumok, hatalmas gyűjteménnyel rendelkező szakkönyvtár, meg persze kollégiumok alkotják.
Az egyetem és a város vezetőinek nagy sikere, hogy a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve új karokkal is bővült, és ennek megfelelően nevet is változtatott. Ma már Miskolci Egyetem a hivatalos neve, és a hagyományos karok kiegészültek jogi, gazdaságtudományi, társadalomtudományi karokkal. Az utóbbi években otthonra lelt itt a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, majd az egészségügyi kar is.
Az egyetem mára a miskolci legendárium része lett, melynek történetei időről időre felbukkannak az egykoron itt élt és diplomát szerzett hallgatók fontos és szeretett emlékei között.

Nemcsak a legnagyobb, hanem az egyik legszebb campus is. (Fotó: Mocsári László)

Nekem is van jó néhány emlékezetes pillanatom az egyetemről. Voltam egyszerű látogatóként egyetemi rendezvényeken, filmvetítéseken, ásványkiállításokon, koncerteken, egyetemi napokon, ünnepségeken. Voltam meghívott előadó hallgatói csoportoknál meg különböző szakmai tanácskozásokon. Számomra azonban a legszebb, egyetemen eltöltött napom 2009. június 20-a volt. Ezen a napon diplomaosztó ünnepséget tartottak, a földtudományi kar végzős hallgatói vették át diplomájukat, köztük Nóri lányom is. Mielőtt azonban megkezdődött volna a diplomák ünnepélyes átadása, Patkó Gyula professzor, az egyetem rektora bejelentette, az egyetem kitüntetéseket adományoz… és akkor meghallottam a nevem. Az első sorban ültem a város képviselői között. Elszoktam az ilyesmitől, hirtelen azt sem tudtam, melyik oldalon menjek fel. Aztán valahogy sikerült odaérnem a rektorhoz. Csak annyit mondtam neki, hogy ez életem legszebb napja. A lányom átveszi mérnöki diplomáját, az apját pedig kitünteti az egyetem. Ráadásul azon a napon, mely mindkét lányom születésnapja.

 

Programok

Jelenleg nincsenek programok!