Üstökösként tűnt fel a diósgyőri labdarúgás egén Kovács István, aki az ifjúsági válogatottban Albert Flórián társaként az 1959-es bulgáriai Európa-bajnokságon bronzérmet vehetett át Szófiában. Egy súlyos sérülése miatt azonban 25 évesen szögre akasztotta a csukáját, utána a civil életben is sikereket ért el.
Ki adta neked a Mustos nevet és miért?
Solymosi Ernő, azaz Pixi, úgy 16-17 évesek lehettünk, amikor a DVTK ifivel Tokaj-Hegyaljára utaztunk vonattal. Jó barátok voltunk, ő egy évvel idősebb, a vasgyári iskolába járt, de inkább perecesi. Én a 21-es suliban végeztem. Megtréfált, viccből mustot itatott velem, ám erről nem tudtam. Visszafelé szaladgáltam a vécébe. Rám ragadt a Mustos becenév.
Melyik volt az első és az utolsó meccsed a Diósgyőrben?
Bajnokin először a Dorog ellen játszottam 1959 márciusában, az eredmény 1-1 lett. A magyar aranycsapat védője, Buzánszky Jenő ellen igyekeztem helytállni. Az utolsó találkozón a Bp. Honvéd ellen szerepeltem, 2-0-ra nyertünk, Werner Gyuszi rúgta az egyik gólt. Számomra azért emlékezetes ez a derbi, mert Sipos Ferivel (Tüdő) felmentünk fejelni, én húztam a rövidebbet, mivel a hátáról hanyatt estem, megsérültem a 20. percben, végig statisztáltam, majdnem sírtam.
Kik voltak a legjobb focisták, akikkel együtt játszottál, és ellenfeleid közül kik okozták a legtöbb galibát?
Pixit és engem a sportbolt vezetője, Erdélyi Pali bácsi fedezett fel, ajánlására bekerültünk 1958-ban a megyei ifjúsági válogatottba, leteremtett, amikor megjelentem nagy hajjal és fehér svájcisapkában. A Kilián György Gimnáziumban a tesitanárom Kamarás Pista bácsi volt, hiába utazhattam Bulgáriába az 1959-es Ifjúsági Európa-bajnokságra, az iskolai hangosbemondón meg sem említették. Nála a kosaras Kalo-lányok voltak a sztárok. A szófiai bronzmeccsünkön 50 ezer néző foglalt helyet a Levszki Stadion lelátóin. Félidőben az NDK vezetett 1-0-ra, aztán taroltunk: Albert Flóri és én is 2-2 gólt hintettünk, Pém is betalált, és egy keletnémet öngól is született, így alakult ki a 6-1- es győzelmünk. Az NDK ifiválogatottjában sok remek focista szerepelt, például Nöldner, a rájuk épült felnőttcsapat később megverte 1-0-ra az NSZK legjobbjait. A mi csapatunkban is klasszisok játszottak: Albert máig az egyetlen aranylabdásunk. A 36 szoros válogatott Solymosi Ernő a chilei vébére is kijutott, a római olimpián bronzérmet vehetett át. Ihász Kálmán, Keglovich László és Menczel Iván olimpiai aranyéremig jutott. Sóvári Kálmán is sokszoros A-válogatott lett. Ez a csapatunk a Népstadionban 2X30 perces, zárt kapus meccsen 3-1-re megverte a nemzeti tizenegyet. Az ifi a nagyválogatott előtt játszott, így testközelből láthattam Grosicsot, Mátrait, Sipost, Sárosit, Bozsikot, Kotászt, Szojkát, Sándor Csikart, aki a zágrábi derbin hármat bevágott, Sekularec csak kettőt, de az eredmény 4-4 lett. A Népstadionban 3-0-ra legyőzték őket. Előtte Baróti hozzám is odajött, megkérdezte: azt tudja-e, hogy a földije, Szigeti Oszkár is játszik? Diósgyőrben a túlkoros szovjetek, Voronyinék, nagy bánatomra 2-1-re nyertek, hiába fejeltem egy gólt.
Beszélj legemlékezetesebb meccseidről! Csapatként milyen helyezést értetek el, amire ma is büszke vagy, hiszen a maiaknál lényegesen mostohább körülmények között léptetek a zöld gyepre!
Sose felejtem el, amikor hetedikesekként a diósgyőri salakos pályán 7-4-re megvertük a nyolcadikos Ernőéket. Ő stoplisban játszott, én lyukas tornacipőben, mégis négy gólt bevarrtam nekik.
Itthon az Újpestet 25 ezer néző előtt 3-1-re vertük két gólommal, Vass Laci pedig a passzomból talált be a kapuba. Később nyugdíjasként hazajött Pixi, és kifakadt: megjártam a Maracánát, de az az iskolás derbi még mindig a begyemben van. Játszhattam gyerekként Csikarék ellen, ahol Gellér volt a kapusuk, a védelem Kovács I., Sipos, Lantos, a csatársor: Sándor, Bukovi (az edző fia), Bödör, Molnár, Szimcsák. Az MTK vezetett 1-0-ra, amikor Werner azt tanácsolta: álljak Lantos mellé, aki már lelassult, dobok neked egy hosszú taccsot, iramodj meg, és egyenlíts ki. Szót fogadtam, Sándor azonban megvert minket két góljával, Jakubi ekkor volt utoljára balbekk, helyére Paulás került, én sérülése miatt Csányit helyettesítettem. Az NDK elleni sikerünket már említettem, annyira lenyűgöztük Sir Stanley Roust, a FIFA későbbi elnökét, aki akkor az angol szövetség (FA) főtitkáraként kijelentette:”Nem hinném, hogy a magyaroknak utánpótlásgondjaik lennének.”
Mik voltak azok az erényeid, melyeknek köszönhetően a hajdani szurkolótábor örökre a szívébe zárt, és akik láttak egykoron a pályán, máig sem felejtettek el…
Higanymozgású srác, jól kezeli a labdát – írta rólam a korabeli sajtó. Szerencsém volt, mert a kertkapun átugorva máris a DiBányász-pályán lehettem, ahol a kiöregedett vasgyári labdarúgók adtak fazont a játéknak, így Pesti György, Bujtor, Gyurik László. Egyszer ellenük is pályára léptem, zrikáltam is őket, mondván: Gyuri bácsi, öreg vagy már, abba kéne hagynod! És milyen a sors? Ő lett a DVTK elnöke. Nem kedvelt, mert a tüske benne maradt. Ificsapatunk minden tagja a grundon tanult meg focizni, mi játszottuk az előmeccseket a nagyok előtt. Vastaps kísérte játékunkat, harmadikok lettünk a bajnokságban. Az életben is megálltuk a helyünket. Várhegyi és Szenczi Imre főmérnök lett, Pataki Tibor a DIMÁVAG vezető mérnöke, Szávai Péter egyetemi tanár, Perecsi Tibi, Ráczi Attila és én NB I-es focista, Cservenka Csaba pedig NB II-es.
Pályafutásod során melyik volt a legkedvesebb gólod és miért éppen az?
Egy ponttal előttünk álltak az ózdiak az 1962/63-as szezonban, ha nyerünk, bajnokok leszünk az NB II-ben, ez volt a tét 18 ezer fanatikus néző előtt. Az egyetlen gólt én rúgtam, Katonának. Ottani rokonom nem ismert fel, és azt kiabálta: bár eltört volna a 8-as lába! Ekkor Bukovi Mártonnak amerikai cigi lógott a szájában, a szurkolók megkérdezték tőle: Mester, mit tesz a focistákkal? – Először megtanítom őket járni – felelte. Előtte Bodola Gyula, a sokszoros román válogatott játékos edzett minket, aki intelligens, de túl jószívű volt. Rendes ember nem való a dörzsölt, csibész futballistákhoz!
A civil életben hogy boldogultál ?
A Sipossal történt ütközés beárnyékolta pályámat, nagyfokú gerincsérülést szenvedtem, a gyakori húzódások miatt a legjobb koromban, 25 évesen abba kellett hagynom a focizást. A kiöregedett labdarúgóknak kocsmát adtak, vagy mehettek vendéglátósnak, benzinkutasnak. Ezek számítottak akkortájt menő fizetős szakmáknak. A Kilián-gimnázium után elvégeztem a Berzeviczyt, majd levelező tagozaton a kétéves üzletvezetőit. Közben az LKM fonyódligeti üdülőjének a vezetője lettem 4 évig. A felsőfokú vendéglátóipariból két évet lehúztam, de harmadikban kimaradtam, mivel a 60 személyes tapolcai Éjjeli Szanatóriumban külföldi csereüdültetéssel foglalkozhattam. A MIBER igazgatója, Szekrényi Jenő javasolta, vegyem ki az ipart, letudtam a hegesztői, karosszéria-lakatosi szakvizsgát. Mellékállásban műhelyt nyitottam. A megyei kórháznak szemetes kukákat javítottunk, a Testvérvárosoknál garázsokat, ami jól jövedelmezett. Ezután 9 évig Nyíri Pista igazgatónál, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnál láttam el a gondnokságvezetői teendőket. Dobó Zoli megszervezte, hogy a diósgyőri öregfiúkkal egy hónapig Kanadában lehessünk, régi újságíró kollégád, Tóth Zoli szedte össze rá a pénzt. Játszottunk Ottavában és Hamiltonban is. Pál Sanyikával engem Kálmán Miklós karbantartónál szállásoltak el. Összehozott Robival, a milliomossal, nagy barátság lett belőle. Eljött hozzám Miskolcra is, a Junóban bérelt lakosztályt. Távozása előtt megkérdezte: Pista fiam,visszajössz velem Kanadába? Belecsaptam a tenyerébe. Négy éven át májustól októberig a mindenese lettem. Ott hat hónap annyit kerestem, mint itthon 5 év alatt. Társalgási szinten megtanultam angolul, most sem lehet eladni. Két esztendeig Szécsi Pista Mazdájánál dolgoztam. Rosszul lettem, vastagbéldaganatot állapítottak meg, 15 éve megoperáltak, szerencsére túléltem. Ha nem Kovács István a nevem, s nem segít Csiba Gabi és Sója Szabolcs, most nem beszélgethetnénk.
Családodban öröklődött-e a sportos hajlam?
Korán megnősültem, 21 évesen. Lányunk, Orsolya Eszter ma háromgyerekes családanya, testnevelést és gyógytestnevelést oktat egy budapesti gimnáziumban. Középső unokám, a 14 esztendős Keve, tehetséges kézilabdás. Kincső 17 múlt, Zétény most lesz ötödikes, ő is jól kézilabdázik. Vejem, dr. Rácz Levente, a Testnevelési Egyetem Humán Kineziológia Tanszékének laborvezetője és a NEKA országosan elismert vezető erőnléti edzője. Korábban az úszófenomén Cseh Laci szárazföldi edzője volt.
Az utánatok következő futballgenerációk közül kik vitték tovább a stafétabotot? Mennyiben lett más a foci Diósgyőrben és a világban?
9Nálam az eddigi legjobb diósgyőri focicsapat így állt fel: Hódi - Werner, Szigeti, Paulás - Török, Solymosi - Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál. Edző Kiss Gábor. Igaz a vidék legjobbjaként 1959/60-ban „csak”’ 5. helyen végeztek, ám akkor olyan legendák játszottak még a Dorogban is, mint Ilku vagy Monostori. A Közép-európai Kupában, Palermóban 2-1-re nyert a DVTK, ott még nem kaptam lehetőséget, itthon biztosra mentünk, de vesztettünk 2-1-re. Csereként a kapufát találtam telibe. Nekem a második generáció az alábbi:Tamás Gyula –Kovács Pali, Salamon, Kiss Laci –Gál Béla (Szucsányi), Hajas – Vass Laci, Kovács István, Szurgent, Ruttkai Zoli, Sikora Feri. Hét meccset játszottam itt. A korábbi szürke eminenciás Horváth Bandi magára talált, rögtön tüzelt és nem is maradtak el a góljai. Szucsányi érdekes figura volt. Fehér ingben, nyakkendőben jött beépíteni a fürdőszobám ablakát, a fél utca nézte. A sztori az, hogy befelé állt, és leesett. Sebaj, majd megfordítjuk- mondta. De nem jött. A bronzérmes DVTK-t a szurkolók elkeresztelték aranycsapatnak. Görgei és Kutasi volt a legjobb, no és a megfejthetetlen, kiszámíthatatlan Borostyán Misi, még ő sem tudta, hogy mire képes valójában. Váradi Ottó, Szántó Gabi játéka is tetszett. De ne hagyjuk ki a sorból Szabó Lacit sem, aki az egész szezonban biztosan őrizte a DVTK kapuját péklapát nagyságú tenyerével. Veréb Gyuri vállsérülése miatt csak háromszor vehette fel az 1-es mezt.
Hogy látod a jelenlegi DVTK esélyeit a száműzetéséből való visszatérésre? A klub mostani feltételei igazán ideálisak, mások számára irigylésre méltóak, mégis hiányzik valami, aminek segítségével újra régi fényében csilloghatna a DVTK...
Nálunk az edzőmeccseken is megtelt a korzó. Ami pénzt most beleöntenek a fociba, elgondolkoztató, hogy a válogatottmeccseket leszámítva a bajnokikon konganak az ürességtől a lelátók. A politika és a pénz uralja a focit. Ha egy pályakezdő senkinek ajánlanak 1 milliót, kevesli, továbbáll, és másutt megkapja a kétmilliót. Európa nyugati felében nem a taóból szponzorálják a klubokat. A Leicester amerikai milliárdosa kikötötte, évente adjanak el több tízezer bérletet, nyerjék meg a PL-t és évente rendezzenek 4 nívós koncertet. A mostani DVTK-ról az a véleményem, hogy nehezen kerül vissza az élvonalba. Az MTK jól fiatalított, és sok a sötét ló, az ETO, a Szombathely, a Pécs, a Szeged, a Nyíregyháza. Nincs olyan játékosunk, aki idegenben el tudná dönteni a meccseket, de ne legyen igazam. Mi 2-1-re vesztésre álltunk Szolnokon, pedig a pályán volt Szamek, Paulás, Ráczi, Sikora is. Kilenc perc maradt hátra, Bukovi dühében bement az öltözőbe. Összeszedtük magunkat, fordítottunk, és győztünk 3-2-re az én gólommal is. Mondtuk a mesternek, győztünk, nem hitte el. Kiment megkérdezni a szurkolóktól, mi az eredmény.
Az angolok elleni 1-0 és 4-0, különösen az utóbbi világszenzáció. Ez azt jelenti, hogy innentől hátradőlhetünk a karosszékben, és boldogan tapsolhatunk a zsúfolt lelátókon, mert minden rendben van a magyar futballban?
Ilyen gyenge, enervált angol válogatottat még nem láttam, ez persze semmit nem von le a mieink dicsőségéből. Fegyelmezettek, jó az erőnlétük, a futógyorsaságuk, megtanultak focizni. Rossi sok tehetséges fiatalt épített be a csapatba, így például Sallai Rolandot, Szalai Attilát, Schön Szabolcsot. Akkor ér ez sokat, és igazi előrelépés, ha ősszel a németek és az olaszok ellen is képesek lesznek hasonló teljesítményre, eredményre.
