Ugrás a tartalomra

Népszokások a kertek alatt

minap.hu
Utoljára módosítva
2020. június 01. hétfő 13:44
Számos népszokás kapcsolódik a pünkösdhöz. Ilyen például a pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás vagy a pünkösdölés, pünkösdi zöldágazás, pünkösdi mulatságok. Sőt, egyes vidékeken – az ünnephez kapcsoló népszokásokat Bodnár Mónikával, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetőjével jártuk körbe.

A kereszténység három nagy ünnepének egyike (a másik kettő a karácsony és a húsvét). A húsvéthoz hasonlóan ez is úgynevezett mozgó ünnep, a húsvétot követő 50. napon ünnepeljük, amint a neve is utal rá (görög pentekosztész = ötvenedik), s a keresztény egyház a Szentlélek kiáradásának ünnepeként tartja számon.

Ám számos profán népszokás is kapcsolódik pünkösdhöz, mint pl. a pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás vagy pünkösdölés, pünkösdi zöldágazás, pünkösdi mulatságok, egyes vidékeken a májusfát is pünkösdkor állítják. A pünkösdi királyválasztás egyfajta legényvirtus, ahol a legvitézebb, legbátrabb ifjú nyeri el a címet és viseli egy ideig – vidékenként változik, hogy néhány napig, vagy egy egész esztendőn át, amikor új pünkösdi királyt választanak. De az biztos, hogy a pünkösdi királyság nem tart örökké, záros időn belül véget ér, mulandó dicsőség. Ezért nem vasárnap, hanem előtte egy nappal, szombaton koronázták magyar királlyá Ferenc Józsefet a kiegyezés évében, 1867-ben. Az ünnepséget eredetileg június 9-re tervezték volna, ami történetesen pünkösd vasárnapjára esett abban az évben. Ám valakinek eszébe jutott a pünkösdi királyság jelentése, s ezért egy nappal előbbre hozták, június 8-án bonyolították le a ceremóniát.

Az 1920-30-as években Magyarországon pünkösd vasárnapján választották meg a Pünkösdi Királynőt, Magyarország Szépét vagy Miss Hungariát, aki gazdag kelengyét, Singer varrógépet és egy karkötőt kapott ajándékba.

Megyénk egyik települése, Csenyéte egy különleges, más vidékről nem ismert pünkösdi szokással írta be magát a népszokások történetébe. Pünkösd másnapján hajnalban a díszes ruhába öltözött legények kilovagoltak az erdőbe zöld gallyért, a lányok közben összegyűltek az iskola udvarán, ott várták a visszatérő legényeket. A vágtában érkező legények a falu szélén lelassították lovaikat, felsorakozva, lépésben, nótaszóval vonultak végig a falun, mindenkinek adtak a zöld gallyból, majd oda mentek, ahol a lányok várták őket. Ott leszálltak a lóról, minden legény választott egy leányt, s táncra perdültek. 10 óra előtt abbahagyták a táncot, mert kezdődött az istentisztelet, s majd csak a délutáni litánia után folytatódott a táncmulatság, s tartott egészen másnap reggelig.

Ezt a szokást az 1950-es évek elejéig gyakorolták. Azóta talán már alig akad, aki emlékezne rá, hiszen a falu lakossága is kicserélődött. Ez az eset is példázza, hogy a népszokások is változnak, mint minden más az életben.
 

További hírek

Olvasnivaló