A művelt közvélemény többnyire csak az emlékiratíró Dérynéről és a Miskolc egén üstökösként átrobogó, egyedülálló tehetségű Kaffka Margitról tud, ha a miskolci kötődésű írónők kerülnek szóba (az ő emlékezetüket márványtábla is őrzi), pedig meglepően sok, bár nagyrészt elfeledett nőíró is élt a korszakban, köszönhetően a 19. század második felében kibontakozó nőnevelés eredményeinek és nem utolsósorban az egyház hatásának.
Az olyan nevek, mint Reichard Piroska, Kosáryné Réz Lola, Hidvéginé Horváth Bóra, Szederkényi Anna, Geötze Anna, Lányi Sarolta ma már idegenül csengenek, de saját korukban újságok tárcarovatai, sőt önálló kötetek
szerzőiként ismerték őket az olvasók. Az utóbbi években egyre többet fedez fel belőlük a kutatás: Herman Ottóné Borosnyai Kamilla kéziratait vagy Ujlaky Vilma elbeszéléseit már ismét elérhetjük, de a többiek is egyre inkább az érdeklődés fényébe kerülnek.