Ugrás a tartalomra

Ott folytassuk, ahol abbahagytuk? – otthon maradt miskolciak gondolatai  2. rész

Tajthy Ákos
Utoljára módosítva
2020. április 22. szerda 20:54
Sorozatunkban miskolci közéleti szereplők osztják meg gondolataikat a világjárvány miatt átalakult jelenünkről és átalakuló jövőnkről.
Forrás: MiNap-archív

A koronavírus-járvány és a miatta kihirdetett veszélyhelyzet, kijárási korlátozás alaposan felforgatta a mindennapjainkat. Aki teheti, lassan egy hónapja végzi otthonról munkáját, emiatt pedig egészen közel, talán az egészségesnél kicsit közelebb is került egymáshoz a munkahely és a magánélet. Mégis megtesszük, hiszen a szakemberek érveit hallva könnyedén belátható: nekünk és szeretteinknek, embertársainknak is ez most a közös érdekünk. Megélni viszont mindezt egyáltalán nem könnyű.

Cikksorozatunkban miskolci ismert embereket, közéleti szereplőket kérdeztünk arról, hogyan élik meg a járvány miatt átalakult mindennapokat, és szerintük mit kellene tanulnunk ebből a helyzetből. 

A második részben Aranyosi Péter Karinthy-gyűrűs humorista, Szunyogh László, Miskolc város főépítésze, Ábrám Tibor, a Lévay József Református Gimnázium igazgatója, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka és F. Nagy Zsuzsanna, a Zöld Kapcsolat Egyesület elnöke osztotta meg gondolatait rajtunk keresztül önökkel. 

Az első rész ITT, a harmadik epizód pedig ITT érhető el.


Amúgy is tervezte a pihenést

Aranyosi Péter - Fotó: MiNap-archív


Aranyosi Péter azzal kezdte, mivel a fellépéseit lemondták, így a következő időszak az ő életében az aktív pihenésé.

- Mivel tizenhárom éve folyamatosan színpadon vagyok, egyébként is terveztem már ezt, úgyhogy ebből a szempontból egyáltalán nem vagyok kétségbeesve. Az elmúlt időszakot egyébként nagyon élveztem, rengeteget vagyunk a gyerekekkel, végre van időnk társasjátékozni is. Emellett a kerti és a ház körüli munkákat is elvégzem: van egy kis kertem a délegyházi tavaknál, ami pont olyasmi, mint otthon a nyéki tavak környéke. Itt rengeteget dolgozok, virágot ültetek, sövényt nyírok, fákat metszek, bízom benne, hogy az enyém lesz a legszebb kert a környéken. Otthon pedig már átpakoltuk a fűszeres szekrényt, a következő napokban pedig a garázsnak esünk neki.

Ebben a munkában nagy örömömre a két erős fiam is segítségemre lesz, kibúvókat – hogy ide, vagy oda kell menni – úgy sem tudnak találni – mondta.

A Karinthy-gyűrűs magyar humorista úgy vélekedik, a mostani időszakból mindenképpen lehet tanulni. „A vadállatok lassan visszatérnek az elnéptelenedett utcákra, Kína felett két és fél hónapos leállás alatt kitisztult az ég, a városaikban ismét lehet levegőt venni. Azt gondolom, ebből le kellene vonni a tanulságot.”

A személyes együttléteket hiányolja

Szunyogh László - Fotó: MiNap-archív


A társadalmi érintkezések, a személyes találkozások, együttlétek hiányát viseli a legnehezebben a mostani járványhelyzetben Szunyogh László, Miskolc város főépítésze.

- A napokban azt álmodtam, hogy a jövő héten már mehetünk ismét focizni, mert vége van a járványnak. A foci, az nagyon hiányzik: úgy is, mint, hogy a barátaimmal sportoljak úgy is mint, hogy kint szurkoljak a DVTK stadionban a Diósgyőr meccsein, meg úgyis, hogy nézzem a BL meccseket a tévében. Komolyra fordítva, számomra a társadalmi együttlétek hiányoznak legjobban: ez igaz a munkára és a magánéletre is. Home officeban is ugyanannyit dolgozom, de rengeteget ülök a gépem előtt, hiszen mindenhez szükséges a modern technika. Hiányzik a kollégákkal való személyes kapcsolattartás, az együtt gondolkozás, dolgozás. A magánéletet tekintve az természetesen nagyon jó, hogy rengeteg időt töltünk el szeretteinkkel, családtagjainkkal, viszont, hogy nem mehetünk el egy jót focizni, nem ülhetünk le személyesen egy jót sörözni, nem tudunk kezet fogni, nem lehet megölelni egymást… szóval ez nagyon hiányzik – sorolta Szunyogh László.

A főépítész abban bízik, az előttünk álló hetekben, talán hónapokban átértékeljük az életünket, megtanuljuk értékelni azt, ami a járvány kezdetéig annyira természetes volt. „Talán jobban fogjuk értékelni egymást ezután, viszont a „kényszerkarantén” talán arra is megtanít, hogy le tudjunk egy kicsit néha lassítani, és ne csak a külső, de ki-ki a saját belső világával, gondolataival is tudjon rendszeresen foglalkozni. 

Felértékelődő örök igazságok

Ábrám Tibor - Fotó: MiNap-archív


„Egy nemzedék életében ritkán adatik országos veszélyhelyzet, tegyük hozzá: Istennek legyen hála érte. De, hogy egy-egy ilyen rendkívüli állapot milyen érzéseket, reakciókat, magatartás és cselekedeti formákat vált ki belőlünk, érdemes ezzel kinek-kinek szembenéznie” – fogalmazott kérdésünkre Ábrám Tibor, a Miskolci Lévay József Református Gimnázium igazgatója, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka. 

Mint mondta, igazgatóként a tantermen kívüli digitális munkarend szerinti oktatás kihirdetésekor első dolga az volt, hogy a munkatársainak e-mailt írt: „Hétfőn reggel 8 órakor Nevelőtestületi értekezlet”. Talán ennyi elég is volt – folytatta - megnyugtatásként: értjük a helyzetet, közösen fogunk felkészülni rá.

- Büszke vagyok kollégáimra és munkatársaimra, hiszen egy-két nap alatt teljesen működőképes Office 365 alapú távoktató rendszert sikerült felépíteni, és működik a lehetőségekhez mérten jól. A megváltozott élethelyzetben felértékelődik a bizalom kérdése. Azt, hogy tudom, minden egyes kollégám felelősen, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint végzi a munkáját – a digitális csatornákon keresztül is. Jó lenne, ha országos társadalmi-politikai téren is helyreállna és felértékelődne a bizalom: tudom, hogy megválasztott vezetőink felelősen, az ország és a nemzet érdekeit figyelembe véve, legjobb tudásuk szerint döntenek. A megváltozott élethelyzetben felértékelődik a közösség. Az ember néha el kell veszítse azt ami természetes ahhoz, hogy értékelni tudja. A közvetlen és kiterjedt család közösségének korlátozottsága, a munkatársi közösség ereje, az egyházi-gyülekezeti közösség lelki megtartó ereje sokaknak hiányzik. A megváltozott élethelyzetben felértékelődik a rend és fegyelem kérdése. Csak fegyelmezetten, elfogadva és betartva a rendet lehet egy-egy ilyen veszélyhelyzeten minél kevesebb veszteséggel túljutni - fogalmazott.

Ábrám Tibor szerint a nagy kérdés az, hogy „megértjük-e, hogy ezen a nyomorúságos élethelyzeten keresztül Isten mire akar tanítani bennünket”. 

- Változik-e bennünk valami is ezek alatt a hetek alatt, ami átformálhatja a látásunkat a jövőről, vagy igyekszünk mindenben ott folytatni, ahol március elején abbahagytuk? Tud-e erősödni az Isten iránti bizalmunk, és ezáltal embertársaink iránti bizalom? Fontossá/fontosabbá válnak-e számunkra a közösségek, a család, a munkatársak, a gyülekezet, a nemzet? Lesz-e bennünk nagyobb a rend, a fegyelem életünk apróbb és nagyobb kérdéseivel kapcsolatban? - tette fel a kérdést.

Csak egy Földünk van, változtatnunk kell!

F. Nagy Zsuzsanna - Fotó: MiNap-archív


Számunkra nem az volt a kérdés, hogy még a mi időnkben bekövetkezik-e egy világjárvány, hanem csupán az, hogy pontosan melyik esztendőben, hogy mikor – vélekedett kérdésünkre F. Nagy Zsuzsanna, a Zöld Kapcsolat Egyesület elnöke.

- Ha nem ez, akkor egy másikfajta kataklizma volt várható, hiszen a globális negatív folyamatok olyan mértékben gyorsultak fel, hogy ez már elkerülhetetlen. Voltak, akik azzal számoltak, hogy először egy újabb világháború következik be, majd jelentős migráció és utána egy világjárvány. A sorrend ugyan változott, ám sejthető volt, hogy a jelenlegi nyitott gazdasági-társadalmi rendszerek magukban hordozzák annak lehetőségét, hogyha kialakul egy járvány, akkor az gyorsan és globálisan képes elterjedni, lokálisan pedig akarjuk, nem akarjuk, ki vagyunk ennek szolgáltatva. Pontosan ez történt a COVID-19 esetében is. Az a legnagyobb baj, hogy nem készült fel ezekre a prognózisokra sem a társadalom, sem pedig a kormányok, pedig a Római Klub, a zöldek, több politikai és társadalomkutató csoport elég régóta jelezték ennek veszélyét – mondta.

A világjárvány és az emiatt életbe lépett intézkedések újraírták a Zöld Kapcsolat Egyesület működését is.

- Társadalmi szervezetként elég nehéz a jelenlegi helyzetben működnünk, hiszen a társadalom tagjai el vannak zárva egymástól, és így mi sem férkőzhetünk közel hozzájuk. Tevékenységünk nagy része személyességre épül, ilyen például az oktatási, kerékpáros, komposztálási program. Sajnos le kellett állítanunk a szemléletformáló programjainkat, emiatt legalább hatvan rendezvényt kell ebben az évben átütemeznünk, ami nem egyszerű, hiszen több mint 15 települést érint. Ezeket az eseményeket valószínűleg csak szeptemberben tudjuk majd folytatni, ami nagyon rosszul érint bennünket. Másrészről, mivel az emberek hétvégeken, délutánonként értek rá, mi az önkénteseinkkel általában akkor is dolgoztunk, ami azt jelenti, hogy egy évben akár harminc hétvégénk is foglalt volt. Tehát a járvány miatt kialakult helyzet számunkra jelentős bioritmus váltást jelent. Bár meg kell, hogy mondjam ezt is ki lehet tölteni hasznosan, s a jó oldalát tekintve, még élvezni is lehet – hangsúlyozta F. Nagy Zsuzsanna.

A miskolci illetőségű zöldszervezet elnöke azt mondja, a világjárvány kialakulása a jelenlegi fogyasztási és kulturális rend következménye, és az emberiségnek bőven van mit tanulnia ebből. 

- Nem tudjuk fénymásolóba tenni és sokszorosítani a Föld nevű bolygót, ezért fel kell fognunk, hogy „egy lábnyomos” életet kell élnünk – utal az ökológiai lábnyom figyelembevételének szükségességére. Ez az egyetlen lehetőségünk van. Meg kell értenünk, hogy egyszerűen más minőségű életre van szükségünk ahhoz, hogy az utánunk következő nemzedékeknek és nekünk is lehetőségünk legyen egy legalább, valamelyest elfogadható színvonalú éltre. Ha ezt nem tudjuk, vagy nem vagyunk hajlandóak felismerni, ha továbbra is az állandó anyagiasságra épülő növekedés eszméjét követjük, felfaljuk és felemésztjük azokat a javakat, melyek reprodukáláshoz jóval több idő szükséges, mint amennyi idő alatt ezeket az elmúlt évszázadban elpazaroltuk (ivóvíz, ásványkincsek, biodiverzitás, stb.). Hiszen egy véges bolygón nem létezhet végtelen növekedés, ami a növekvő népesség, növekvő igényeit is ki tudja elégíteni. Attól tartok, a jelenlegi helyzet csak ízelítő abból, hogy milyen jövő vár ránk. Ez a mostani, lelassult világ, ez a néhány otthon töltött, egymástól elzárt hét, fontos időszak arra, hogy egyénként, családunkkal, munkatársainkkal is átgondoljuk, nekünk min is kell majd változtatnunk. Így például azt, hogy igényeink állandó növekedése helyett, megtaláljuk-e a szükségleteinknek megfelelő, de minőségi létformát, melyben akár még jobban is érezzük magunkat, hiszen végre felelős Földlakókká válhatunk – zárta. 

További hírek

Olvasnivaló