Ugrás a tartalomra

„Soha sem szomorkodtunk”

Kujan István
Utoljára módosítva
2021. január 23. szombat 12:57
Zenésztársa hiszi: már egy égi zenekart vezet a napokban rövid, súlyos betegség után elhunyt Bakondi Csaba. A legendás Kabinet Rt. és Hétfői Hírek énekes-gitárosával, fényképésszel a hozzá közel állók egy tisztaszívű, mindig vidám barátot veszítettek el.

A tavalyi Kocsonyafesztiválon állt utoljára színpadra Bakondi Csaba, a beat-ska, rock and roll ska zenét játszó Kabinet Rt. hatalmas bulit csapott. Nem meglepő, hiszen a belőlük áradó energiabomba már a kezdetektől jellemezte a csapatot. A ’80-as évek elejét írjuk, az alig kétéves zenekarhoz ’83-ban csatlakozott Csaba, aki egy korábbi riportban úgy fogalmazott: „a kornak megfelelő garázs-nyári konyha feelingben, csehszlovák és mindenféle egyéb szocialista hangszereken” kezdték a zenélést. Olyan slágereket írtak és játszottak, mint a Lipót bácsi, vagy a Tánya, London lánya. A rendszeres tagcserék mellett is hamar megerősödtek a közönséget, valamint a csapat tagjait összekötő baráti szálak. – A Kabinetre családjaként tekintett, ahová mindig vissza lehetett jönni – emlékezik vissza Rózsahegyi Imre. Az énekes szerint Csaba szeretett volna nyomot hagyni maga után, és a tavalyi fesztiválfellépést talán egy utolsó dalnak szánta. „Halála övön aluli ütés volt”, tette hozzá.

bakondi csaba
Fotó: Mocsári László

Pájó a Hétfői Hírekben

Még mindig a csodákkal teli ’80-as években járunk, amikor egy világhírnévről ábrándozó, fiatal miskolci egyetemistákból verbuválódó zenekar is megkeresi a könyvtárban dolgozó „Pájót”. Zelenák András mesél erről. – Csoporttársakkal próbáltunk összekalapálni egy zenekart, ahová énekest kerestünk. Csabát ajánlották, akit megkörnyékeztünk, majd igent mondott nekünk. Annyira összekupálódtunk, hogy barátok lettünk. Emlékszem, soha nem szomorkodtunk, állandóan folyt a könnyünk, annyit nevettünk együtt. Saját belsős poénjaink voltak. Habitusa a közönségünknek is átjött; laza és vidám volt mindig. Még akkor is, amikor alteros zenekarként, egységesen fekete-fehérben, öltönyben, nyakkendővel léptünk fel a Lord előtt Debrecenben. A rokkerek le akarták bontani alattunk a színpadot, amikor elkezdtük a koncertet, de pár ütem után őket is magukkal ragadta a zenénk, és a kezek a magasba lendültek… - emlékezik vissza a Hétfői Hírek gitárosa.

Forrás: Zelenák András

Mint mondja, Csabára mindig lehetett számítani. – Egy alapembert veszítettem el az életemből. Kevés ilyen barátja marad egy hatvanhoz közeledő férfinak. Borzasztóan szomorú vagyok, döbbenet, ami történt. Mindig azt láttam, hogy soha nem adja fel, mindig kereste és építette az új utat, és újra és újraépítette saját magát is. Most már valószínűleg egy égi zenekarban teszi ezt.

Túl korán

A zene mellett a fotózás volt az énekes-gitáros másik nagy szerelme, szakmájában évtizedeken át dolgozott. Fehér Péterrel is így ismerkedett meg. – Közös mesterünk volt, aztán Csaba dolgozott nálam műteremben, majd Örkénybe költözése után sem szakadt meg a kapcsolatunk, rábíztam a kecskeméti üzletem vezetését. Majd amikor visszatért Miskolcra, itt is munkát adtam neki. Szakmailag és emberileg is tökéletesen megfelelt.

„Nemcsak kollégámnak, barátomnak is vallhattam Csabit. Rosszul érintett és megrázott a halálhíre, még úgy is, hogy tudtam arról, hogy nagyon beteg. Értelmetlen egy ennyire fiatal ember halála, de nincs mit tenni. Tisztaszívű, figyelmes ember volt, akivel jól lehetett mókázni. Nagyon jó barát volt, aki korán, túl korán ment el…

Fanyar humor

Sok tanuló is megfordult a Fehér Fotónál, és Csaba nagyon szívesen tanította őket. A Miskolci Nemzeti Színház fotósa, Éder Vera is sokat köszönhet neki. – A ’90-es évek végén kerültem a színházhoz, akkoriban még filmre fényképeztünk, és hozzájuk hordtam a negatívokat. Itt ismertem meg Csabát, aki sokat segített nekem szakmailag, egyengette az utamat. Alig 2-3 éve fotóztam még csak, gyorsan kellett tanulnom a színháznál. A mai napig őrzöm azt a filmkihúzót, amit tőle kaptam.

Fanyar humorú emberként ismerte meg, aki mindig nagy szeretettel beszélt vele. – Nagyon őszintének éreztem őt. Szerette a munkáimat, kiállításmegnyitómra is eljött egyszer. Végignézte az egész pályafutásomat, terelgetett, már amennyire engedtem – teszi hozzá nevetve Vera. – Nagyon kedveltem a stílusát, ahogy a Kabinetet is. Ha találkoztam a gyerekkori barátaimmal, a kikapcsolódáshoz hozzátartozott, hogy elmentünk a koncertjeikre táncolni.

bakondi csaba

Jó szeme volt hozzá

Csaba sokoldalúságát bizonyítja, hogy a kutyás körökben is nagyon sokan ismerték és szerették. Erről Kicsi György beszél nekünk. – Nem is annyira a tenyészetéről volt híres, sokkal inkább a dobermann populáció publikációjáról. Mi sokáig csak a fotóin csodálhattuk az általunk elérhetetlennek tartott kutyák portréit. A legjelentősebb kiállításokról videót készített, és mi tátott szájjal csodáltuk azokat a kutyákat a képernyőn, amiket ő élő egyesben láthatott.

A barátságuk 2006-ban kezdődött, idővel már közösen jártak minden jelentősebb kiállításra. Csaba ekkor már nem tenyésztett, pusztán imádta a fajtát, és fotósként nagyon jól látta az arányokat. Ezt úgy mondják kutyás nyelven, jó szeme volt hozzá.

– Nagy precizitással fotózott. Egy kutyáról is készül „élete képe”, és valahogy ez mindig egy Bakondi fotó volt. Ferencz Csaba barátjával, tanítójával jelent meg a könyvük 1994-ben A dobermann világ képekben címmel. Ez egy olyan könyv, ami nem hiányozhat és nem is hiányzik egyetlen haza dobermannos polcáról sem.

Csaba alapító tagja és alelnöke volt a National Dobermann Klub Hungary egyesületnek. Nemcsak segítette, de felügyelte is a fajta nemesítését, tökéletesítését.

– Nagy űrt hagyott maga után, még ma is hallom szavait, és látom magam előtt, pusztán le kell hunynom a szemem, és támaszkodnom kell a csend hangjára – fogalmaz Kicsi György.

A kétgyermekes Bakondi Csaba rövid, de súlyos betegséget követően, életének 55. évében, január 13-án hunyt el. A temetés időpontjáról és helyszínéről a családja később tájékoztatja a barátokat, ismerősöket.

További hírek

Olvasnivaló