Ugrás a tartalomra

Teszteltem a légelhárító ágyút

Szántó István
Utoljára módosítva
2021. július 31. szombat 16:44
Szántó István jegyzete.

A nyolcvanas évek első felében először járok Mexikóban, a Diósgyőri Gépgyár H üzemében. A kassai vezetők delegációját mint a városi lap tudósítója kísérgetem fotóriporter kollégámmal. Ez az egyik olyan hely, ahová a fényképezőgépet nem lehet bevinni. A noteszom is felesleges, hiszen amit itt látunk és hallunk, azt jobb fejben tartani és nem szivárogtatni. Életemben először közelről mustrálhatom, milyen egy aknavető, s hogyan készül a páncélos lövegtornya. Amelyet vasúton szállítanak Bulgáriába, ahol a tankok futóműveit gyártják. Sőt, a következő üzemrészben már egy légvédelmi ágyú kezelőszékében forgózhatok, míg el nem szédülök. Aki még nem háborúzott, akár élvezheti is a fejlett technika játékszerét, ám sosem szagoltam csatatéri puskaport, így csak elképzelem, milyen nyomasztó lehet, ha a gépfegyver nézőkéjén át kell sasolnom a felettem suhanó bombázókat vagy vadászgépeket.

Garai István kezdő gépészmérnökként kerül a H üzem fejlesztési osztályára. Korábban maga sem tudta, mit is rejtenek a Mexikóvölgy rejtjeles megnevezései. Eltelik egy-két hónap, amíg megismerkedik a gyártási technológiákkal, és rájön, az itteni termelés a világpolitikai helyzet függvénye. Kétségtelen, a hadiipar a legjövedelmezőbb üzletág, egymásba érnek a lokális háborúk, s aki a békére vágyik, az erőteljesen fegyverkezik. Nagy a konkurencia a piacon, a diósgyőri gyár termékei viszont nagyon kelendők. Innen minden kipróbáltan, belőve, lezsírozva kerül a megrendelőhöz.

A delegációval a csengői gyakorlótérre is kilátogatunk. Megkapjuk az elmaradhatatlan fülvédőt, ám még így is minden lövés megremegtetni a dobhártyámat. A Bükkszentlászló feletti bázisról a bükki Lófő-tisztás végébe céloznak. Rudolf Susztert, a delegáció vezetőjét nem hozza lázba a látvány, ám a kassai vasgyár képviselői árgus szemekkel, irigykedve nézik a termékeinket.

Garai István gyorsan megtanulja, itt akár naponta is változnak a prioritások. Az egymást követő nemzetközi válságok, a KGST és a Varsói Szerződés vezetői egy héten akár egy időben is képesek egymással ellentétes döntéseket hozni. Nincs helye a vitának, a megrendelő érdekei diktálnak. Így aztán különös helyzetek is adódhatnak. Az iráni-iraki konfliktus a legszemléletesebb példa minderre. Az egymással hadban állók diósgyőri ágyúkkal, gépfegyverekkel gyilkolják egymást. Időnként változnak a frontvonalak, zsákmányolnak egymás fegyvereiből, de semmi gond, hiszen lőszereik legalább kompatibilisebbek.

A H üzem a fénykorát éli. A fejlesztési osztály szakemberei, a fegyvermesterek értik a dolgukat. Kifejlesztik az SZ60-as kétcsövű légelhárító üteget. Jól sikerült remekmű, megesik, hogy közvetítők révén a Nyugat által támogatott felkelőkhöz, lázadókhoz vagy éppen a haladó szellemű harmadik országokba is eljutnak. A lényeg, hogy a vásárló előre vagy idejében fizessen. A nagypolitika által szorgalmazott eladások nem mindig jól sülnek el. Megesik, hogy egyes arab országok adósságot hagynak maguk mögött.

Chrudinák Alajos, a magyar televízió riportere gyakran bejárja a közel-keleti és a távoli, afrikai háborús gócokat. Sok emlékezetes riportjában az itt dolgozó diósgyőriek felismerik: nicsak, ezeket a fegyvereket is mi gyártottuk.
Garai István csaknem négy esztendő után pályát módosít, egyszerűbb, békésebb és szelídebb munkahelyet választ: a közeli Diósgyőri Papírgyárba megy dolgozni. Ám mint mérnök, sosem felejti el az első hivatását. Bár jó három évtizedig még a családjával se oszthatja meg a volt pozíciójának kulisszatitkait, érdeklődéssel figyeli a Mexikóvölgy fejlődését, átalakulását, majd hanyatlását. Időnként az Avasi Haditechnikai Parkban is megfordul, nosztalgiából megnézi magának az ágyúkat és a lövegtornyokat. Nem sokat változtak azután se, hogy otthagyta a H üzemet. Úgy tetszik, csak igaz, a nyertes „csapaton” nem érdemes változtatni…

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!