Ugrás a tartalomra

A Togliatti beszállítói voltunk

Szántó István
Utoljára módosítva
2020. szeptember 20. vasárnap 10:38
Hónapok óta rendezgetek a garázsomban. Selejtezek, szelektálok. Nicsak, évtizedek óta raktározok egy totál új Trabant dinamót és három kilincset. Hátha egyszer még jó lesz valaminek, valakinek. Majd hirtelen felindulásból döntök a sorsukról. A szívem szakad meg, amikor elnyeli a kuka.

Most mesélhetnék, de minek, hogy, hajdanán micsoda kalandos úton jutottam ezekhez a kincsekhez.
Már halásznám is vissza a szemétből, amikor elém terem a semmiből öt originál, piros műanyag mentőláda. Megannyi újabb ereklye. Ne tessék mosolyogni, ezek városunk ipartörténelmi emlékei.
Pontosan 1970 őszén magányosan kószálok a Budapesti Nemzetközi Vásárban, a Vajdahunyad várban. S, ahogy mondják, vak tyúk is talál szemet, éppen egy Zsiguli prototípusa mellett bámészkodom, amikor meglátom a baráti Szovjetunió autóipari miniszterét. Gyűjtöm a névjegykártyákat így máig is tudom, Ratnyikov elvtárshoz van szerencsém. Egykönnyen becserkészem, hogy a Déli Hírlap másnapi számában megírhassam, már csak egy évet kell várnunk a Togliattiban gyártott Zsigulikra. Elárulja, a KGST relációban éppen mi leszünk a legnagyobb beszállítójuk. A Bakonyban gyártják az ablaktörlő motorokat, a Videotonban a rádiókat és még több más egyéb alkatrész készül nálunk a majdani Ladákhoz. A kor exkluzív interjúját tálcán kapom.
Az igazi meglepetés viszont helyben vár. Bejelentkezik Kálmán úr a miskolci műanyaggyár gazdasági igazgatója, hogy a Zsigulik összes mentőládáját Miskolcon készítik majd. Dagad a keblünk a büszkeségtől. Évente háromszor-négyszer tudósítok erről. Személyesen megnézem, hogyan rakják össze a csupa piros ládikókat. A százezredik kiszállításakor is ott vagyok az ünnepségen. Nagy a brancs. Mindannyian egy ládányi szuvenírrel búcsúzunk. Talán akkor, ötödszörre is egy mentőládát, mellé műanyag keretes tükröt és egy plasztik puffot adnak. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Nem is lesem, mindez gyorsan elvész a garázsom rejtett bugyraiban. Hogy aztán egyszer csak egy igazi háromdimenziós időutazáson is átsegítsenek.
A rendszerváltás idején egy hétre kiállítanak egy szuper Zaporozsecet a Diósgyőri Gépgyár előtt az ikonikus gombabüfé mellett. Mindannyian ott tolongunk, zsibongunk a kocsi körül. Rebesgetik, folynak a tárgyalások, s ezt a típust itt gyártják majd. Ott találkozom ismét Kálmán úrral. Szakértő szemekkel gusztálja a Hruscsov utolsó bosszújaként becézett négykerekűt. Nekem súgja, ha nyélbe ütik a boltot, ezekhez is ők szállítják a mentődobozt. Talán még a sebkötöző csomagot és a rozsdamentes ollót is.
Ezért is hezitálok most, mi legyen ezekkel a sokszínű dobozokkal. Ész nélkül, a szívem szerint döntök. Elfér még az a pár ládikó a lomosban. Hiszen sose lehet tudni...

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!