A Hejőcsaba – Görömböly térségében, a 47511/3 helyrajzi számú, iparterületi felhasználású közterületet fogják majd Gellért Károly utcának hívni. Az ipari kapcsolat nem véletlen, hiszen egy olyan lakatosról van szó, aki találmányával forradalmasította a fémmegmunkálást.

Fiától, Gellért Attilától megtudtuk, hogy édesapja Erdélyben született, a lakatosmesterség alapjait Székelyudvarhelyen sajátította el. 1941-ben került át Magyarországra, és az „Új gyárban” kezdett el dolgozni, Diósgyőrben. „Egyszerű szakmunkásként kezdte, majd a ranglétrán lépkedve a fogazó üzem vezetője lett” – emlékezett vissza Gellért Attila.

Az 1956-os forradalom idején a gyár munkás szervezőbizottságának tagja volt, illetve a megyei munkástanácsban is szerepet vállalt. Ezért 1959-ben egy évre internálták. Hazatérve kényszermunkahelyet jelöltek ki számára, minimálbéres fizetéssel. Ugyanakkor az itt eltöltött évek eredményeként kisiparos mesterlevelet váltott ki, „és egy zsebkendőnyi kis műhelyben alkotta meg a sokszögesztergát, ami világszabadalom lett” – folytatta édesapja történetét Gellért Attila.

A nyugdíjazás előtti utolsó 10 évét a Miskolci Egyetem elődjén, a Nehézipari Műszaki Egyetemen töltötte műszaki tanácsadóként. „Élete végéig a lakatosmesteri címére volt a legbüszkébb” – összegzett az ugyancsak büszke utód.

„Két bátyámnak, gyermekeinknek, unokáinknak egyaránt nagy büszkeség ez” – utalt arra, hogy utca-elnevezéssel tiszteleg Miskolc a halálig itt élt feltaláló előtt. „Kissé elégtétel is, hiszen édesanyánkkal együtt évtizedeken át küzdöttek azért, hogy a találmányát elismerjék. Ezért nagyon megtisztelő számunkra, hogy a város gondolt rá” – zárta gondolatait Gellért Attila.