Lehoczki László márciusban infarktust kapott, majd nyáron egy bypass műtéten esett át.

Másnap is mentett

- Ez most egy újjászületés, kaptam egy újabb esélyt – mondja Lehoczki László. A hátsófali infarktus nagyon sok emberrel végez – utalt egyúttal Gesztesi Károly hirtelen halálára. - Egy ilyet túlélni a csodakategóriába tartozik az orvosok szerint is. Ezt lehet a szerencsének is mondani, de eszembe jutott akkor egykori orvosunk, Szabó Levente, aki annak idején mindig azt tanácsolta, ha a mellkasunkban szorítást érzünk, össze kell szorítani két oldalt bordánkat és erősen köhögni kell. Akkor én csináltam még tíz fekvőtámaszt is, valószínűleg ez is segített, mert nem éreztem utána rosszul magam. Akkor két beteget elvittünk, az egyiket ráadásul a kardiológiára, ahol a feleségem szólt az orvosoknak, hogy volt egy ilyen problémám reggel. Megcsinálták az EKG-t, és azonnal mentőt akartak hívni hozzám, de még egy beteget el kellett szállítani egy másik kórházba. Csak utána mentünk a megyei kórházba, ahol szintén volt egy EKG, és már nem is engedtek a saját lábamon, egyből az intenzívre vittek. Ott egy negyedórán belül megvolt a beavatkozás, monitoron mutatta az orvos, hogy van egy pár hely, ahol szűkületek vannak, műtétet javasoltak. Négy hónapot kellett várnom, ennyi volt az előjegyzési idő Debrecenben. Gyors volt a felépülés, és szeretném megköszönni nagyon sok embernek, aki vért adott akkoriban, hogy megműthessenek. A születésnapomon, augusztus 16-án engedtek ki a kórházból, s ez azt jelentette, hogy 17-én már a Szentpéteri kapuban egy eltűnt nénit mentünk keresni.  Azóta öt embert sikerült megtalálni a kutyáimmal együtt. A betegszállításba nem kapcsolódtam be annyira, ott a szerepemet a feleségem vette át.

Érezte a törődést

A Spider Mentőcsoport közösségi oldalán - nagyon sok alkalommal - ezrek kívántak jobbulást, gyors felépülést Lehoczki Lászlónak.

- Ez nagyon sok erőt adott, és azt éreztem, kötelességem lesz túlélni ezt az állapotot, hogy ezt valamikor vissza tudjam adni, vissza tudjam segíteni az embereknek. De nagyon nagy köszönet jár a megyei kórházban, a Szent Ferenc Kórházban és a Debreceni Klinikán dolgozóknak is, érezhettem a gondoskodást és a profizmust is a munkájukban.

Aki esélyt kapott

- A betegszállításban is mindig igyekeztünk átérezni a betegek helyzetét. Most ezt „élőben” sikerült megtapasztalnom. Azt mondom, hogy így még nagyobb tisztelettel és odaadással tudom ezt a munkát csinálni. Az egész életemet úgy éltem eddig is, és úgy fogom ezután is, hogy minél többet segíthessek. Betöltöttem a 60. évemet, már nincs annyi előre, mint volt, ez már biztos. Ezt az időt szeretném maximálisan kihasználni, hogy jótéteményekkel, meggondoltsággal, példamutatóan éljek. Az elmúlt időszakban is nagyon sok bemutatót tartottunk. A gyerekeket is próbáljuk ebbe az irányba terelni, hogy segíteni jó és örüljenek az életnek, példát lehet nekik mutatni, hogy van sok lehetőség az életben. Én most azt érzem, azért kaptam még egy esélyt, hogy még többet segíthessek.