minap.hu: Egészségügyi veszélyhelyzetet hirdetett a magyar kormány március 11-én. Mit tudhatunk meg a hatalomról abból, ahogyan a krízist kezeli? Máshogy kezeli egy központosított Kína, mint például egy liberális demokrácia?

Fekete Sándor (F. S.): A jelenlegi helyzetet egy egészségügyi világjárvány okozta, amely alapjában véve nem politikai kérdés, nem politikai ügy. Mégis, láthatóan a politikának kell kezelnie a helyzetet, hiszen a (politikai) hatalom rendelkezik a társadalmi erőforrások felett. Persze nem a politika gyógyít, vagy pl. nem a politika őrzi a határokat, de a politikum irányítja az eseményeket, a politikai döntések határozzák meg az alkalmazkodás módját. Természetesen rendkívül eltérő utak lehetségesek, amely abból fakad, hogy a politikai berendezkedések más-más értékeket rangsorolnak, más-más értékeket tartanak kiemelendőnek. Fontos a hagyomány, a történelmi múlt is. Egy alapvetően centralizált társadalomban sokkal könnyebb egyéni szabadságjogokat erősen korlátozó rendelkezéseket hozni, hiszen „hozzászoktak” az emberek az ügyek ily módon történő rendezéséhez. Egy liberális demokráciában ugyanakkor meglepetést, riadalmat kelthet a „totális” hatalom.

minap.hu: A nyugati, énközpontú társadalmak mintha nehezebben békélnének meg azzal, hogy korlátozzák szabadságukat…

F. S.: Természetesen a társadalmak nem vonhatók ki az adott politikai rendszer minősége, milyensége alól, hiszen egyértelműen hozzá kapcsolódnak. Rendkívül fontos, hogy van-e múltja, történelmi hagyománya a korlátozó intézkedéseknek, mit gondolnak a társadalom tagjai arról, hogy kik és hol hozzák meg a valódi döntéseket. A nyugati, liberális demokráciák éppen az individualizmusra, az egyéni szabadságjogok feltétlen tiszteletére épülnek, így a szabadság korlátozását sokan elnyomásként élik meg. Véleményem szerint ez azonban egy speciális, elsősorban egészségügyi válsághelyzet, amely esetében nem szabad(na) analógiát keresni az elnyomás kínzó fájdalmával.

minap.hu: Az ókori Rómában a váratlan, súlyos helyzetek megoldására különleges jogkörökkel ruházták fel a politikai vezetőt, akiben egyfajta megmentőt láttak, felnéztek rá. Liberális demokráciákban a gyors döntések meghozatala érdekében meddig terjedhet a vezetői hatalom?

F. S.: Carl Schmitt szerint egy politikai rendszer értékét a rendkívüli helyzetekben nyújtott teljesítményével lehet mérni. Bibó István szerint a politikai rendszerek egyik legfontosabb, pozitív ismérve a reagálóképesség. Ha ezekből indulunk ki, akkor úgy vélem, hogy a liberális demokráciákban is érdemes figyelembe venni, hogyan reagálnak a rendkívüli helyzetekre, s persze az is életbevágó, hogy milyen gyorsan teszik ezt. A vezetői hatalom még a veszélyhelyzet esetében is jól körülhatárolható, totálisnak semmiképp sem nevezhető. És persze ne feledjük, hogy a nem megfelelően használt vezetői hatalom korlátozható – éppen a nép által.

minap.hu: A politikára, az államvezetésre milyen hatással lehet egy elhúzódó járványveszély? Olvashatunk olyan véleményeket is, miszerint tovább erősödnek a karizmatikus vezetők. Ennek feltétele persze nyilván az, hogy jól kezelik vagy sem a krízist…

F. S.: A kérdés végéből indulnék ki, hiszen ez az, ami véleményem szerint a legfontosabb. Már most egyértelműen látható, hogy a koronavírus kapcsán különböző kezelési típusok alakultak ki. A két végletet említve: voltak országok, ahol a járvány megjelenésekor szinte azonnal igen kemény, sőt durva eszközöket alkalmaztak, s voltak olyan államok, amelyek még a saját polgáraik előtt is letagadták a valódi veszélyt, s csak jóval később láttak neki a válságkezelésnek. És persze ott van a legtöbb ország e két véglet között. A kulcskérdés az, hogyan ítélik meg a társadalom tagjai a meghozott döntések minőségét, eredményességét, amit persze jelentős mértékben befolyásolhat a média, vagy a közösségi oldalak „véleményvezérei”. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy egy válsághelyzetben karizmatikus vezetők jelenítsék meg a politikai hatalmat, hiszen a politikai döntések társadalmi hatása óriási. Ebben a helyzetben el kell hinnünk, hogy legyőzhetjük a járványt, s el kell hinnünk, hogy a döntések ennek érdekében születnek meg. A jelenlegi legfontosabb dilemma a „kijárási tilalom” kérdése, ennek kapcsán komoly törésvonalat látok, ami bizonytalanná teheti a döntéshozókat is. Szurkoljunk, hogy mielőbb visszatérhessünk a régi kerékvágásba!