Lehmann Bence a tiszaújvárosi triatlon világkupa indulásának évében, 1997-ben született és már pólyásként ott volt az első versenyen. Ezt a jó szokását mind a mai napig megtartotta, eddig egyszer sem hiányzott a város legnagyobb triatlon fiesztájáról. Szurkoló volt, majd versenyző, napjainkban pedig szakmai segítőként részese a nagy menetelésnek.
Az élversenyzői pályafutását idén befejező sportemberrel saját világkupás történetének legfontosabb részleteit elevenítettük fel.
– Nehéz elfogulatlanul nyilatkoznom a tiszaújvárosi világkupáról, meg erről az egész programsorozatról, ami körül öleli – kezdte beszélgetésünket Lehmann Bence. – Ezt rengeteg tényező alakította így. Csak hogy párat említsek, eleve a világkupával egy évben születtem, és pólyásként már kint voltam az első versenyen, mely azóta is sokszor téma egy-egy beszélgetésen. Emellett gyerekkorom óta – szüleimnek köszönhetően - meglehetősen közel vagyok a triatlonhoz, a szervezés folyamatához. Az évek során láttam edzeni az akkori ,,nagyokat", azt, hogyan készülnek erre a versenyre. Nagyon sok szállal kötődöm a Márkus-családhoz is, hiszen miután egyéves koromban ide költöztünk Budapestről, a tiszaújvárosi világkupa megálmodója és a magyar triatlon egyik legfontosabb alakja, Márkus Gábor és felesége, Judit néni amolyan helyi nagyszülőként funkcionált nálunk. Fiatal koromban csupa élmény volt kijárni minden nap, kint lehettünk estig a koncerteken, aztán a hét végén pedig jött a nemzetközi fő esemény, amit egész évben vártam. Ezután versenyzőként kicsit keretek közé szorultam, hiszen nem maradt akkora szabadságom, mint azelőtt. A versenyeim miatt nem tudtam élvezni a programokat, nem volt lehetőség a téren mulatni az időt, a kötelező programok és a pihenés miatt. Ma is hasonlóan élem meg ezt a triatlonos hetet, fesztivált, mint gyerekkoromban. Kicsit ünnepi hangulata van számomra, olyan emberekkel tölthetem az időmet, akiket szeretek, nem kell sietnem haza, azt hiszem, talán most élvezem a legjobban ezt a forgatagot, most értékelem leginkább, hogy ez van a mi városunkban és most érzem, hogy milyen sokat jelent, szerintem mindannyiunknak.
A legemlékezetesebb
Lehmann Bence arról is beszélt, hogy melyek voltak a legemlékezetesebb versenyek, pillanatok a számára.
– Versenyzőként először az utánpótlás gálán vehettem részt, ha jól emlékszem, 2011-2012 lehetett - mondta a tiszaújvárosi sportember. – Már ez is nagy élmény volt, hogy betétfutamon versenyezhetek itthon. Aztán először 2013-ban indultam a junior Európa-kupán, ahol rögtön sikerült a döntőbe jutnom. Emlékszem, hogy ennek nagyon örültem, teljesen felszabadultan tudtam versenyezni, tét nélkül. Később a világkupán is rajthoz álltam, ebből az időszakból a legmeghatározóbb, legerősebb élményem az atmoszféra. Hihetetlen volt úgy versenyezni, hogy ,,mozgott alattunk a föld”, mikor a kerékpáron és a futáson elhaladtunk a célegyenesben. Az utolsó rajt volt általában a miénk és addigra ért ki minden szurkoló, szóval ezt mondanám nagyon erős élménynek. Illetve, ami még nagy buli volt, az esti, színpadi eredményhirdetés.
Arról is szót ejtett Lehmann Bence, hogy kik gyakorolták rá a legnagyobb hatást a versenyeken.
– Minden versenyem emlékezetes volt Tiszaújvárosban. Régen azért, mert nagyon nagy neveket láthattam élőben versenyezni, mint például az olimpiai bajnok német Jan Frodeno, vagy a többszörös világbajnok, olimpiai ezüstérmes spanyol Javier Gomez. A Gyima becenéven ismert kazah világbajnokot, Dmitrij Gaagot, nagyon szerettem itthon nézni, mindig közönségkedvenc volt. Az, hogy az én városomban ilyen világsztárok versenyeztek, mindig arra motivált, hogy egyszer én is indulhassak a tiszaújvárosi viadalon. Később, mikor már versenyzőként vettem részt, szintén sok élménnyel gazdagodtam. A legemlékezetesebb pillanatokat olyan évekből tudok választani, amikor nem indultam. Ilyen, amikor 2005-ben Dimitry Gaag és az ausztrálok világbajnoka, Brad Kahlefeldt óriási vetődéssel értek célba, vagy Javier Gomez győzelmei. No és persze, hogy ne menjek messzire, az öcsémet, Csongort is felemelő érzés látni itthon győzni.
Lehmann Bence az idén először a pálya széléről segíti klubtársait, a ,,négy tiszaújvárosi muskétást", Lehmann Csongort, Kiss Gergelyt, Kovács Gyulát és Sinkó-Uribe Ábelt. És, hogy mik lesznek a fő feladatai?
– Új még ez a szerep nekem, hogy a pálya másik oldalán vagyok, de egyre jobban élvezem és kezdek belejönni ebbe a műfajba - hangzott a válasz. - Itthon viszonylag könnyű dolgunk van, elég csak a helyismeretünket említeni, ami mindenképpen előny az ellenfelekkel szemben. Minden viadalon a fő feladat: teljesen a sportoló alá dolgozni, hogy ő csak a versennyel foglalkozhasson. Ebben fogom segíteni a srácokat, főként Csongit. Ezenkívül vannak olyan apróságnak tűnő, de fontos feladatok is, mint például a bemelegítéshez szükséges cserekerékpár kihozása, a folyamatos jégpótlás, melyeket általában én nyerek meg. Igyekszem a lehető legjobban végezni a dolgomat, bízva abban, hogy vasárnap délután együtt örülhetünk majd az újabb sikereknek!
