A Csorbatelepi-tó felé vezető út melletti temetőben 962 elhunyt katonát temettek el. A területen mintegy 3 ezer beteget befogadó katonai barakk-kórház működött az I. világháború idején. Ez a barakktábor volt a legközelebb a galíciai frontvonalhoz, ezért ide szállították a betegeket, sebesülteket. Koleratemetőnek az itt élők nevezték el, mivel ez a járványos betegség sok áldozatot szedett a katonák között. 2015 novemberében emléktáblát avattak a temető egykori kórházi kápolnájának romjainál abból az alkalomból, hogy az épületet száz évvel azelőtt, 1915. november 2-án szentelték fel.
Az épületet 1916-ig használták orvosi célokra. Pfliegler Imre tábori orvos vezetésével 54 orvos dolgozott itt, illetve több nővér is a Vöröskereszttől. Áldozatos munkájuknak köszönhetően sok katona életét sikerült megmenteni, vagy szenvedéseiket csillapítani.
Az évtizedekig elfeledett temető területét 1992-ben a Miskolci Városszépítő Egyesület tette rendbe. 2019 márciusában a Sajó utcai koleratemetőben egyebek mellett felújították a kápolna még meglévő bejáratát, belső járdát alakítottak ki, rendbe tették a területet, ahol növényeket is ültettek.
– Pfliegler Imre apai nagyapám volt az az orvos, aki elvállalta a barakk-kórház kialakítását, és első, hosszabb ideig történő vezetését – kezdte ünnepi beszédét Pfliegler Péter. Nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül igyekeztek a kórházban áldozatos tevékenységet végzők gyógyítani, de legalább enyhíteni a frontról, vagy máshonnan ide érkezők fájdalmát és betegségeit. Orvos, vöröskeresztes nővér, gondnok, őrkatonák kivétel nélkül felismerték, hogy amit emberségből tesznek, az Miskolc és a miskolci polgárok életének védelmét is szolgálja. A barakk-kórház működéséhez elengedhetetlen volt a város akkori vezetésének segítsége, a szükséges anyagi javak megteremtése.
Pfliegler Péter ünnepi beszédében elmondta: az ideiglenes kórház kialakítására csupán 2-3 hét állt rendelkezésre. 78 nagyobb, 8 kisebb barakképületből, és 7 melléképítményből állt. Az első betegek már 1914. szeptember 28-án – szám szerint 34-en – megérkeztek, létszámuk néhány nap alatt elérte a 300-at. De volt olyan időszak is, amikor 1000 betegről kellett gondoskodni. Mint mondta, Miskolcot szerencsére elkerülte a kolera, összesen 9 megbetegedést jegyeztek fel 5 hónap alatt. Sok beteg is távozhatott gyógyultan, de persze voltak olyanok is, akiken már nem lehetett segíteni – ők nyugszanak a Sajón túl kialakított koleratemetőben.
„Ma is jó érzés kézbe venni, egy-egy köszönőlapot, amelyet a hazaért egykori katonák írtak nagyapánknak hálájuk jeléül” – zárta szavait.
A nemrég felújított koleratemetőben a megemlékezés végén a város vezetői, a pártok, intézmények és civil szervezetek képviselői koszorúkkal és mécsesekkel tisztelegtek az elhunytak emléke előtt.
