Komédiások, kezdődik a varázslat. Lelkünk minden apró húrját finoman felhangoljuk, s készek vagyunk az összes dallamot előcsalogatni, amit a színjáték csak megkíván. Testünk fegyverzete hadrendbe áll, lelkünk parancsaira várva. Katarzis mindkét részről, majd eszmélés a hétköznapi létbe. Az öltözőben már az jár a fejünkben, milyen hónapot, napot írunk, mikor lesz fizetés, milyen számlák kínálják a befizetés lehetőségét, és tudunk-e velük profik módjára sakkozni. A kölcsönös kölcsönök, kamatlábak, kamatadók, részletek óceánjain szövetkezeti vitorlánkkal nekifeszülve a szélnek bátran siklunk adósság névre keresztelt lélekvesztőnkkel.
Így lavírozunk, amíg csak lehet, majd szépen elnyel az óceán. Nincs semmi baj, mindig felbukkanunk a habok közül, újra és újra…
Lélekvesztőnk helyett talán jobb lenne nekünk echós szekérrel járni az országot, és az előadások végén begyűjteni az aznapi vacsorának való fizetséget.
Sajnos, időgép híján maradunk. Vissza a lélekvesztőkre! Vigyázat, tartsd meg az egyensúlyt!
Azt gondolom, mégis boldogok és egészségesek vagyunk, mert a mindennapi kenyerünket az adja, ami az életünk.
Ramocsa Emese