Egyelőre nem védett a miskolci belváros

A KÖH szerette volna továbbra is meghosszabbítani a védelmet: - A terület műemléki értékei változatlanul megvannak, így a védés továbbra is indokolt lenne. Az általunk elkészített, védetté nyilvánító rendelet már a kulturális miniszter asztalán vár az aláírásra. A miskolci önkormányzat azonban három év után, 2007 októberében fellebbezést nyújtott be ez ellen, - amely most van másodfokú elbírálás alatt - a védettség emiatt egyelőre nem áll fenn – fogalmazott az irodavezető. Persze vannak egyedileg védett épületek - Paszternák István szerint a belvárosban nagyjából negyven - ezek bármiféle átalakításához, átfestéséhez továbbra is a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélye szükséges. - Az életveszély elhárítását célzó munkálatok viszont nem engedélykötelesek, s ide sorolható például a megrongálódott, pontosabban a rendszeres karbantartás több évtizedes elmaradása miatt tönkrement vakolatdíszek eltávolítása is. Viszont ezeket a munkálatokat is be kell jelenteni - hangsúlyozta a KÖH Észak-magyarországi Irodájának vezetője. Mint megtudtuk, a hivatalhoz egy ilyen bejelentés érkezett a tragédia óta, a Széchenyi u. 19. sz. alatt található ingatlan (az ún. Weidlich-ház) vakolatdíszeinek eltávolításával kapcsolatban. Paszternák István szerint Miskolcon igen mélyről indult a műemlékvédelem, és más, hasonló városokhoz képest, darabszámukat tekintve még mindig mélyen alulreprezentáltak a védett épületek és területek. Egyszerűbben fogalmazva: számos olyan ház van a városban, amely – noha a szakmai mérce szerint megérdemelné - ma még semmilyen védelmet nem élvez. Így szélsőséges esetben szabadon elbontható, átalakítható. A 2000-es évek elején mindössze 37 műemlék-épületet tartottak nyilván a belvárosban. Sopronban ez a szám már akkor meghaladta a 400-at, de szinte minden más hasonló méretű város többet foglalkozott a műemlékvédelemmel, mint Miskolc. - Aztán elindult egy folyamat, örvendetes szemléletváltozás következett be mind a város vezetőinél, mind pedig néhány helyi ingatlantulajdonosnál. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a város megkezdte a gyökereinek a felkutatását, s ez olyan arculatváltásba illeszkedett bele, amely örökségvédelmi szempontból feltétlenül üdvözlendő - mondta Paszternák István. Lényeges fordulópontot jelentett 2004 novemberében az a határozat, amely ideiglenes műemléki jelentőségű területté nyilvánította a történelmi belvárost, és a történeti Avast. A KÖH-nek gyakorlatilag ettől kezdve lett szakhatósági „beleszólási” joga az esetleges átalakításokba - ez azonban nem vonatkozott a korábban kiadott építési engedélyekre. Ezek hatályban maradtak, így továbbra is sok jelentős beruházás, átalakítás történhetett a városban KÖH felügyelete nélkül. Paszternák István kihangsúlyozta: a belvárost és az Avast érintő határozat nem azt jelentette, hogy itt minden egyes ingatlan műemléknek minősült. A városrész egésze kapott - szerkezetéből, beépítettségéből, jellegéből adódóan - ideiglenes műemléki védelmet. Viszonylag nagy területről van szó, amely a Hunyadi utcától a Soltész Nagy Kálmán útig, a bíróságtól az avasi toronyig tart. Persze megindult itt az épületek egyedi felmérése is, annak kiderítése érdekében, mely épületek méltók még az egyedi védelemre a nyilvántartott műemlékek mellett. A 2005-ben lezárult művészettörténeti kutatás nyolcvan (!) olyan belvárosi épületet, építményt (pl. házat, köztéri szobrot) sorolt fel, amelyek műemléki védelem alá helyezése indokolt lenne. Mivel azonban ez nagyon összetett dolog - jogszabályi keretei vannak, alaposan meg kell vizsgálni az épületeket, emellett konkrét levéltári, történeti, esetleg építészettörténeti kutatásnak is meg kell a műemlékké nyilvánítást előznie - ezt csak fokozatosan, a kapacitáshoz illeszkedve lehet végezni. Paszternák István szerint amely épület "veszélybe" kerül - tehát napirenden van az átépítése, esetleg lebontása - ott megpróbálják ezt a védelmet mihamarabb kimondatni. A többi pedig ütemezett módon, két-három éves programban valósulhat meg. A (KÖH) Észak-magyarországi Irodájának vezetője bízik benne, hogy a jelenlegi helyzet ellenére, előbb-utóbb Miskolc sikeresen ledolgozza a hátrányát, a szakmai alapon döntő miniszter aláírja a belváros állandó műemléki védelméről szóló rendeletet. Mint mondta, ez mindenképp szigorúbb felügyeletet, kontrollt jelent az épületek állagát illetően is, és jogszabályok rendelkeznek róla, hogy az esetleges felújítások, átépítések során az eredeti állapot hiteles visszaállítására kell törekedni a védett ingatlanoknál.