Az adóhatóság egyik kiemelt feladata a tartósan veszteséges gazdálkodást bevalló egyéni vállalkozók vizsgálata a magas adóelkerülési kockázat miatt.
A bevételeket meghaladó költségek megjelenése önmagában még nem jelent adóeltitkolást is, mivel az keletkezhet egy jelentősebb beruházás, káresemény, profilváltás, vagy átmeneti recesszió következményeként. A tapasztalatok szerint azonban az a gyakori, hogy a veszteséges vállalkozó a bevallását valótlan „irányított” adatokkal nyújtja be, a bizonylatai, nyilvántartásai nem a valós gazdasági eseményeket tartalmazzák. A veszteséget jellemzően bevétel-eltitkolás, vagy fiktív költségek elszámolása okozza. A csábítás erős, mert a veszteség kimutatásával a jövedelemadó elkerülése mellett az áfa- és a járulékterhek is jelentősen csökkennek. Nem ritka, hogy az adóeltitkolás már a bevallások adataiból valószínűsíthető, mivel például egy kereskedő esetében nem illeszthető az ésszerű gazdálkodás kereteibe, ha több éven át a bevételei alatta maradnak az eladott áru beszerzési értékének, vagyis veszteséggel értékesít.
Az eltitkolt jövedelmek, adóalapok feltárására az adóhatóság gazdag eszköztárral rendelkezik. Jó hatékonysággal tárja fel például az építőiparban az alvállalkozói vagy anyagbeszerzési számlák fiktív voltát, vagy az élőmunka kapacitás elemzésével bizonyította az autószerelőknél az eltitkolt bevételt. A leggyakrabban a kereskedelemben és vendéglátásban okoz kellemetlen meglepetést az alkalmazott becslési eljárás. Jogosult ugyanis az adóellenőr arra, hogy az ismert és feltételezhető szállítóktól beszerezze az árubeszerzés adatait, a teljes gazdálkodás elemzésével feltárja annak ellentmondásait, és végső esetben más „becsületes” adózók szakmai mutatóit – mint kereskedelmi haszonkulcs, áru forgási sebesség, készletnagyság – felhasználva valószínűsítse az adott üzlet bevételi, jövedelmi eredményét. Az alkalmazott módszer helytállóságát és az eredmény helyességét természetesen az adóhatóságnak kell bizonyítani, de a vállalkozónak is törvényben deklarált joga az ellenbizonyítás. Számos bírói ítélet igazolta azonban, hogy az adóellenőrök helyesen, már szinte rutinszerűen alkalmazzák a becslési eljárást.
Az ellenőrzések minden esetben kiterjednek a vagyongyarapodásra, az életvitelre fordított összegeknek a megszerzett jövedelmekkel arányosságára is. Abban az esetben ugyanis, ha a vállalkozás veszteséges, a deficitet (vagy annak nagyobb részét) az egyéni vállalkozónak – mint magánszemélynek – a személyes vagyonából kell finanszírozni. A vizsgálatnak ebben a szakaszában a magánszemélynek arról kell számot adnia, hogy a megélhetése és az esetleges személyes célú vásárlásai (gépjármű, üdülés, ingatlan, stb.) mellett milyen forrásból tartotta fenn a vállalkozását. Az ügyek döntő többségében ez az úgynevezett vagyonosodási vizsgálat egyértelműen alátámasztja a vállalkozás jövedelem eltitkolását. Az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága 2007 évben 123, 2008 évben 76 veszteséges vállalkozónál zárt le adóellenőrzést, amelyek 67 százalékánál állapított meg összesen 963 millió forint adóhiányt. A vagyonosodási vizsgálat eszközét 2007 évben kellett nagyobb számban igénybe venni, arra 70 ügyben került sor. A tárgy évben a vagyonosodási vizsgálat alkalmazásának aránya az ügyek negyedére mérséklődött, de az itt megállapított adóhiány összege jelentősen emelkedett, egy ügyre vetítve meghaladja a 7,5 millió forintot. E mellett viszont 22 esetben alkalmaztak az adóellenőrök a gazdálkodásra irányuló becslési eljárást, nyolc ügyben tártak fiktív számlákra alapított áfavisszaigénylést és költségelszámolást, amelyek miatt összesen 509 millió forint adóhiányt vettek követelésbe. Az ellenőrzések 2008. évi mérsékeltebb gyakorisága és az adóhiány növekedése nem a véletlen műve, mivel az adóhatóság a kevesebb vizsgálatot a nagyobb adóelkerülési kockázatot mutató adóalanyokra koncentrálta.
A bevételeket meghaladó költségek megjelenése önmagában még nem jelent adóeltitkolást is, mivel az keletkezhet egy jelentősebb beruházás, káresemény, profilváltás, vagy átmeneti recesszió következményeként. A tapasztalatok szerint azonban az a gyakori, hogy a veszteséges vállalkozó a bevallását valótlan „irányított” adatokkal nyújtja be, a bizonylatai, nyilvántartásai nem a valós gazdasági eseményeket tartalmazzák. A veszteséget jellemzően bevétel-eltitkolás, vagy fiktív költségek elszámolása okozza. A csábítás erős, mert a veszteség kimutatásával a jövedelemadó elkerülése mellett az áfa- és a járulékterhek is jelentősen csökkennek. Nem ritka, hogy az adóeltitkolás már a bevallások adataiból valószínűsíthető, mivel például egy kereskedő esetében nem illeszthető az ésszerű gazdálkodás kereteibe, ha több éven át a bevételei alatta maradnak az eladott áru beszerzési értékének, vagyis veszteséggel értékesít.
Az eltitkolt jövedelmek, adóalapok feltárására az adóhatóság gazdag eszköztárral rendelkezik. Jó hatékonysággal tárja fel például az építőiparban az alvállalkozói vagy anyagbeszerzési számlák fiktív voltát, vagy az élőmunka kapacitás elemzésével bizonyította az autószerelőknél az eltitkolt bevételt. A leggyakrabban a kereskedelemben és vendéglátásban okoz kellemetlen meglepetést az alkalmazott becslési eljárás. Jogosult ugyanis az adóellenőr arra, hogy az ismert és feltételezhető szállítóktól beszerezze az árubeszerzés adatait, a teljes gazdálkodás elemzésével feltárja annak ellentmondásait, és végső esetben más „becsületes” adózók szakmai mutatóit – mint kereskedelmi haszonkulcs, áru forgási sebesség, készletnagyság – felhasználva valószínűsítse az adott üzlet bevételi, jövedelmi eredményét. Az alkalmazott módszer helytállóságát és az eredmény helyességét természetesen az adóhatóságnak kell bizonyítani, de a vállalkozónak is törvényben deklarált joga az ellenbizonyítás. Számos bírói ítélet igazolta azonban, hogy az adóellenőrök helyesen, már szinte rutinszerűen alkalmazzák a becslési eljárást.
Az ellenőrzések minden esetben kiterjednek a vagyongyarapodásra, az életvitelre fordított összegeknek a megszerzett jövedelmekkel arányosságára is. Abban az esetben ugyanis, ha a vállalkozás veszteséges, a deficitet (vagy annak nagyobb részét) az egyéni vállalkozónak – mint magánszemélynek – a személyes vagyonából kell finanszírozni. A vizsgálatnak ebben a szakaszában a magánszemélynek arról kell számot adnia, hogy a megélhetése és az esetleges személyes célú vásárlásai (gépjármű, üdülés, ingatlan, stb.) mellett milyen forrásból tartotta fenn a vállalkozását. Az ügyek döntő többségében ez az úgynevezett vagyonosodási vizsgálat egyértelműen alátámasztja a vállalkozás jövedelem eltitkolását. Az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága 2007 évben 123, 2008 évben 76 veszteséges vállalkozónál zárt le adóellenőrzést, amelyek 67 százalékánál állapított meg összesen 963 millió forint adóhiányt. A vagyonosodási vizsgálat eszközét 2007 évben kellett nagyobb számban igénybe venni, arra 70 ügyben került sor. A tárgy évben a vagyonosodási vizsgálat alkalmazásának aránya az ügyek negyedére mérséklődött, de az itt megállapított adóhiány összege jelentősen emelkedett, egy ügyre vetítve meghaladja a 7,5 millió forintot. E mellett viszont 22 esetben alkalmaztak az adóellenőrök a gazdálkodásra irányuló becslési eljárást, nyolc ügyben tártak fiktív számlákra alapított áfavisszaigénylést és költségelszámolást, amelyek miatt összesen 509 millió forint adóhiányt vettek követelésbe. Az ellenőrzések 2008. évi mérsékeltebb gyakorisága és az adóhiány növekedése nem a véletlen műve, mivel az adóhatóság a kevesebb vizsgálatot a nagyobb adóelkerülési kockázatot mutató adóalanyokra koncentrálta.