Arra bíztat mindenkit, hogy menjen el a december 7-i helyi népszavazásra, és ott szavazzon nemmel. Szerinte ugyanis a Miskolc-Tapolcán élők szenvedhetik meg a leválást, ugyanis rosszabb helyzetbe kerülnek. Dr. Simon Gábor emlékeztetett rá, hogy Tapolca soha nem volt önálló település, több száz éves közös múltja van Miskolccal, az első írásos emlékek az 1200-as évekből származnak. Sötétben működik a leválást előkészítő bizottság – állítja –, erre példa a 14-én, délutáni lakossági fórum, amely zártkörű, és csak a helyi lakcímet igazolók vehettek rajta részt. Erre a frakcióvezető szerint azért van szükség, hogy senki ne tudja a tapolcaiak figyelmét felhívni a csúsztatásokra.
Véleménye szerint ugyanis hamis ígéretekkel tévesztik meg a lakosokat, mint például, hogy rendbe hozzák a strandot, kereskedelmi központot építenek, felújítják az utakat. Nem tudni azonban, hogyan oldják meg az önkormányzati feladatokat, és miként lehet működőképes községként Tapolca. A frakcióvezető szerint ugyanis 320 milliós költségvetésből gazdálkodhatnak, de csak a működéshez 400-ra lenne szükség, miközben fel kellene állítani egy hivatalt is 100 millióért. Fenn áll tehát a veszély, hogy nem tudják majd működtetni, vagy csak nagyon nehezen. Emellett felmerül az a kérdés, hogy, ha a működéssel problémák lennének, akkor miként tudnának fejleszteni. Dr. Simon Gábor szerint egy ilyen költségvetésű település banki hitelre nem számíthatna, a pályázatokhoz pedig olyan komoly önrész szükséges, ami szintén nem állna rendelkezésre. Felmerülhet még a magántőke, például a kereskedelmi központ beruházásához, de kérdéses, hogy ilyen lakószám mellett megérné-e bárkinek ebbe fektetni.
A frakcióvezető arról is beszélt, hogy bizonyosan drágább lenne az „élet” a tapolcaiaknak. Példaként említette, hogy a tömegközlekedésről a hatályos jogszabály rendelkezik, eszerint egy település csak a közigazgatási határain belül közlekedtetett járatoknál tudja megszabni a viteldíjakat, azon kívül már a hatósági ár határozza meg. Erre példa a felsőzsolcai járat, amelyre drágább a bérlet. Említette az ivóvizet, amely a környező településeken drágább, mint Miskolcon. Mályiban például hatvan százalékkal. A szemétszállítás pedig olcsóbb a lakótelepeken, míg drágább Tapolcán, ám ez Miskolcon kiegyenlítődik, míg az önálló településen ez nem így lenne. A három Miskolc-Tapolcán lévő szelektív hulladékgyűjtő sziget a város tulajdona, a hulladékudvarokba csak a miskolciak számára ingyenes az elhelyezés, és a Hejőpapiban működő lerakó Miskolc és harmincöt másik település tulajdona. Dr. Simon Gábor szerint tízezer forinttal is többe kerülhetne a tapolcaiaknak a rezsiköltség, az pedig sztereotípia, hogy a városrészben gazdagok laknak, hiszen például az önkormányzat évente 24 millió forintnyi rendszeres szociális segélyt fizet ki az ott élőknek.
A frakcióvezető azt is kiemelte, hogy nem lenne Tapolcáé a vízbázis, a kút, a barlangfürdő, vagy a strand, ezek ugyanis gazdasági társaságok tulajdonában vannak. Szerinte nem tájékoztatják rendesen a városrészben élőket arról, hogy mivel járna a leválás.
Véleménye szerint ugyanis hamis ígéretekkel tévesztik meg a lakosokat, mint például, hogy rendbe hozzák a strandot, kereskedelmi központot építenek, felújítják az utakat. Nem tudni azonban, hogyan oldják meg az önkormányzati feladatokat, és miként lehet működőképes községként Tapolca. A frakcióvezető szerint ugyanis 320 milliós költségvetésből gazdálkodhatnak, de csak a működéshez 400-ra lenne szükség, miközben fel kellene állítani egy hivatalt is 100 millióért. Fenn áll tehát a veszély, hogy nem tudják majd működtetni, vagy csak nagyon nehezen. Emellett felmerül az a kérdés, hogy, ha a működéssel problémák lennének, akkor miként tudnának fejleszteni. Dr. Simon Gábor szerint egy ilyen költségvetésű település banki hitelre nem számíthatna, a pályázatokhoz pedig olyan komoly önrész szükséges, ami szintén nem állna rendelkezésre. Felmerülhet még a magántőke, például a kereskedelmi központ beruházásához, de kérdéses, hogy ilyen lakószám mellett megérné-e bárkinek ebbe fektetni.
A frakcióvezető arról is beszélt, hogy bizonyosan drágább lenne az „élet” a tapolcaiaknak. Példaként említette, hogy a tömegközlekedésről a hatályos jogszabály rendelkezik, eszerint egy település csak a közigazgatási határain belül közlekedtetett járatoknál tudja megszabni a viteldíjakat, azon kívül már a hatósági ár határozza meg. Erre példa a felsőzsolcai járat, amelyre drágább a bérlet. Említette az ivóvizet, amely a környező településeken drágább, mint Miskolcon. Mályiban például hatvan százalékkal. A szemétszállítás pedig olcsóbb a lakótelepeken, míg drágább Tapolcán, ám ez Miskolcon kiegyenlítődik, míg az önálló településen ez nem így lenne. A három Miskolc-Tapolcán lévő szelektív hulladékgyűjtő sziget a város tulajdona, a hulladékudvarokba csak a miskolciak számára ingyenes az elhelyezés, és a Hejőpapiban működő lerakó Miskolc és harmincöt másik település tulajdona. Dr. Simon Gábor szerint tízezer forinttal is többe kerülhetne a tapolcaiaknak a rezsiköltség, az pedig sztereotípia, hogy a városrészben gazdagok laknak, hiszen például az önkormányzat évente 24 millió forintnyi rendszeres szociális segélyt fizet ki az ott élőknek.
A frakcióvezető azt is kiemelte, hogy nem lenne Tapolcáé a vízbázis, a kút, a barlangfürdő, vagy a strand, ezek ugyanis gazdasági társaságok tulajdonában vannak. Szerinte nem tájékoztatják rendesen a városrészben élőket arról, hogy mivel járna a leválás.