A Miskolci Egyetem Összehasonlító Irodalom és Kultúratudományi Tanszéke, valamint a Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék szervezésében „Az utazó tekintete. A transzkulturális létállapot és a szöveg” címmel kétnapos konferenciát tartanak november 20-21-én a Miskolci Galéria Kondor-termében.
A kulturális tapasztalat textuális reprezentációja érintkezési pont az antropológia és az irodalomtudomány szövegei között. A szövegekhez kétszólamú narratíva tartozik, amely a kulturális tapasztalatnak tulajdonított autenticitás és a szerzői intenció egyensúlyát képviseli. Az irodalomtudományt és az antropológiát manapság egyaránt foglalkoztatja az a kérdés, hogy a szerző és a szöveg viszonyában milyen szerepet játszik az alkotás (írás) előfeltételeként jellemezhető transzkulturális létállapot. Konferenciánk középpontjában olyan szövegek állnak, amelyekben rendezőelv az utazás és térbeli élményhez kötődik a kultúrák közötti váltás.
Az utazás kimozdulással, egy speciális nézőpont megszületésével, tapasztalatszerzéssel jár. Ezért az útrakelés, az útkeresés egyben szükségszerűség, az önmegértés archetipikus terrénuma. A „kimozdítottság” állapotában az idegen kultúra, a külföld perspektívái megváltoztatják önmagunkról alkotott képünket, ami egyben az egzisztenciális kockázatvállalásként is felfogható utazás következménye. A valóságos vagy fiktív, kultúraközi vagy intrakulturális utazás autonómként tételezett világok között zajlik. A tér és az idő játéka az alternatív kulturális tapasztalatokat reprezentáló helyek kronologikus sorozatait azonosítja. Kérdésfeltevésünk arra is irányul, miként hat vissza a kulturálisan más vagy akár rokon jelenségek megismerése és felismerése az öndefinícióra.
Az antropológia érdeklődési körébe tartoznak a különféle, az idegen látásmódjával megélt helyzetek, például a zarándok, a hazatérő vagy éppen a vendégmunkás megfigyelő pozíciója. Erre rímelnek azok az irodalmi művek, melyek a száműzött, az emigráns vagy a vándor nézőpontjait jelenítik meg. Arra törekszünk, hogy az antropológusok tereptapasztalata és az irodalmárok szövegértelmezései alapján szóljunk arról a szerepről, amit a vándorlás az identitásképzésben játszik. A meghívott előadókkal megrendezendő műhelykonferencia alkalmat kínál arra, hogy a különböző diszciplinák képviselői párbeszédet folytathassanak a szerzői státuszt meghatározó transzkulturális léthelyzet és az irodalmi/antropológiai szöveg természetéről, a két szövegtípus működése közti hasonlóságokról és eltérésekről.
A kulturális tapasztalat textuális reprezentációja érintkezési pont az antropológia és az irodalomtudomány szövegei között. A szövegekhez kétszólamú narratíva tartozik, amely a kulturális tapasztalatnak tulajdonított autenticitás és a szerzői intenció egyensúlyát képviseli. Az irodalomtudományt és az antropológiát manapság egyaránt foglalkoztatja az a kérdés, hogy a szerző és a szöveg viszonyában milyen szerepet játszik az alkotás (írás) előfeltételeként jellemezhető transzkulturális létállapot. Konferenciánk középpontjában olyan szövegek állnak, amelyekben rendezőelv az utazás és térbeli élményhez kötődik a kultúrák közötti váltás.
Az utazás kimozdulással, egy speciális nézőpont megszületésével, tapasztalatszerzéssel jár. Ezért az útrakelés, az útkeresés egyben szükségszerűség, az önmegértés archetipikus terrénuma. A „kimozdítottság” állapotában az idegen kultúra, a külföld perspektívái megváltoztatják önmagunkról alkotott képünket, ami egyben az egzisztenciális kockázatvállalásként is felfogható utazás következménye. A valóságos vagy fiktív, kultúraközi vagy intrakulturális utazás autonómként tételezett világok között zajlik. A tér és az idő játéka az alternatív kulturális tapasztalatokat reprezentáló helyek kronologikus sorozatait azonosítja. Kérdésfeltevésünk arra is irányul, miként hat vissza a kulturálisan más vagy akár rokon jelenségek megismerése és felismerése az öndefinícióra.
Az antropológia érdeklődési körébe tartoznak a különféle, az idegen látásmódjával megélt helyzetek, például a zarándok, a hazatérő vagy éppen a vendégmunkás megfigyelő pozíciója. Erre rímelnek azok az irodalmi művek, melyek a száműzött, az emigráns vagy a vándor nézőpontjait jelenítik meg. Arra törekszünk, hogy az antropológusok tereptapasztalata és az irodalmárok szövegértelmezései alapján szóljunk arról a szerepről, amit a vándorlás az identitásképzésben játszik. A meghívott előadókkal megrendezendő műhelykonferencia alkalmat kínál arra, hogy a különböző diszciplinák képviselői párbeszédet folytathassanak a szerzői státuszt meghatározó transzkulturális léthelyzet és az irodalmi/antropológiai szöveg természetéről, a két szövegtípus működése közti hasonlóságokról és eltérésekről.