A megbízott szerint a problémát az jelenti az ott élők számára, hogy a Miskolctapolcán eltervezett fejlesztési elképzelések nem valósultak meg. Borkúti László úgy véli: racionálisnak kell lenniük az ott élőknek, és tudniuk kell, hogy honnan akarnak elindulni és hová szeretnének eljutni. Amíg például 2005-ben, az előző népszavazás előtt a leválást támogatók és az önkormányzat között ádáz viták zajlottak a sajtó nyilvánossága előtt a településrész jövőjéről, és mindkét oldal érveket sorakoztatott fel véleménye mellett, addig ma a leválást előkészítő bizottság a sajtó kizárásával próbálja meg a véleményét bemutatni a tapolcaiaknak. Borkúti László szerint, miután közérdekről van szó, így a törvények a bizottságra is vonatkoznak, nyilvánosságra kell hozni a közérdekű információkat. De december 7-én a végső szót nem a leválást előkészítő bizottság fogja kimondani, hanem a tapolcaiak, akik elmennek a népszavazásra. A biztos szerint Miskolctapolca jövője az együttműködésben rejlik, hiszen még egy leválás sem zárja ki a nagyobb közösségből a települést.
A miskolctapolcaiak tájékozottságát illetően borúsan látja a helyzetet. Véleménye szerint a leválást előkészítő bizottságnak a számítása, amely az új község költségvetésében 364 milliós többletről szól, vitatható. Példaként említette Bőcs községet, amely Tapolcához hasonlóan háromezer lelkes település. A szomszédos község 640 milliós bevétellel számol, ám ott sem a 100 millió forintos személyi-jövedelemadóból származik a nagyobb bevétel, hanem a Bőcsi Sörgyár majd 500 milliós iparűzési adójából, ami egy speciális helyzetet teremt, és ami miatt nem lehet hiteles az összehasonlítás. Miskolctapolcán sajnos nem működik ekkora gyár, bár az is igaz, – tette hozzá a polgármesteri megbízott –, hogy iparűzési adót minden vállalkozásnak kell fizetni, telephely szerint. Azonban Miskolctapolcán még az idegenforgalomban érdekelt vállalkozások miskolctapolcai telephelye is csak körülbelül 60-70-re tehető.
Miskolctapolca lakosait tekintve elmondható, hogy a rendszerváltozás óta felgyorsult a betelepülők száma. 2007-ben például 150 fővel gyarapodott az ott élők létszáma. Most körülbelül 2900-an élnek a településrészen. Az ott élők egyet szeretnének: hogy a viszonylag nyugodt és szép környezetet megtartva, a nyári szezonban odaérkező turistákkal együtt élhessék mindennapjaikat.
Az infrastrukturális feltételek azonban egyre rosszabbak, hiszen a ’60-as években kijelölt telkek előtt nincsenek olyan széles közlekedési szakaszok, ahová a szabályok szerint utat lehetne építeni. Borkúti László szerint ezeken csak jelentős önerővel, és összefogással lehet alakítani, pályázati pénzekkel szinte lehetetlen, hogy megoldódjon a probléma. Három évvel ezelőtt már próbálta meggyőzni az ott élőket, hogy saját boldogulásuk érdekében mondjanak le az utcafrontjukon található területről három méter szélességben, így lehetőség nyílhatna akár az önkormányzat részéről is, hogy utak épüljenek.
A polgármesteri megbízott szerint mára elharapódzott a helyzet Miskolctapolcán. Ennek oka, hogy a miskolctapolcaiak nem látják, hogy kié a felelősség és az ott élőknek olyan új arcokra lenne szükségük, akik képesek megfogalmazni a tapolcaiak érdekeit. 2002 óta például megfigyelhető egy olyan mag megjelenése, akik minden fórumon, eseményen részt vesznek, egymással szemben sem tisztázott véleményeiknek adnak hangot egyrészt bekiabálással, másrészt a másik mondanivalójának félbeszakításával. Borkúti László szerint mindenkinek figyelembe kellene vennie, hogy a demokráciában képviseleti rendszer működik, ahol hivatalosan négyévente választanak vezetőket. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a választókörzet képviselője nem egy vezér, akinek az intésére várva mindenki minden parancsot végrehajt. Egy-egy feladatot csak megfelelő kompromisszum megkötésével lehet meghatározni és megoldani.
Jó ötletnek tartotta a 2002-ben létrehozott részönkormányzat működését, amelynek a szerepe ma az lenne, hogy a lakossági véleményeket összefogja, a feladatokat megfogalmazza és a képviseleti eszközöket alkalmazva a fejlesztéseket megvalósítsa.
A polgármesteri megbízott szerint az alfája és az omegája a miskolctapolcai helyzetnek a strand kérdése. Hogy a területen lesz-e fejlesztés, és milyen irányú. A miskolctapolcaiak elsődlegesen azt szeretnék, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, egy fürdő létesüljön a területen. Ehhez vállalkozói tőke bevonására van szükség. Borkúti László szerint a vállalkozói tőkébe beszállhatnának olyan tapolcai vállalkozók is, akik több alkalommal és több helyen már kinyilvánították azon véleményüket, hogy szívesen beruháznának.
A polgármesteri megbízott szerint csakis 12 hónapon át működő élményfürdőben lehet gondolkodni, nem egy olyan, hagyományos értelemben vett strandban, amelyben az év nyolc hónapjában csak az állagmegóvást, karbantartást és fenntartást lehet végezni. A fürdőkultúra megvalósításához azonban nemcsak egy egész éven át működő élményfürdőre és egy európai hírű barlangfürdőre van szükség, hanem egy olyan szállodára is, amely pótolja Miskolc hiányosságát is. A borsodi megyeszékhelyen ugyanis nincs elég háromcsillagos, vagy annál magasabb minősítésű szálloda – ennek kialakítása egyrészt szükségszerű, másrészt a fürdőkultúra alakulása, változása is ezt indokolja.
Borkúti László az önkormányzat szándékait összefoglalva elmondta: a város vezetése minden körülmények között figyelembe fogja venni a következő időszak feladatainak meghatározásánál magát a népszavazást, illetve annak kimenetelét is a vélemények összegzése után. Ám addig sem állhat meg az élet az önkormányzat szerint, éppen ezért jelenleg is folyamatosan több tucat munkás dolgozik az egykori strand területén, hogy ott minél hamarabb olyan körülményeket tudjanak teremteni, amelyek kedvezőek egy befektető számára is. A cél ugyanis a városvezetés részéről az, hogy minél hamarabb megjelenjen az a befektető, aki együttműködve az önkormányzattal és a lakossággal, megépít az egykori strand területén egy, a 21. század elvárásainak is megfelelő, a vendégeket vonzó és visszaváró, egész éven át működő fürdőt.
Nagy E.
A miskolctapolcaiak tájékozottságát illetően borúsan látja a helyzetet. Véleménye szerint a leválást előkészítő bizottságnak a számítása, amely az új község költségvetésében 364 milliós többletről szól, vitatható. Példaként említette Bőcs községet, amely Tapolcához hasonlóan háromezer lelkes település. A szomszédos község 640 milliós bevétellel számol, ám ott sem a 100 millió forintos személyi-jövedelemadóból származik a nagyobb bevétel, hanem a Bőcsi Sörgyár majd 500 milliós iparűzési adójából, ami egy speciális helyzetet teremt, és ami miatt nem lehet hiteles az összehasonlítás. Miskolctapolcán sajnos nem működik ekkora gyár, bár az is igaz, – tette hozzá a polgármesteri megbízott –, hogy iparűzési adót minden vállalkozásnak kell fizetni, telephely szerint. Azonban Miskolctapolcán még az idegenforgalomban érdekelt vállalkozások miskolctapolcai telephelye is csak körülbelül 60-70-re tehető.
Miskolctapolca lakosait tekintve elmondható, hogy a rendszerváltozás óta felgyorsult a betelepülők száma. 2007-ben például 150 fővel gyarapodott az ott élők létszáma. Most körülbelül 2900-an élnek a településrészen. Az ott élők egyet szeretnének: hogy a viszonylag nyugodt és szép környezetet megtartva, a nyári szezonban odaérkező turistákkal együtt élhessék mindennapjaikat.
Az infrastrukturális feltételek azonban egyre rosszabbak, hiszen a ’60-as években kijelölt telkek előtt nincsenek olyan széles közlekedési szakaszok, ahová a szabályok szerint utat lehetne építeni. Borkúti László szerint ezeken csak jelentős önerővel, és összefogással lehet alakítani, pályázati pénzekkel szinte lehetetlen, hogy megoldódjon a probléma. Három évvel ezelőtt már próbálta meggyőzni az ott élőket, hogy saját boldogulásuk érdekében mondjanak le az utcafrontjukon található területről három méter szélességben, így lehetőség nyílhatna akár az önkormányzat részéről is, hogy utak épüljenek.
A polgármesteri megbízott szerint mára elharapódzott a helyzet Miskolctapolcán. Ennek oka, hogy a miskolctapolcaiak nem látják, hogy kié a felelősség és az ott élőknek olyan új arcokra lenne szükségük, akik képesek megfogalmazni a tapolcaiak érdekeit. 2002 óta például megfigyelhető egy olyan mag megjelenése, akik minden fórumon, eseményen részt vesznek, egymással szemben sem tisztázott véleményeiknek adnak hangot egyrészt bekiabálással, másrészt a másik mondanivalójának félbeszakításával. Borkúti László szerint mindenkinek figyelembe kellene vennie, hogy a demokráciában képviseleti rendszer működik, ahol hivatalosan négyévente választanak vezetőket. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a választókörzet képviselője nem egy vezér, akinek az intésére várva mindenki minden parancsot végrehajt. Egy-egy feladatot csak megfelelő kompromisszum megkötésével lehet meghatározni és megoldani.
Jó ötletnek tartotta a 2002-ben létrehozott részönkormányzat működését, amelynek a szerepe ma az lenne, hogy a lakossági véleményeket összefogja, a feladatokat megfogalmazza és a képviseleti eszközöket alkalmazva a fejlesztéseket megvalósítsa.
A polgármesteri megbízott szerint az alfája és az omegája a miskolctapolcai helyzetnek a strand kérdése. Hogy a területen lesz-e fejlesztés, és milyen irányú. A miskolctapolcaiak elsődlegesen azt szeretnék, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, egy fürdő létesüljön a területen. Ehhez vállalkozói tőke bevonására van szükség. Borkúti László szerint a vállalkozói tőkébe beszállhatnának olyan tapolcai vállalkozók is, akik több alkalommal és több helyen már kinyilvánították azon véleményüket, hogy szívesen beruháznának.
A polgármesteri megbízott szerint csakis 12 hónapon át működő élményfürdőben lehet gondolkodni, nem egy olyan, hagyományos értelemben vett strandban, amelyben az év nyolc hónapjában csak az állagmegóvást, karbantartást és fenntartást lehet végezni. A fürdőkultúra megvalósításához azonban nemcsak egy egész éven át működő élményfürdőre és egy európai hírű barlangfürdőre van szükség, hanem egy olyan szállodára is, amely pótolja Miskolc hiányosságát is. A borsodi megyeszékhelyen ugyanis nincs elég háromcsillagos, vagy annál magasabb minősítésű szálloda – ennek kialakítása egyrészt szükségszerű, másrészt a fürdőkultúra alakulása, változása is ezt indokolja.
Borkúti László az önkormányzat szándékait összefoglalva elmondta: a város vezetése minden körülmények között figyelembe fogja venni a következő időszak feladatainak meghatározásánál magát a népszavazást, illetve annak kimenetelét is a vélemények összegzése után. Ám addig sem állhat meg az élet az önkormányzat szerint, éppen ezért jelenleg is folyamatosan több tucat munkás dolgozik az egykori strand területén, hogy ott minél hamarabb olyan körülményeket tudjanak teremteni, amelyek kedvezőek egy befektető számára is. A cél ugyanis a városvezetés részéről az, hogy minél hamarabb megjelenjen az a befektető, aki együttműködve az önkormányzattal és a lakossággal, megépít az egykori strand területén egy, a 21. század elvárásainak is megfelelő, a vendégeket vonzó és visszaváró, egész éven át működő fürdőt.
Nagy E.