1537-ben érte az utolsó támadás a tapolcai bencés apátságot. Épületei rommá lettek, temetője elenyészett, a városalapítók maradványaira a történelem rakott felejtő rétegeket.
1776-ban Mária Terézia királynő a tapolcai apátság birtokait a munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta.
Miskolc megveszi a területet és életre kelti Miskolctapolcát
Az elnéptelenedett, lakatlanná vált „Puszta Tapolcát” mint püspöki javadalmat ekkortól írták Görömböly-Tapolcának. 1908. december 8-án Miskolc város a munkácsi püspöktől megvásárolta a területet.
A fejlődést ettől az időponttól lehet számítani. A korábban magára maradt területbe (Puszta Tapolca) életet lehelt Miskolc városa. A terület 48 katasztrális hold volt, a tehetősebb lakosok, tisztviselők közül egyre többen vásároltak telket, s építettek nyári lakot, vagy vendégházat. 1934-ben Tapolca Miskolc üdülőtelepe lett, amelynek határát MV jelű kőoszlopok övezték. 1937-ben Miskolc újabb 20 kat. hold megvásárlásával bővítette területét. Ez volt az oka, hogy Görömböly-Tapolca helyett új név jelent meg, s terjedt el országszerte.
1939-ben az üdülőtelep hivatalosan is csatlakozott, s egy országúti összeköttetéssel része lett Miskolcnak. Ekkor 306 lakóházat írtak össze. 1944 végén „megszületett” Nagy-Miskolc, amely közigazgatásilag 1950-ben teljesedett ki. 1945. április 3-án olvassuk a határozatot, mely szerint „Görömböly-Tapolca nevének megszűnése indokolt, hiszen Tapolca korábban Miskolc város tulajdona volt, ekkortól pedig része lett.” A közigazgatás tanácsi rendszerének négy évtizede alatt eszébe nem jutott senkinek a hovatartozást megkérdőjelezni, főleg nem az önállóság kérdését felvetni.
Egyéni érdekek meghiúsulása és Nagy-Miskolc, mint az összefogás közös kerete
1990. augusztusában aztán Tapolca „zászlót bontott”, s egyéni és csoportérdekektől vezérelve új zászlajával is deklarálta, hogy elszánt a Miskolctól történő elszakadás kérdésében. Az elszántságot se közgazdász, se építész, se közéleti, hivatali ember nem értette. Mint történeti előzményeiben értelmezhetetlen „ügy” lassan lekerült a napirendről. 2000-ben önkormányzati rendeletet fogadtak el, amely a városrészi önkormányzatok létrehozását, annak működését tette lehetővé. Ennek jeleként újra megjelent – az 1930-as évek fürdőéletére emlékeztető – Tapolcai Fürdőújság. Az első szám 2000. augusztus 23-ára invitálta a tapolcaiakat egy 5 fős részönkormányzati testület megválasztására.
2005-ben aztán újra kérdés lett, hogy marad-e Miskolctapolca, vagy a 2 200 tapolcai választó az önállóság, s ezzel együtt a Tapolcafürdő név mellett dönt. A döntés pedig megszületett, a kezdeményezést, az önállóságot elutasították. Most újra szavazás lesz, s mögötte a hit (vagy sokkal inkább tévhit), amely a saját bevételek, az állami támogatások és a megalakuló helyi önkormányzat minden problémát megszüntető jótékonyságában reménykedik. 2 400 szavazásra jogosult polgár fog voksolni. Aki véleményt mond, kell, hogy tudjon időben és térben is gondolkodni. A történelmi időt vázoltam: a múlt összeköt, a jövő csak Miskolccal közösen képzelhető el: közös történelmi múlttal, mai földrajzi határokkal.
Gondolják meg: Miskolcnak a sokszínűsége az egyik legfontosabb vonzereje. A XXI. század elején – amikor mindenhol az összefogás erejéről beszélnek - nem szerencsésebb, ha a több településből összeépült Nagy-Miskolcot (mások között) az Egyetemváros, Tapolca, az Avas, a Diósgyőr, Lillafüred stb. reprezentálja, jelenti a vonzerőt, s egyben valamennyi itt lakó polgár életének közös keretét.
Dobrossy István
1776-ban Mária Terézia királynő a tapolcai apátság birtokait a munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta.
Miskolc megveszi a területet és életre kelti Miskolctapolcát
Az elnéptelenedett, lakatlanná vált „Puszta Tapolcát” mint püspöki javadalmat ekkortól írták Görömböly-Tapolcának. 1908. december 8-án Miskolc város a munkácsi püspöktől megvásárolta a területet.
A fejlődést ettől az időponttól lehet számítani. A korábban magára maradt területbe (Puszta Tapolca) életet lehelt Miskolc városa. A terület 48 katasztrális hold volt, a tehetősebb lakosok, tisztviselők közül egyre többen vásároltak telket, s építettek nyári lakot, vagy vendégházat. 1934-ben Tapolca Miskolc üdülőtelepe lett, amelynek határát MV jelű kőoszlopok övezték. 1937-ben Miskolc újabb 20 kat. hold megvásárlásával bővítette területét. Ez volt az oka, hogy Görömböly-Tapolca helyett új név jelent meg, s terjedt el országszerte.
1939-ben az üdülőtelep hivatalosan is csatlakozott, s egy országúti összeköttetéssel része lett Miskolcnak. Ekkor 306 lakóházat írtak össze. 1944 végén „megszületett” Nagy-Miskolc, amely közigazgatásilag 1950-ben teljesedett ki. 1945. április 3-án olvassuk a határozatot, mely szerint „Görömböly-Tapolca nevének megszűnése indokolt, hiszen Tapolca korábban Miskolc város tulajdona volt, ekkortól pedig része lett.” A közigazgatás tanácsi rendszerének négy évtizede alatt eszébe nem jutott senkinek a hovatartozást megkérdőjelezni, főleg nem az önállóság kérdését felvetni.
Egyéni érdekek meghiúsulása és Nagy-Miskolc, mint az összefogás közös kerete
1990. augusztusában aztán Tapolca „zászlót bontott”, s egyéni és csoportérdekektől vezérelve új zászlajával is deklarálta, hogy elszánt a Miskolctól történő elszakadás kérdésében. Az elszántságot se közgazdász, se építész, se közéleti, hivatali ember nem értette. Mint történeti előzményeiben értelmezhetetlen „ügy” lassan lekerült a napirendről. 2000-ben önkormányzati rendeletet fogadtak el, amely a városrészi önkormányzatok létrehozását, annak működését tette lehetővé. Ennek jeleként újra megjelent – az 1930-as évek fürdőéletére emlékeztető – Tapolcai Fürdőújság. Az első szám 2000. augusztus 23-ára invitálta a tapolcaiakat egy 5 fős részönkormányzati testület megválasztására.
2005-ben aztán újra kérdés lett, hogy marad-e Miskolctapolca, vagy a 2 200 tapolcai választó az önállóság, s ezzel együtt a Tapolcafürdő név mellett dönt. A döntés pedig megszületett, a kezdeményezést, az önállóságot elutasították. Most újra szavazás lesz, s mögötte a hit (vagy sokkal inkább tévhit), amely a saját bevételek, az állami támogatások és a megalakuló helyi önkormányzat minden problémát megszüntető jótékonyságában reménykedik. 2 400 szavazásra jogosult polgár fog voksolni. Aki véleményt mond, kell, hogy tudjon időben és térben is gondolkodni. A történelmi időt vázoltam: a múlt összeköt, a jövő csak Miskolccal közösen képzelhető el: közös történelmi múlttal, mai földrajzi határokkal.
Gondolják meg: Miskolcnak a sokszínűsége az egyik legfontosabb vonzereje. A XXI. század elején – amikor mindenhol az összefogás erejéről beszélnek - nem szerencsésebb, ha a több településből összeépült Nagy-Miskolcot (mások között) az Egyetemváros, Tapolca, az Avas, a Diósgyőr, Lillafüred stb. reprezentálja, jelenti a vonzerőt, s egyben valamennyi itt lakó polgár életének közös keretét.
Dobrossy István