Válság a szakoktatásban
2. Állítsák helyre a 3 éves szakmunkásképzést (esetleg + 1 év gyakorlat) az elmélet-gyakorlat arányainak szakmacsoportonkénti figyelembevételével!(Ezt már Szenes György és társai tanulmánya alapján elfogadták, törvénymódosítási javaslat lesz belőle.)
5. A tankötelezettség jelenlegi 18 éves korhatárát szállítsák le 16 évre.(Nem igaz, hogy ez a pedagógus munkavállalók létszámát csökkentené! Ezt a törvénymódosítást nem lehet azzal magyarázni, - mint ahogy azt előszeretettel teszik, hogy ha pl. egy 10. évfolyamra járó diák betölti a 16. évét, rögtön otthagyja az iskolát vagy eltanácsolják a közösségből! Járhat iskolába, de nem kötelező 16 éves kor fölött a nappali képzésben részt venni! Megjegyzés: ez volt az a pont, amellyel kivétel nélkül minden „rendes” iskolában tanító tanár egyetértett! Úgy gondolják a pedagógusok, hogy az oktatási törvény tankötelezettségre vonatkozó korhatár jelölése (amely mellesleg Európában egy ország kivételével egyedülálló!) ez csak liberális munkanélküliség kezelő ötlet!, A liberális gondolkodásnak mindegy, hogy bent ül az iskolában a kezelhetetlen túlkoros, aki miatt a többi gyermek tanuláshoz való joga és érdeke jelentősen sérül!
9. Ne engedjék, hogy a szakképzést és felnőttoktatást összevonják! Ennek kizárólag anyagi motivációi lehetnek, mivel a szakképzés szinte az egyetlen oktatási forma, amelyben rengeteg pénz van!(Megengedhetetlen, hogy a középfokú nappali szakképzést megszüntették, és összekeverik a pénzes felnőttképzéssel. Esetünkben irreleváns, hogy a munkanélküliek átképzését szolgáló pályázatok, programok finanszírozzák, vagy egyénileg kell fizetni érte.)
A XIX. század végétől, de különösen az 1970-80-as években sikertörténet volt a középfokú nappali képzésű magyar szakoktatás! Az 1960-as évektől 3 éves szakmunkásképzők és 4 éves szakközépiskolák jöttek létre (a 60-as évek végére sajnos eltűntek a technikumok!). Ezekben az intézményekben már az első osztálytól elméleti és gyakorlati szakmai képzéssel folyt az érettségi vizsgát adó közismereti képzés és a szakmai végzettséget igazoló szakképzés.
A szakközépiskolák másféle érettségit adtak, mint a gimnáziumok: szakirányú főiskolákon, egyetemeken lehetett továbbtanulni, bár az átjárhatóságnak köszönhetően az egyetemi felvételiken is megfeleltek a szakközépiskolák tanulói. A szakmunkásképzőkből az un. szakmunkások szakközépiskolájában lehetett érettségi vizsgát szerezni.A középfokú, szakmát oktató tanintézmények kb. az összes középfokú oktatási intézmény kétharmadát tették ki!
A 90-es évek második felében kezdődött el a „szakképzés átalakítása”. Ennek több oka és még több magyarázata volt. Sajnálatos módon azonban, – mint azt a fórumok résztvevői és a levelek küldői megállapították -, ezek közül alig néhány állja meg a helyét, felel meg a valóságnak! (Pl. a gyermeklétszám fogyatkozása – mivel a szakközépiskolákból nem fogytak el a gyermekek! A „keresletvezérelt szakképzés”, - mivel a középfokú nappali szakképzésnek soha nem volt a célja a munkáltatók igényeinek kielégítése! Pocskondiázzák a magyar szakoktatás színvonalát, ami egyszerűen nem igaz, mert a legtöbb szakképző helyen mérnöktanárok, egyetemi, pedagógiai végzettségű szakoktatók tanítanak, oktatnak. Nem igaz azért sem, mert az utóbbi évtizedekben (többek között a szakképzési alap felhasználásának, és jelentős beruházásoknak köszönhetően) még az EU szakképzők által is irigyelt magas színvonalú felszereltséggel, értékes berendezésekkel, gépekkel, stb. rendelkeztek a szakképzők! A XXI. század elejére a XIX. századtól létező középfokú nappali szakközépiskolai képzést teljesen megszüntették! Amolyan „kis-gimnázium”-okat hoztak létre, amelyekben bújtatottan ún. szakmai orientációs tárgyakat tanítanak. Ez a gyermeket nem kötelezi arra, hogy 13-14. évfolyamon az alapozott szakmát tanulja tovább. A nappali tagozatokon bevezették a moduláris képzést, amely nem felel meg se a tanárnak, se a diáknak! Megszüntették a 14 éves korban elkezdett gyakorlati képzést. Teljesen eltüntettek szakmákat! Többek között az egészségügyi, de számos olyan ipari és szolgáltatási szakképzést, amelyek hiánya napjainkra már megmutatkozik! Minthogy a szakképzés szinte az egyetlen olyan oktatási forma, amelyben rengeteg pénz van, egyik pillanatról a másikra országszerte átvették helyüket az alapítványi, magán, stb. OKJ-s képzők! Szociális érzéketlenséggel, - mivel ma a szakképzésben inkább a tanulási nehézséggel küzdő nyolcadikosok, és elsősorban a nehéz családi, társadalmi helyzetben lévők gyermekei tanulnak tovább - zártak be 80-100-150 éves szakképzőket, szakközépiskolákat. (Budapesten pl. tetten érhető, hogy jó fekvésű telekért, piacilag értékesíthető ingatlanért több esetben is meghamisítottak adatokat, zártak be jó szakképző iskolákat Budán – Kossuth Zsuzsa, Kolos, Szépvölgyi, Bláthy Ottó, Földes Ferenc, Kelenföldi, Öveges, Fényes Elek, stb. - és Pesten – Radnai, Lengyel Gyula,)Törvény- és rendeletmódosítási követelések:
1. Módosítsák a szakképzési törvényt annak szellemében, hogy 14 éves kortól tényleges gyakorlati képzést (munka) lehessen a tanulóknak tartani.
(Tanárok, szülők, szakemberek, pszichológusok, viselkedéskutatók, stb. állítják, hogy egyrészt nem tesz jót a szakképzésbe íratott gyermekeknek a manuális, gyakorlati tevékenységben a két év kihagyás. Régen - szakmánként eltérő módon – 14 éves életkortól foglalkoztathatták a gyermekeket a tanulási, oktatási folyamat részeként gyakorlati munkahelyeken, tanműhelyekben, oktatók felügyelete alatt. Természetesen megfelelően felépítve a korcsoport igényeinek és lehetőségeinek a gyakorlati képzést. Egészségügyi szakképzésben pl. elsőben és másodikban ágyaztak, csecsemőt, időskorút gondoztak, stb. amit akkor is jól tudtak anyaként, beteg szülőt, gyereket ápoló családtagként hasznosítani, ha aztán végül nem az egészségügyben helyezkedtek el. Harmadik-negyedik évtől következett a kórházi gyakorlat. Középiskolai képesítéssel pedig főiskolán, egyetemen tanulhattak tovább, vagy mehettek ápolónak, középfokú végzettségű eü dolgozónak, csecsemőgondozónak, mehettek óvónőképzőbe, stb..2. Állítsák helyre a 3 éves szakmunkásképzést (esetleg + 1 év gyakorlat) az elmélet-gyakorlat arányainak szakmacsoportonkénti figyelembevételével!(Ezt már Szenes György és társai tanulmánya alapján elfogadták, törvénymódosítási javaslat lesz belőle.)
3. Állítsák helyre a négyéves szakközépiskolai képzést (9. évfolyamtól) első osztálytól tényleges szakmai gyakorlattal, szakmai tantárgyakkal, amely a 4 év végén érettségi és – esetleg félév összefüggő szakmai gyakorlat teljesítése után a képzési idő végén - szakmai vizsgát ad!
(Ezt a középfokú oktatási formát soha nem lett volna szabad megszüntetni a középiskolák nappali tagozatán! Ma a szülő nem is tudja, hova íratja a gyermekét, mert - bár még szakközépiskolának nevezi magát egy intézmény -, de szakmát már nem adhat. A gyermek feleslegesen tölt el 4 évet egy intézményben, amikor életkori sajátosságainak, tanulmányi eredményeinek, családi hátterének jobban megfelelne a közismereti képzés mellett gyakorlati ismereteket nyújtó képzés. Össze nem lehet hasonlítani az OKJ-s szakmákat adó alapítványi és magániskolák (amelyeket a köznyelv csak úgy nevez, hogy „hokedli-iskolák” vagy „sufni-iskolák”) néhány hónap alatt szakmai végzettséget kínáló képzésének szakmai színvonalával! De akár egy- vagy kétéves OKJ-s magániskolai szakmai képzés színvonalát sem lehet összevetni egy jól megalapozott, hagyományos szakközépiskola négyéves elméleti és gyakorlati képzésével!)4. Vizsgálják felül a szakképzési hozzájárulás és az ezekből képzett szakképzési alapok elosztásának jelenlegi gyakorlatát, bővítsék a felhasználás lehetőségeit!
(Ezt régen a szakképző iskolák közvetlenül kaphatták. Sajnálatos módon már akkor se lehetett szabadon felhasználni, így jöhetett létre olyan fonák helyzet, hogy egy iskola újabb és újabb felesleges számítógépeket vett, de nem volt pénze egy csőrepedést megcsináltatni. Lehessen az intézmény fenntartására fordítani szükség szerint a szakképzési alapot! És nem lehet központilag (pl. TISZK!!!) rendelkezni az összegek felett, visszatartani, stb. Akkor, amikor a XIX. században iskola-alapítók és fenntartók lehettek szakmai közösségek, és ez jól működött, ehhez kellene visszatérni!5. A tankötelezettség jelenlegi 18 éves korhatárát szállítsák le 16 évre.(Nem igaz, hogy ez a pedagógus munkavállalók létszámát csökkentené! Ezt a törvénymódosítást nem lehet azzal magyarázni, - mint ahogy azt előszeretettel teszik, hogy ha pl. egy 10. évfolyamra járó diák betölti a 16. évét, rögtön otthagyja az iskolát vagy eltanácsolják a közösségből! Járhat iskolába, de nem kötelező 16 éves kor fölött a nappali képzésben részt venni! Megjegyzés: ez volt az a pont, amellyel kivétel nélkül minden „rendes” iskolában tanító tanár egyetértett! Úgy gondolják a pedagógusok, hogy az oktatási törvény tankötelezettségre vonatkozó korhatár jelölése (amely mellesleg Európában egy ország kivételével egyedülálló!) ez csak liberális munkanélküliség kezelő ötlet!, A liberális gondolkodásnak mindegy, hogy bent ül az iskolában a kezelhetetlen túlkoros, aki miatt a többi gyermek tanuláshoz való joga és érdeke jelentősen sérül!
6. Vizsgálják felül, hogy a TISZK-ek mennyiben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, elképzeléseket! Egyben kizárólag gyakorlatban tanító tanárok vezetésével foglaljanak állást a moduláris képzés megvalósíthatóságáról a nappali képzésben!
7. Vizsgálják felül, hogy az OKJ-s szakmák oktatásában, az oktatás színvonalában milyen szerepet töltenek be az alapítványi és egyházi fenntartású intézmények!8. Vizsgálják felül a pályázati rendszert, amely nem átgondolt logika mentén halad és rengeteg anomáliát hordoz magában!
(Az anomália szót nyugodtan helyettesíthettem volna durvább kifejezéssel. Számos példa bizonyítja, hogy a pályázati rendszer alapjaiban elhibázott, korrupciót, pénzmosást, összefonódásokat enged meg. Pl. az ún. „informatikai lobbi lassan, de mégis csak haladó leleplezése is arra mutat rá, hogy az oktatásban irdatlan összegeket, milliárdokat(!) lehetett eltüntetni!9. Ne engedjék, hogy a szakképzést és felnőttoktatást összevonják! Ennek kizárólag anyagi motivációi lehetnek, mivel a szakképzés szinte az egyetlen oktatási forma, amelyben rengeteg pénz van!(Megengedhetetlen, hogy a középfokú nappali szakképzést megszüntették, és összekeverik a pénzes felnőttképzéssel. Esetünkben irreleváns, hogy a munkanélküliek átképzését szolgáló pályázatok, programok finanszírozzák, vagy egyénileg kell fizetni érte.)