Ezen a napon volt a Leonardo da Vinci remekművén megörökített utolsó vacsora.
A tanítványok lábának megmosása (a vendégszeretet jelképe) emlékére szokás volt, hogy Rómában a pápa 12 szerzetes lábát megmosta. Királyok, nemesek is így cselekedtek sok országban e napon.
A katolikus hit szerint az oltáriszentség megalapításának napja is. A "zöldcsütörtök" elnevezést Német nyelvterületen a "greinen" (weinen, azaz sírni) szóból, mások ellenben a zöld szín elnevezéséből vezetik le, mivel azon a napon a böjt miatt rendszerint valami zöldet (spenótot) fogyasztottak a hívők. A kereszténység első évszázadaitól fogva szokás volt, hogy a nagycsütörtök esti szentmisét követően elnémultak ("Rómába mennek") a katolikus templomok harangjai. A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát; de van, ahol azt tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket azután leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek. Legközelebb csak a nagyszombat esti szertartáson szólaltak meg újra, jelezve Krisztus feltámadását. A húsvét időpontjának meghatározásánál alapvető nehézség, hogy miként Jézus születésének, úgy szenvedéstörténetének pontos idejét sem ismerjük. A zsidók az Egyiptomból való kivonulásra, a keresztények Jézus halálára és feltámadására emlékeztek, vagyis keresztény tartalommal töltötték meg az ősi, és megkeresztelkedésük előtt saját maguk által is megtartott zsidó ünnepet. Hasonlóan jártak el az ősi pogány napkultusz esetén is, amikor a Jézus születésére való emlékezés napjává tették a téli napforduló napját.
A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jónéhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el.
A tanítványok lábának megmosása (a vendégszeretet jelképe) emlékére szokás volt, hogy Rómában a pápa 12 szerzetes lábát megmosta. Királyok, nemesek is így cselekedtek sok országban e napon.
A katolikus hit szerint az oltáriszentség megalapításának napja is. A "zöldcsütörtök" elnevezést Német nyelvterületen a "greinen" (weinen, azaz sírni) szóból, mások ellenben a zöld szín elnevezéséből vezetik le, mivel azon a napon a böjt miatt rendszerint valami zöldet (spenótot) fogyasztottak a hívők. A kereszténység első évszázadaitól fogva szokás volt, hogy a nagycsütörtök esti szentmisét követően elnémultak ("Rómába mennek") a katolikus templomok harangjai. A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát; de van, ahol azt tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket azután leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek. Legközelebb csak a nagyszombat esti szertartáson szólaltak meg újra, jelezve Krisztus feltámadását. A húsvét időpontjának meghatározásánál alapvető nehézség, hogy miként Jézus születésének, úgy szenvedéstörténetének pontos idejét sem ismerjük. A zsidók az Egyiptomból való kivonulásra, a keresztények Jézus halálára és feltámadására emlékeztek, vagyis keresztény tartalommal töltötték meg az ősi, és megkeresztelkedésük előtt saját maguk által is megtartott zsidó ünnepet. Hasonlóan jártak el az ősi pogány napkultusz esetén is, amikor a Jézus születésére való emlékezés napjává tették a téli napforduló napját.
A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jónéhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el.