Az MVK szakemberei által régóta konstatált, de a rendőrség előtt sem ismeretlen jelenség szereplői jóformán egytől egyig a – mondhatni, gyermekien – naiv hamisítók táborába sorolhatók.
Csak az elmúlt hetek rendőrségi híreiből tallózva: más nevére kiállított diákigazolvánnyal és tanulóbérlettel a Győri kapui villamoson, illetve a Csabai kapui buszon; ismerőse nevét tartalmazó hatósági bizonyítvánnyal a 7-esen; magánokirat-hamisítással előállított nyugdíjasbérlettel a buszon – a rendőrség ezekben az ügyekben eljárást folytat. Mint ahogy további háromtucatnyi ügyben, csak 2009 első két hónapjára vonatkoztatva.
Ha megnézzük az érintett igazolványokat, utazási papírokat, azt láthatjuk – hozzá nem értő civilként is –, hogy nagyon egyszerű, gyakorlatilag eleve kudarcra ítélt próbálkozásokról van szó. Senki sem hihetné komolyan, hogy a pénzpapírhoz hasonló módszerekkel (fémszál, hologram, havonta változó grafikai minták, színek) „hamisíthatatlanná” tett bérletszelvény pusztán azáltal érvényessé alakítható – például egy múlt havi e havivá –, hogy az ember színes filctollal átírja a márciust áprilisra... Mégis jó néhányan azt hiszik, pusztán meg lehet ennyivel téveszteni a közlekedési cég ellenőreit. Nos, nem lehet: sokkal profibb hamisítási módszerek kiszűrésére is fel vannak készülve, amint arról Fodor Attila, az MVK Zrt. illetékes csoportvezetője tájékoztat.
– Az ellenőreink átlagosan tíz éves tapasztalattal rendelkeznek, és képzettek a hamisítások témájában. Nemcsak ők, de a „sima” jegyellenőrzést végző járművezetők is tudják, milyen gyanús jelek alapján lehet kiszúrni a problémás okmányokat: ilyen a sötétített bérlettok, vagy ha a delikvens vonakodik aláírni a pótdíjazásról szóló papírt... Az ellenőrnek, ha gyanús, joga van elkérni és alaposabban megvizsgálni a bérletet, ha pedig egyértelműen hamisítás vagy hamisan igazolt személyazonosság gyanúja merül fel, akkor rendőrt hívni.
Mint azonban már szó volt róla, az esetek 99 százalékában nem kell szakembernek lenni, hogy az ember lássa: filctollal rajzolták át a nyomtatott szöveget, tollal írták felül az eredeti nevet, másvalaki fényképével ragasztották felül az eredeti jogosult arcképét. Gyakori még, hogy a „Gipsz Jakab” név végére, másféle tollal, odabiggyesztik: „-né”. Így egy házaspár egy bérletet együtt használhat; legalábbis azt hiszik. De nem lehet eléggé hangsúlyozni: az MVK-sok korántsem dőlnek be ezeknek a gyermekien egyszerű trükköknek. Hozzátehető: igen ritkán, de „professzionálisabb” hamisítási próbálkozásokkal is találkoznak az ellenőrök, illetve a társaság ügyfélszolgálati irodájának munkatársai. Arra utaló jeleket mindazonáltal még nem találtak, hogy komolyabb hamisító bandák ténykednének ezen a „piacon”. Nemrégiben ugyan többeknél találtak a járműveken olyan fénymásolt szelvényeket, amiket azért alaposabban meg kellett nézni, hogy feltűnjön a turpisság, de ezek ügyében rendőrségi nyomozás indult, és azóta mint, ha el is tűntek volna a forgalomból. (Állítólag a Búza téren és más belvárosi pontokon lehetett vásárolni ilyeneket.) Ráadásul ilyen hamisított igazolványok gazdáinál is az a jellemző, hogy az illető még a legfőbb „hamis” személyi adatait (név, cím, születési év) sem képes bemagolni, mindjárt belekavarodik, ha az ellenőr vagy a rendőr rákérdez.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha az utas teljesen szabályosan utazik, a papírjai is valódiak, és az ellenőrzés is szabályszerű, akkor is adódhat konfliktus. Erre plasztikus példával Bíró Attila, az MVK Zrt. közönségszolgálati irodavezetője szolgál a legutóbbi napok gyakorlatából:
– Sok gondot okoznak az úgynevezett tartósan beteg, emelt összegű családi pótlékban részesülők számára a Magyar Államkincstár által kiadott ingyenes utazási igazolások, minthogy ezek önmagukban is igen egyszerű dokumentumok, ráadásul lehetőséget adnak egy meg nem nevezett kísérő szintén ingyenes utazására is. Az illetékes állami szervek pedig még ezen belül is megnehezítik olykor a dolgunkat. Nemrég olyan hatósági bizonyítvánnyal találkozott a villamoson egy kollégánk, amely nyilvánvaló hamisítványnak tűnt, ám utóbb kiderült, nem az. Az inkriminált igazolványon látszott, hogy nem laminált, mint szokás, hanem két átlátszó műanyag lap volt összetűzőgépezve. Kollégánk felírta az utas adatait, ami ellen az érintett család tiltakozott az irodánkon, s némi utánajárással sikerült megállapítanunk, hogy igazuk van: a salgótarjáni regionális hivatalban, ahol ők az igazolványukat kapták, így, tűzőgéppel készítik ezt a hivatalos állami okmányt... Nem tehettünk mást: mi kértünk elnézést, s még így is megértjük, hogy kedves utasaink nehezteltek ránk a velük szembeni eljárásunk miatt.
Bíró Attila is órákat tudnak mesélni, viszont az ellenőrzést valóban rosszhiszeműen becsapni igyekvő utasok eseteiről. Mint mondja, bizonyos járatokon – azaz városrészekben – ezek gyakoribbak, ilymódon a tapasztalatok alapján már a lakcím alapján megtippelhető, milyen természetű és „színvonalú” hamisítással van dolguk. Mint ahogy az is, a kiszabott pótdíj, büntetés behajtására mekkora az esély... Ám ismételjük meg: a delikvenseknek ilyenkor nem csak pár ezer forintos MVK-bírsággal, de rendőrségi eljárással is számolniuk kell.
S hogy mindez összességében mekkora gond a miskolci közlekedési szolgáltató számára? Néhány száz emberről van szó „csak”, viszont ők az összes bliccelő három százalékos arányán belül közel egy százalékot képviselnek, tehát a jelenség visszaszorítása eminens érdeke az önkormányzati cégnek. Ráadásul az ilyesmivel próbálkozó utazók is leginkább csak rosszul járhatnak.
Csak az elmúlt hetek rendőrségi híreiből tallózva: más nevére kiállított diákigazolvánnyal és tanulóbérlettel a Győri kapui villamoson, illetve a Csabai kapui buszon; ismerőse nevét tartalmazó hatósági bizonyítvánnyal a 7-esen; magánokirat-hamisítással előállított nyugdíjasbérlettel a buszon – a rendőrség ezekben az ügyekben eljárást folytat. Mint ahogy további háromtucatnyi ügyben, csak 2009 első két hónapjára vonatkoztatva.
Ha megnézzük az érintett igazolványokat, utazási papírokat, azt láthatjuk – hozzá nem értő civilként is –, hogy nagyon egyszerű, gyakorlatilag eleve kudarcra ítélt próbálkozásokról van szó. Senki sem hihetné komolyan, hogy a pénzpapírhoz hasonló módszerekkel (fémszál, hologram, havonta változó grafikai minták, színek) „hamisíthatatlanná” tett bérletszelvény pusztán azáltal érvényessé alakítható – például egy múlt havi e havivá –, hogy az ember színes filctollal átírja a márciust áprilisra... Mégis jó néhányan azt hiszik, pusztán meg lehet ennyivel téveszteni a közlekedési cég ellenőreit. Nos, nem lehet: sokkal profibb hamisítási módszerek kiszűrésére is fel vannak készülve, amint arról Fodor Attila, az MVK Zrt. illetékes csoportvezetője tájékoztat.
– Az ellenőreink átlagosan tíz éves tapasztalattal rendelkeznek, és képzettek a hamisítások témájában. Nemcsak ők, de a „sima” jegyellenőrzést végző járművezetők is tudják, milyen gyanús jelek alapján lehet kiszúrni a problémás okmányokat: ilyen a sötétített bérlettok, vagy ha a delikvens vonakodik aláírni a pótdíjazásról szóló papírt... Az ellenőrnek, ha gyanús, joga van elkérni és alaposabban megvizsgálni a bérletet, ha pedig egyértelműen hamisítás vagy hamisan igazolt személyazonosság gyanúja merül fel, akkor rendőrt hívni.
Mint azonban már szó volt róla, az esetek 99 százalékában nem kell szakembernek lenni, hogy az ember lássa: filctollal rajzolták át a nyomtatott szöveget, tollal írták felül az eredeti nevet, másvalaki fényképével ragasztották felül az eredeti jogosult arcképét. Gyakori még, hogy a „Gipsz Jakab” név végére, másféle tollal, odabiggyesztik: „-né”. Így egy házaspár egy bérletet együtt használhat; legalábbis azt hiszik. De nem lehet eléggé hangsúlyozni: az MVK-sok korántsem dőlnek be ezeknek a gyermekien egyszerű trükköknek. Hozzátehető: igen ritkán, de „professzionálisabb” hamisítási próbálkozásokkal is találkoznak az ellenőrök, illetve a társaság ügyfélszolgálati irodájának munkatársai. Arra utaló jeleket mindazonáltal még nem találtak, hogy komolyabb hamisító bandák ténykednének ezen a „piacon”. Nemrégiben ugyan többeknél találtak a járműveken olyan fénymásolt szelvényeket, amiket azért alaposabban meg kellett nézni, hogy feltűnjön a turpisság, de ezek ügyében rendőrségi nyomozás indult, és azóta mint, ha el is tűntek volna a forgalomból. (Állítólag a Búza téren és más belvárosi pontokon lehetett vásárolni ilyeneket.) Ráadásul ilyen hamisított igazolványok gazdáinál is az a jellemző, hogy az illető még a legfőbb „hamis” személyi adatait (név, cím, születési év) sem képes bemagolni, mindjárt belekavarodik, ha az ellenőr vagy a rendőr rákérdez.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha az utas teljesen szabályosan utazik, a papírjai is valódiak, és az ellenőrzés is szabályszerű, akkor is adódhat konfliktus. Erre plasztikus példával Bíró Attila, az MVK Zrt. közönségszolgálati irodavezetője szolgál a legutóbbi napok gyakorlatából:
– Sok gondot okoznak az úgynevezett tartósan beteg, emelt összegű családi pótlékban részesülők számára a Magyar Államkincstár által kiadott ingyenes utazási igazolások, minthogy ezek önmagukban is igen egyszerű dokumentumok, ráadásul lehetőséget adnak egy meg nem nevezett kísérő szintén ingyenes utazására is. Az illetékes állami szervek pedig még ezen belül is megnehezítik olykor a dolgunkat. Nemrég olyan hatósági bizonyítvánnyal találkozott a villamoson egy kollégánk, amely nyilvánvaló hamisítványnak tűnt, ám utóbb kiderült, nem az. Az inkriminált igazolványon látszott, hogy nem laminált, mint szokás, hanem két átlátszó műanyag lap volt összetűzőgépezve. Kollégánk felírta az utas adatait, ami ellen az érintett család tiltakozott az irodánkon, s némi utánajárással sikerült megállapítanunk, hogy igazuk van: a salgótarjáni regionális hivatalban, ahol ők az igazolványukat kapták, így, tűzőgéppel készítik ezt a hivatalos állami okmányt... Nem tehettünk mást: mi kértünk elnézést, s még így is megértjük, hogy kedves utasaink nehezteltek ránk a velük szembeni eljárásunk miatt.
Bíró Attila is órákat tudnak mesélni, viszont az ellenőrzést valóban rosszhiszeműen becsapni igyekvő utasok eseteiről. Mint mondja, bizonyos járatokon – azaz városrészekben – ezek gyakoribbak, ilymódon a tapasztalatok alapján már a lakcím alapján megtippelhető, milyen természetű és „színvonalú” hamisítással van dolguk. Mint ahogy az is, a kiszabott pótdíj, büntetés behajtására mekkora az esély... Ám ismételjük meg: a delikvenseknek ilyenkor nem csak pár ezer forintos MVK-bírsággal, de rendőrségi eljárással is számolniuk kell.
S hogy mindez összességében mekkora gond a miskolci közlekedési szolgáltató számára? Néhány száz emberről van szó „csak”, viszont ők az összes bliccelő három százalékos arányán belül közel egy százalékot képviselnek, tehát a jelenség visszaszorítása eminens érdeke az önkormányzati cégnek. Ráadásul az ilyesmivel próbálkozó utazók is leginkább csak rosszul járhatnak.