Õsfák a Pannon-tenger mocsarából A Miskolcra került négy darab – mintegy nyolcmillió évesre becsült – mocsári ciprus közül jelenleg csak egy látható a Herman Ottó Múzeum udvarán kialakított tárolóhelyiségben. Ez pár évig valószínűleg így is fog maradni, mivel a másik három ősfát hatalmas tartályokban konzerválják – kettőt cukoroldatban, egyet pedig víz alatt tartanak. Bánfalvy Ferenc restaurátor osztályvezető szerint ez utóbbit valószínűleg a következő generációk szakértői fogják vizsgálni, esetleg új módszerrel tartósítani. Az ősi mocsáriciprus-erdő meglepően ép maradványait – 16 fatörzset – 2007 nyarán találták a Mátrai Erőmű bükkábrányi bányájában, meddőtakarítás közben, 60 méterrel a föld felszíne alatt. A leletek közül kettőt Ipolytarnócra vittek, a négy legjobb állapotban lévő fa pedig a miskolci Herman Ottó Múzeumba került. A matuzsálemek hatalmas mérete, illetve a közeledő hideg miatt ideiglenes védőépületet kellett létrehozni a tároláshoz és a konzerválási munkák elvégzéséhez.
Bánfalvy Ferenc nem titkolja: neki és kollégáinak, a múzeum vezetésének hatalmas kihívást jelentett az európai és világszinten is egyedülálló leletek megóvása, a megfelelő körülmények biztosítása. A múzeum saját erejéből képtelen lett volna előteremteni az ehhez szükséges anyagi forrásokat, sokan segítettek. Támogatást adott a fenntartó megyei önkormányzat, a szakminisztérium – emellett elmondható, hogy szinte az egész ország megmozdult. A munkában a múzeumi alkalmazottak mellett nagy számban vettek részt külső segítők, tudósok, cégek, civil szervezetek, magánszemélyek, önkéntesek.
A leletek egyedülálló voltáról beszélgetve megtudjuk, hogy az említett földtörténeti időszakban a Kárpát-medence jelentős részét tenger borította. Az ennek északi peremét alkotó síkság kb. 8 millió évvel ezelőtt a mai Bükkábrány környékén és az Északi-középhegység déli oldalán terült el. Ezt a partvidéket hatalmas mocsarak alkották, s itt nagy számban éltek mocsári ciprusok (Taxodiumok), melyek 40-60 méteres magasságúra is megnőttek. A most megtalált „csonkok” is 3-4 méter átmérőjűek, 4-6 méter magasak, valamint 4-9 tonna súlyúak voltak. A 16 fából álló erdőrészlet egyedülálló jelentőségét az adta, hogy a sajátos geológiai körülmények következtében szinte eredeti állapotukban konzerválódtak. A rendkívül nedves, homokos, iszapos környezetben az ág, kéreg, gyökér és évgyűrű-szerkezetek egykori állapotukban vizsgálhatók. A leletek feltárását követő hetekben, az időjárás és más tényezők következtében csak hat ciprus maradt szállítható állapotban.
Négy ősfát 2007 augusztusában hoztak Miskolcra. Ilyen nagy tömegű, vastagságú fák restaurálására gyakorlatilag nem volt még példa a világon – hazai és nemzetközi tudományos konzultációkat követően, a rendelkezésre álló kutatási eredmények figyelembevételével olyan döntés született, hogy két mocsári ciprust cukoroldatban konzerválnak, a másik két fát pedig víz alatt, illetve az eredeti helyszínről származó nedves homokágyban tárolják.
Bánfalvy Ferenc szerint több érv, és számos tapasztalat szólt a cukoroldatos konzerválás mellett. A cukor pótolni tudja a hiányzó cellulóz helyét a fákban, mechanikus támaszt ad, illetve magának a fának a szerkezetét, állagát is följavítja. Emellett nem a legdrágább eljárás, és nem is veszélyes a látogatók, munkatársak számára, hiszen a cukor nem vegyszer. Kérdések és kételyek persze mindig vannak, ezért oldották meg a másik két fa tárolását egyéb módszerekkel.
– Hatalmas méretekről és hatalmas tételekről van szó – hangsúlyozta a restaurátor. – Több mint 40 tonna cukorra volt, van szükség, felhívásunkra számos felajánlás érkezett cukorgyárakból, iskolákból és más intézményekből – határon túlról is – illetve cégektől, magánszemélyektől. Mint megtudtuk, a Vám- és Pénzügyőrség által lefoglalt árukészletből felajánlott cukorrakománnyal meg is lesz a szükséges mennyiség. A tárolóépületben minden speciálisan a fákhoz lett kialakítva: a tartályok mérete, magassága, a tető szerkezete. Többször fogadtak itt látogatókat is: a falakon a leletek történetét ismertető plakátok, transzparensek segítik az eligazodást.
A restaurátor osztályvezető úgy nyilatkozott, a cukoroldatos konzerválás akár négy évig is eltarthat, a víz alatt tartott ciprust pedig afféle „tartaléknak” szánják, így jelenleg csak egy ősfa látható. Ezt eddig nedves homokban tárolták, és műanyagoldattal szeretnék majd tartósítani. Valószínűleg ez kerül majd a Pannon Tenger Múzeumba is, amelyet jövő ősszel szeretnének megnyitni a Herman Ottó Múzeum központi épülete előtt. Itt a tervek szerint a nyolcmillió évvel ezelőtti időszak növényzetét, állatvilágát, klímáját tanulmányozhatnák a látogatók.
Fotók:
Szepesi S.
Bánfalvy Ferenc nem titkolja: neki és kollégáinak, a múzeum vezetésének hatalmas kihívást jelentett az európai és világszinten is egyedülálló leletek megóvása, a megfelelő körülmények biztosítása. A múzeum saját erejéből képtelen lett volna előteremteni az ehhez szükséges anyagi forrásokat, sokan segítettek. Támogatást adott a fenntartó megyei önkormányzat, a szakminisztérium – emellett elmondható, hogy szinte az egész ország megmozdult. A munkában a múzeumi alkalmazottak mellett nagy számban vettek részt külső segítők, tudósok, cégek, civil szervezetek, magánszemélyek, önkéntesek.
A leletek egyedülálló voltáról beszélgetve megtudjuk, hogy az említett földtörténeti időszakban a Kárpát-medence jelentős részét tenger borította. Az ennek északi peremét alkotó síkság kb. 8 millió évvel ezelőtt a mai Bükkábrány környékén és az Északi-középhegység déli oldalán terült el. Ezt a partvidéket hatalmas mocsarak alkották, s itt nagy számban éltek mocsári ciprusok (Taxodiumok), melyek 40-60 méteres magasságúra is megnőttek. A most megtalált „csonkok” is 3-4 méter átmérőjűek, 4-6 méter magasak, valamint 4-9 tonna súlyúak voltak. A 16 fából álló erdőrészlet egyedülálló jelentőségét az adta, hogy a sajátos geológiai körülmények következtében szinte eredeti állapotukban konzerválódtak. A rendkívül nedves, homokos, iszapos környezetben az ág, kéreg, gyökér és évgyűrű-szerkezetek egykori állapotukban vizsgálhatók. A leletek feltárását követő hetekben, az időjárás és más tényezők következtében csak hat ciprus maradt szállítható állapotban.
Négy ősfát 2007 augusztusában hoztak Miskolcra. Ilyen nagy tömegű, vastagságú fák restaurálására gyakorlatilag nem volt még példa a világon – hazai és nemzetközi tudományos konzultációkat követően, a rendelkezésre álló kutatási eredmények figyelembevételével olyan döntés született, hogy két mocsári ciprust cukoroldatban konzerválnak, a másik két fát pedig víz alatt, illetve az eredeti helyszínről származó nedves homokágyban tárolják.
– Hatalmas méretekről és hatalmas tételekről van szó – hangsúlyozta a restaurátor. – Több mint 40 tonna cukorra volt, van szükség, felhívásunkra számos felajánlás érkezett cukorgyárakból, iskolákból és más intézményekből – határon túlról is – illetve cégektől, magánszemélyektől. Mint megtudtuk, a Vám- és Pénzügyőrség által lefoglalt árukészletből felajánlott cukorrakománnyal meg is lesz a szükséges mennyiség. A tárolóépületben minden speciálisan a fákhoz lett kialakítva: a tartályok mérete, magassága, a tető szerkezete. Többször fogadtak itt látogatókat is: a falakon a leletek történetét ismertető plakátok, transzparensek segítik az eligazodást.
A restaurátor osztályvezető úgy nyilatkozott, a cukoroldatos konzerválás akár négy évig is eltarthat, a víz alatt tartott ciprust pedig afféle „tartaléknak” szánják, így jelenleg csak egy ősfa látható. Ezt eddig nedves homokban tárolták, és műanyagoldattal szeretnék majd tartósítani. Valószínűleg ez kerül majd a Pannon Tenger Múzeumba is, amelyet jövő ősszel szeretnének megnyitni a Herman Ottó Múzeum központi épülete előtt. Itt a tervek szerint a nyolcmillió évvel ezelőtti időszak növényzetét, állatvilágát, klímáját tanulmányozhatnák a látogatók.
Fotók:
Szepesi S.