A riasztóan nagy szám mellett sokkal nagyobb gond, hogy szélmalomharcot vívnak a Városgazda munkatársai. Amit elszállítanak estére, az, ha nem is reggelre, de egy-két hét alatt újratermelődik. Persze, ahogy Veres István, a Városgazda Nonprofit Kft. igazgatója mondja, a szemét nem magától termelődik, emberi kéz és „szellem” van minden kiló illegális szemét mögött, ez ellen az eszme ellen próbál harcolni az önkormányzat (ezen „eszme” körüljárása pedig már egy másik cikk témája lehetne). Az igazgató számára felfoghatatlan, hogy ha valaki veszi a fáradságot, bezsákolja a szemetet, autóba pakolja, majd kiviszi valahová, és ott lepakolja, akkor miért nem valamelyik hulladékudvart célozza meg vele.
Az önkormányzatnak alapfeladata a rend és a tisztaság fenntartása, aminek természetesen van forrásoldala is. Egy városlakó abból indul ki, hogy ez nem lehet finanszírozhatatlan, ha szemetet lát, ami nem tűnik el hamar, akkor – ahogy arra a közelmúltban már volt példa Miskolcon – akár feljelentést is tesz. A Városgazda pedig nem tehet mást, mint kimegy és összetakarít, kerül, amibe kerül – sokaknak pedig talán meg sem fordul a fejében, hogy ez az ő zsebükre is megy. Veres Istvánnak pedig – ahogy mondja – vérzik a szíve, amikor tizenöt-húszmillió forintot kell „kidobni az ablakon”, hiszen jól tudja már: sziszifuszi munka ez. A pénzt pedig másra, fejlesztésekre, például utcabútor-cserékre is fordíthatnák.
Az ezen a területen dolgozók mindenesetre már otthon vannak a témákban. Vannak „bejáratott” helyek, jelenleg huszonegy helyszínen, huszonnégyezer négyzetméteren, több mint ezeregyszáz tonna szemetet tartanak nyilván. A jelenlegi listavezetők Szirma, a Szennyvíztelepi út melletti terület 200, a Csavar utca vége 120, illetve a Békeszálló, Ördögárok, Domb utca – Lövei sor, Csermőke út nyugati oldala 100-100 tonnával. Idén négy helyszínen – Bábonyibérc, Számozott utcák, Szirma, Martin-Kertváros – összesen 301 tonna hulladékot szedtek össze.
Az egyik neuralgikus pont lett a Bábonyibérc, ahol lakossági kezdeményezésre a környezetvédelmi felügyelőség járt el, kötelezve az önkormányzatot a takarításra. Veres István elmondta, a területtel a probléma nem újkeletű. Néhány éve pályázaton nyertek harmincmillió forintot a terület rendbetételére, de alig hat hónap múlva visszaállt a régi helyzet. A legutóbbi akció során tíz méter (!) vastag szemétréteggel szembesültek, ami a markológépet is elbírta. A záporgyűjtőként funkcionáló völgyben nagyon nehéz a munka, speciális – ezzel együtt drága – gépre van szükség. Idén jelentősen emelkedett egyébként a szállítási és elhelyezési költség is, a hulladék nagy részét Hejőpapiba kell kiszállítaniuk. A bábonyibérci szemétre és szemetelőkre jellemző, hogy a takarítás során száz tonna autógumi került elő, aminek a pereme le volt vágva. Ez annak tudható be, hogy a peremében van a fémmegerősítés, az használható – ha visszaviszik a MÉH-be. Az így előkerült gumiabroncsokat nem tudták a szokásos helyre, a cementgyárba elvinni, ugyanis ott a markoló nem tudta felszedni, így kétszázötven kilométert utaztatták – nem kis költségen –, hogy elhelyezhessék.
A megoldás tekintetében Veres István elég szkeptikus. Tökéletes megoldást egy generációváltás után tud elképzelni, a tudatformálásban addig is aktívan próbálnak részt venni. Összefognak más szervezetekkel, támogatnak minden akciót, jelen vannak minden nagyobb rendezvényen. Rövid távon az igazgató szerint olyan eszközöket kell bevetni, mint az új közmunkaprogram: egy adott területet megtisztítani, majd felügyeleti rendszert felállítani. Ha valaki ott lesz, akkor talán nem dobják ki a szemetet. Nagyon gyors megoldást a közterületek bekamerázása jelenthetné, de ennek Veres István szerint nincs realitása.
Egyelőre tehát marad a szélmalomharc…
Az önkormányzatnak alapfeladata a rend és a tisztaság fenntartása, aminek természetesen van forrásoldala is. Egy városlakó abból indul ki, hogy ez nem lehet finanszírozhatatlan, ha szemetet lát, ami nem tűnik el hamar, akkor – ahogy arra a közelmúltban már volt példa Miskolcon – akár feljelentést is tesz. A Városgazda pedig nem tehet mást, mint kimegy és összetakarít, kerül, amibe kerül – sokaknak pedig talán meg sem fordul a fejében, hogy ez az ő zsebükre is megy. Veres Istvánnak pedig – ahogy mondja – vérzik a szíve, amikor tizenöt-húszmillió forintot kell „kidobni az ablakon”, hiszen jól tudja már: sziszifuszi munka ez. A pénzt pedig másra, fejlesztésekre, például utcabútor-cserékre is fordíthatnák.
Az ezen a területen dolgozók mindenesetre már otthon vannak a témákban. Vannak „bejáratott” helyek, jelenleg huszonegy helyszínen, huszonnégyezer négyzetméteren, több mint ezeregyszáz tonna szemetet tartanak nyilván. A jelenlegi listavezetők Szirma, a Szennyvíztelepi út melletti terület 200, a Csavar utca vége 120, illetve a Békeszálló, Ördögárok, Domb utca – Lövei sor, Csermőke út nyugati oldala 100-100 tonnával. Idén négy helyszínen – Bábonyibérc, Számozott utcák, Szirma, Martin-Kertváros – összesen 301 tonna hulladékot szedtek össze.
Az egyik neuralgikus pont lett a Bábonyibérc, ahol lakossági kezdeményezésre a környezetvédelmi felügyelőség járt el, kötelezve az önkormányzatot a takarításra. Veres István elmondta, a területtel a probléma nem újkeletű. Néhány éve pályázaton nyertek harmincmillió forintot a terület rendbetételére, de alig hat hónap múlva visszaállt a régi helyzet. A legutóbbi akció során tíz méter (!) vastag szemétréteggel szembesültek, ami a markológépet is elbírta. A záporgyűjtőként funkcionáló völgyben nagyon nehéz a munka, speciális – ezzel együtt drága – gépre van szükség. Idén jelentősen emelkedett egyébként a szállítási és elhelyezési költség is, a hulladék nagy részét Hejőpapiba kell kiszállítaniuk. A bábonyibérci szemétre és szemetelőkre jellemző, hogy a takarítás során száz tonna autógumi került elő, aminek a pereme le volt vágva. Ez annak tudható be, hogy a peremében van a fémmegerősítés, az használható – ha visszaviszik a MÉH-be. Az így előkerült gumiabroncsokat nem tudták a szokásos helyre, a cementgyárba elvinni, ugyanis ott a markoló nem tudta felszedni, így kétszázötven kilométert utaztatták – nem kis költségen –, hogy elhelyezhessék.
A megoldás tekintetében Veres István elég szkeptikus. Tökéletes megoldást egy generációváltás után tud elképzelni, a tudatformálásban addig is aktívan próbálnak részt venni. Összefognak más szervezetekkel, támogatnak minden akciót, jelen vannak minden nagyobb rendezvényen. Rövid távon az igazgató szerint olyan eszközöket kell bevetni, mint az új közmunkaprogram: egy adott területet megtisztítani, majd felügyeleti rendszert felállítani. Ha valaki ott lesz, akkor talán nem dobják ki a szemetet. Nagyon gyors megoldást a közterületek bekamerázása jelenthetné, de ennek Veres István szerint nincs realitása.
Egyelőre tehát marad a szélmalomharc…