Ugrás a tartalomra

Nulla a háromban - HÁROM AZ EGYBEN

Létrehozva
A Debreceni Balett néhány küzdelmes évad után kivérzett, a Miskolci Nemzeti Színház tánctagozata ellenben sok-sok évnyi aprómunka után végre megalakult. És most itt egy ismét vidéki színházhoz kapcsolódó új táncegyüttes, amelyet az Egerben már régóta sikeresen oktató, korábban Földi Béla és Juronics Tamás együtteseiben egyaránt táncoló Barta Dóra irányít.
A tíz lelkes táncosnak azonban koreográfusa egyelőre nincs, ami megkérdőjelezi az egri Gárdonyi Géza Színház vállalkozásának értelmét. Művek nélkül ugyanis nem világos, mire is valójában az egész, s mit is csinál vajh a társulat? Próbál és gyakorol természetesen, hogy kellő formában legyen, sőt, mint budapesti debütálásuk mutatja, színpadra is lép. Mert Barta Dóra művészeti vezetőként három kolleganőjét kérte fel, csináljanak darabokat a társulat számára, Három az egyben címmel. Az elkészült három valami egyike sem éri el azonban a táncszöveg szintjét - bár kétségtelen, hogy a táncosok szinte megállás nélkül mozognak, különösebb ok nélkül ki- s bejárkálnak, nagyokat ugranak, preparálnak és forognak, gerinchullámokat és contraction-t demonstrálnak, spárgába vetődnek, egymás hátára ugranak, miközben komoran és jelentőségteljesen néznek a közönségre vagy a semmibe, máskor viccesnek gondolt arcokat vágva és pózokat felvéve téblábolnak. Eközben mű egy szál sem, mert azokat a bugyutaságokat ("egy kulcsgyár dolgozói megoldásokat készítenek", "szívünk átadta a stafétabotot agyunknak", "a pozitív hangvétel mellett megjelenik... társadalomkritika is"), amelyek a színpadon zajlanak, lehetetlen egyetlen pillanatra is komolyan venni, a felsorakoztatott táncanyag pedig csupa közhelyes próbatermi mozgássor, amelynek megvalósítása nem igényel közönséget.
Az egri társulat három táncosnője - Újszászi Dorottya, Spala Korinna és Kulcsár Noémi - közül egyedül az utóbbi mutat halvány készséget arra, hogy legalább kettősöket rakosgasson korrektül egymás után, ám a Sok hűhó semmiért ízlésvilága és karakterei inkább egy mulató műsorába, s nem színházba illők. Spala Korinna néhány év alatt a Pécsi Balettben formátumos táncosnővé érett, majd szabadúszó lett. Aztán megnyerte a Fringe egyik díját, s azóta elszántan próbálkozik a koreografálással. Miért is ne, ha az új együttes művészeti felelőse nem csupán táncosként számít rá, s bemutatásra alkalmasnak tartotta a gyermeteg és giccsbe forduló Impulszívet. Az estet nyitó, s nem kevésbé közhelyes Csillagcsavarkulcs táncnovella szeretne lenni, ám Újszászi Dorottya is elveszetten téblábol a színpadi formálás és dramaturgia számára teljesen ismeretlen útvesztőjében. Így aztán a néző csak ámul, mi minden történhet teljesen értelmetlenül fél óra leforgása alatt. És a három egyfelvonásos együtt több mint másfél óra...
 

Fuchs Lívia