A törvény alapján a pénzügyi intézmény a magánszeméllyel vagy mikro-vállalkozással kötött hitel- vagy pénzügyi lízingszerződésben csak a kamatot, a díjakat és a költségeket módosíthatja egyoldalúan az ügyfél számára kedvezőtlen módon.
Az említetteken kívül egyéb szerződési feltétel egyoldalúan nem módosítható az ügyfél hátrányára, azaz például plusz biztosítékok egyoldalú előírása a magánszemély adós részére a pénzügyi intézmény részéről a jövőben nem lehetséges. Kérdéses persze, hogy hogyan kell értékelni az ügyfél számára nem egyértelműen hátrányos szerződéses feltételek módosulását, például a bankszámlakivonat megküldésének módját.
A kamatok, díjak és költségek egyoldalú módosítása kizárólag akkor lehetséges, ha a módosítandó kamat-, díj- vagy költségelemmel ok-okozati kapcsolatban álló, a hitel- vagy pénzügyi lízingszerződésben részletezett körülmények módosulnak. Ilyen esetben a pénzügyi intézmény köteles a változásokról 60 nappal előre hirdetményben és postai úton is értesíteni az ügyfeleit, és az ügyfél – bizonyos kivételekkel – jogosult díjmentesen felmondani hitel- vagy pénzügyi lízingszerződését.
A referencia kamatlábhoz kötött kamat változása esetén nem kell az ügyfeleket előre értesíteni, és az ügyfeleket nem illeti meg a díjmentes felmondási jog. A törvény nem határozza meg, hogy mi tekinthető referencia kamatlábnak, tehát elképzelhető a pénzügyi intézmények olyan törekvése, hogy saját referencia kamatlábukhoz kössék az ügyleti kamat mértékét a meglehetősen terhes adminisztrációs terhek csökkentése érdekében.
A törvény rendelkezéseit a kihirdetéstől számított 120. naptól kezdve a korábban megkötött banki hitel- és pénzügyi lízingszerződésekre is alkalmazni kell. További értelmezésre szorul a törvénynek az a fordulata is, amely kötelezővé teszi a pénzügyi intézmények számára, hogy a kihirdetéstől számított 90 napon belül kezdeményezzék a magánszemélyekkel és mikro-vállalkozásokkal kötött hitel- és pénzügyi lízingszerződéseik módosítását.
Az említetteken kívül egyéb szerződési feltétel egyoldalúan nem módosítható az ügyfél hátrányára, azaz például plusz biztosítékok egyoldalú előírása a magánszemély adós részére a pénzügyi intézmény részéről a jövőben nem lehetséges. Kérdéses persze, hogy hogyan kell értékelni az ügyfél számára nem egyértelműen hátrányos szerződéses feltételek módosulását, például a bankszámlakivonat megküldésének módját.
A kamatok, díjak és költségek egyoldalú módosítása kizárólag akkor lehetséges, ha a módosítandó kamat-, díj- vagy költségelemmel ok-okozati kapcsolatban álló, a hitel- vagy pénzügyi lízingszerződésben részletezett körülmények módosulnak. Ilyen esetben a pénzügyi intézmény köteles a változásokról 60 nappal előre hirdetményben és postai úton is értesíteni az ügyfeleit, és az ügyfél – bizonyos kivételekkel – jogosult díjmentesen felmondani hitel- vagy pénzügyi lízingszerződését.
A referencia kamatlábhoz kötött kamat változása esetén nem kell az ügyfeleket előre értesíteni, és az ügyfeleket nem illeti meg a díjmentes felmondási jog. A törvény nem határozza meg, hogy mi tekinthető referencia kamatlábnak, tehát elképzelhető a pénzügyi intézmények olyan törekvése, hogy saját referencia kamatlábukhoz kössék az ügyleti kamat mértékét a meglehetősen terhes adminisztrációs terhek csökkentése érdekében.
A törvény rendelkezéseit a kihirdetéstől számított 120. naptól kezdve a korábban megkötött banki hitel- és pénzügyi lízingszerződésekre is alkalmazni kell. További értelmezésre szorul a törvénynek az a fordulata is, amely kötelezővé teszi a pénzügyi intézmények számára, hogy a kihirdetéstől számított 90 napon belül kezdeményezzék a magánszemélyekkel és mikro-vállalkozásokkal kötött hitel- és pénzügyi lízingszerződéseik módosítását.