Antall József történészt, az MDF elnökét választották kormányfővé, aki tisztségét 1993. 12. 12-én bekövetkezett haláláig töltötte be.
Tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol 1954-ben történelem-magyar szakos középiskolai tanári, 1962-ben levéltáros, könyvtáros és muzeológus, 1968-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1954-55-ben a Magyar Országos Levéltár munkatársa, 1954. és 1957. között a Pedagógiai Tudományos Intézet kutatója, majd a budapesti Eötvös József Gimnázium tanára volt.
Az 1956. évi forradalom idején az FKgP újjászervezésében és a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalapításában vett részt, megválasztották az Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé. A forradalom leverése után letartóztatták, majd szabadon engedték, de többször kihallgatták és vizsgálatot folytattak ellene. 1957-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumba helyezték át fegyelmi úton, publikációs tilalom alá került, 1959-ben eltiltották a tanítástól politikai magatartása miatt. 1960-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott könyvtárosként, 1962-től részt vehetett a felnőttoktatásban, 1963-tól ismét publikálhatott. 1964-ben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba került tudományos kutatóként, amelynek főmunkatársa, igazgatóhelyettese, 1974-től megbízott, 1984-től kinevezett főigazgatója volt. 1968. és 1990. között a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság alelnöke és az "Orvostörténeti Közlemények" szerkesztője, majd főszerkesztője volt. A Nemzetközi Orvos- és Gyógyszertörténeti Akadémia tagjává választották, 1982-től főtitkára, majd elnöke volt a Magyar Orvostörténeti Társaságnak.
Az 1980-as évek végén újította fel politikai tevékenységét, 1988-tól a Magyar Demokrata Fórum (MDF) rendezvényein, az FKgP és a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében vett részt, szeptemberben az MDF alapító tagja lett. 1989-ben az MDF egyik fődelegátusa volt az Ellenzéki, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, októberben az MDF elnökévé választották. Ugyanebben az évben a genfi Európa Mozgalom alelnökévé is megválasztották, valamint megalapította a párizsi Emberi Jogok Magyar Ligájának budapesti tagozatát. 1990. 03. 25-én Magyarországon 43 év után először ismét megnyíltak a szavazóhelyiségek, szabad, többpárti országgyűlési választásokat tartottak. 1990. 04. 29-én a két legeredményesebb párt, az MDF és az SZDSZ megállapodást kötött, amelynek "személyi részeként" a köztársasági elnöki posztot az SZDSZ, a házelnöki tisztséget pedig az MDF kapta. A közvetett elnökválasztás mellett szavazott mindkét párt. Antall József kormányzása alatt Magyarország visszanyerte szuverenitását, 1991. 06. 19-én befejeződött a szovjet csapatok kivonása az országból, kialakult és megszilárdult a demokratikus politikai intézményrendszer. Magyarországot felvették az Európa Tanácsba és társult az Európai Közösséghez, ami elindította az európai integrációs folyamatokba való betagozódás folyamatát. Politikai nézeteit gyakran a kompromisszumos megoldások jellemezték.
1990-től az Európai Mozgalom magyar tanácsának tiszteletbeli elnöke, az Európai Demokrata Pártok Uniójának alelnöke és az általa alapított Magyar Piarista Diákszövetség tiszteletbeli elnöke volt. Weszprémi István-, Semmelweis Ignác-, Móra Ferenc- és Zsámboki János-emlékérmet kapott. 1991-ben Robert Schumann-díjjal tüntették ki az Európa egységéért, valamint Magyarország európai kapcsolatainak kiszélesítéséért végzett munkájáért. 1993. 12. 12-én hosszú betegség után hunyt el. Országos részvéttel, ünnepélyes külsőségek között temették el. Utódjául Boross Péter belügyminisztert választották.
Tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol 1954-ben történelem-magyar szakos középiskolai tanári, 1962-ben levéltáros, könyvtáros és muzeológus, 1968-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1954-55-ben a Magyar Országos Levéltár munkatársa, 1954. és 1957. között a Pedagógiai Tudományos Intézet kutatója, majd a budapesti Eötvös József Gimnázium tanára volt.
Az 1956. évi forradalom idején az FKgP újjászervezésében és a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalapításában vett részt, megválasztották az Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé. A forradalom leverése után letartóztatták, majd szabadon engedték, de többször kihallgatták és vizsgálatot folytattak ellene. 1957-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumba helyezték át fegyelmi úton, publikációs tilalom alá került, 1959-ben eltiltották a tanítástól politikai magatartása miatt. 1960-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott könyvtárosként, 1962-től részt vehetett a felnőttoktatásban, 1963-tól ismét publikálhatott. 1964-ben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba került tudományos kutatóként, amelynek főmunkatársa, igazgatóhelyettese, 1974-től megbízott, 1984-től kinevezett főigazgatója volt. 1968. és 1990. között a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság alelnöke és az "Orvostörténeti Közlemények" szerkesztője, majd főszerkesztője volt. A Nemzetközi Orvos- és Gyógyszertörténeti Akadémia tagjává választották, 1982-től főtitkára, majd elnöke volt a Magyar Orvostörténeti Társaságnak.
Az 1980-as évek végén újította fel politikai tevékenységét, 1988-tól a Magyar Demokrata Fórum (MDF) rendezvényein, az FKgP és a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében vett részt, szeptemberben az MDF alapító tagja lett. 1989-ben az MDF egyik fődelegátusa volt az Ellenzéki, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, októberben az MDF elnökévé választották. Ugyanebben az évben a genfi Európa Mozgalom alelnökévé is megválasztották, valamint megalapította a párizsi Emberi Jogok Magyar Ligájának budapesti tagozatát. 1990. 03. 25-én Magyarországon 43 év után először ismét megnyíltak a szavazóhelyiségek, szabad, többpárti országgyűlési választásokat tartottak. 1990. 04. 29-én a két legeredményesebb párt, az MDF és az SZDSZ megállapodást kötött, amelynek "személyi részeként" a köztársasági elnöki posztot az SZDSZ, a házelnöki tisztséget pedig az MDF kapta. A közvetett elnökválasztás mellett szavazott mindkét párt. Antall József kormányzása alatt Magyarország visszanyerte szuverenitását, 1991. 06. 19-én befejeződött a szovjet csapatok kivonása az országból, kialakult és megszilárdult a demokratikus politikai intézményrendszer. Magyarországot felvették az Európa Tanácsba és társult az Európai Közösséghez, ami elindította az európai integrációs folyamatokba való betagozódás folyamatát. Politikai nézeteit gyakran a kompromisszumos megoldások jellemezték.
1990-től az Európai Mozgalom magyar tanácsának tiszteletbeli elnöke, az Európai Demokrata Pártok Uniójának alelnöke és az általa alapított Magyar Piarista Diákszövetség tiszteletbeli elnöke volt. Weszprémi István-, Semmelweis Ignác-, Móra Ferenc- és Zsámboki János-emlékérmet kapott. 1991-ben Robert Schumann-díjjal tüntették ki az Európa egységéért, valamint Magyarország európai kapcsolatainak kiszélesítéséért végzett munkájáért. 1993. 12. 12-én hosszú betegség után hunyt el. Országos részvéttel, ünnepélyes külsőségek között temették el. Utódjául Boross Péter belügyminisztert választották.