Azt szükségtelen hangsúlyozni, hogy milyen nehéz helyzetben van a sportág. Immáron harminc esztendő telt el azóta, hogy a magyar férfi válogatott aranyérmet nyert Phenjanban, a világbajnokságon. A legendás Jónyer, Klampár, Gergely trió után hatalmas űr keletkezett, az utódok megközelíteni sem tudták a klasszisok teljesítményét.
Mindez visszaeséssel, zuhanással, az utánpótlás-nevelés elhanyagolásával járt. De ez nem csak az országos helyzetet jellemezte, szűkebb pátriánkat sem kerülte el a krízis. A kilencvenes években ugyan még Hejőcsabán élvonalbeli férfi és női együttes is működött, mostanra azonban mindkettő eltűnt a süllyesztőben. Akadt egy-két erőtlen kísérlet a felélesztésre, új út keresésére (Tanoda SE), de ez sem bizonyult tartósnak. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az a tény, hogy az ősszel már ez az alakulat sem vesz részt a bajnoki pontvadászatban.
Összességében a sportág válsága mindenképpen elszomorító. Mindezt jól tükrözte Barták László elnöki beszámolója is, amiből azonban az is kiderült, hogy a megyei szövetség eredményeket is fel tudott mutatni. Az utóbbi öt évben például kétszer is Miskolcon rendezték meg az országos felnőtt egyéni bajnokságot. Mindez hatalmas erőfeszítésbe került, hiszen a másfél milliós rendezési költséget valahonnan elő kellett teremteni. Hogy mennyire nem nagy a tolongás mostanság az ilyen jellegű események iránt, azt kitűnően példázza, hogy az idén a Statisztika volt a házigazda – pénzdíj nélkül. Vidéki városból sehonnan sem jelentkeztek a házigazdai szerepre.
A közgyűlést megelőzően arról lehetett hallani, hogy néhányan a változás mellett törnek lándzsát. Ezt erősítette az is, hogy felkérték Nevelits Lászlót, vállalja az indulást az elnöki posztért. Az egykori asztaliteniszező igent mondott a hívó szóra, némelyekben azonban kétséget ébresztett, hogy a sportágtól csaknem harminc éve távol lévő vállalkozó vajon képes lesz-e beváltani a reményeket?
Érezhette ezt maga a jelölt is, aki meglehetősen váratlanul, két nappal a közgyűlést megelőzően bejelentette: mégsem indul, nem vállalja a megmérettetést. Ezek után a tizenkét esztendeje hivatalban lévő Barták László biztos befutónak tűnt, ám a közgyűlésre delegált, választásra jogosult küldöttek javasolták Fukker Bertalant is. A Borsod Volán Zrt. vezérigazgató-helyettese korábban maga is játszott, a cégnél életre hívta az asztalitenisz-szakosztályt, tenni akarása mindenképpen dicséretes. A gordiuszi csomót úgy sikerült elvágniuk a szavazóknak, hogy Barták maradt az elnök, Fukker társelnökként került be a testületbe. A szavazásnál az mindenképpen meglepetést jelentett, hogy az öt évtizede a sportágban munkálkodó Szlaboda István főtitkár nem kapta meg a szükséges számú voksot, így az elnökség nélküle lát munkához. A testület első ülésén választja majd meg a főtitkárt.
Doros L.
Mindez visszaeséssel, zuhanással, az utánpótlás-nevelés elhanyagolásával járt. De ez nem csak az országos helyzetet jellemezte, szűkebb pátriánkat sem kerülte el a krízis. A kilencvenes években ugyan még Hejőcsabán élvonalbeli férfi és női együttes is működött, mostanra azonban mindkettő eltűnt a süllyesztőben. Akadt egy-két erőtlen kísérlet a felélesztésre, új út keresésére (Tanoda SE), de ez sem bizonyult tartósnak. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az a tény, hogy az ősszel már ez az alakulat sem vesz részt a bajnoki pontvadászatban.
Összességében a sportág válsága mindenképpen elszomorító. Mindezt jól tükrözte Barták László elnöki beszámolója is, amiből azonban az is kiderült, hogy a megyei szövetség eredményeket is fel tudott mutatni. Az utóbbi öt évben például kétszer is Miskolcon rendezték meg az országos felnőtt egyéni bajnokságot. Mindez hatalmas erőfeszítésbe került, hiszen a másfél milliós rendezési költséget valahonnan elő kellett teremteni. Hogy mennyire nem nagy a tolongás mostanság az ilyen jellegű események iránt, azt kitűnően példázza, hogy az idén a Statisztika volt a házigazda – pénzdíj nélkül. Vidéki városból sehonnan sem jelentkeztek a házigazdai szerepre.
A közgyűlést megelőzően arról lehetett hallani, hogy néhányan a változás mellett törnek lándzsát. Ezt erősítette az is, hogy felkérték Nevelits Lászlót, vállalja az indulást az elnöki posztért. Az egykori asztaliteniszező igent mondott a hívó szóra, némelyekben azonban kétséget ébresztett, hogy a sportágtól csaknem harminc éve távol lévő vállalkozó vajon képes lesz-e beváltani a reményeket?
Érezhette ezt maga a jelölt is, aki meglehetősen váratlanul, két nappal a közgyűlést megelőzően bejelentette: mégsem indul, nem vállalja a megmérettetést. Ezek után a tizenkét esztendeje hivatalban lévő Barták László biztos befutónak tűnt, ám a közgyűlésre delegált, választásra jogosult küldöttek javasolták Fukker Bertalant is. A Borsod Volán Zrt. vezérigazgató-helyettese korábban maga is játszott, a cégnél életre hívta az asztalitenisz-szakosztályt, tenni akarása mindenképpen dicséretes. A gordiuszi csomót úgy sikerült elvágniuk a szavazóknak, hogy Barták maradt az elnök, Fukker társelnökként került be a testületbe. A szavazásnál az mindenképpen meglepetést jelentett, hogy az öt évtizede a sportágban munkálkodó Szlaboda István főtitkár nem kapta meg a szükséges számú voksot, így az elnökség nélküle lát munkához. A testület első ülésén választja majd meg a főtitkárt.
Doros L.