Ez utóbbiak között állt rajthoz a miskolci sportember, aki a 125 kilósok vetélkedésében a Masters kategóriában indult, és 320 kilós eredménnyel az abszolút első helyet is megszerezte. Cseppet sem mellékes körülmény, hogy teljesítménye világ- és Európa-csúcs is ebben a csoportban! Mészáros saját bevallása szerint bosszúsan jött le a dobogóról, ugyanis néhány kiló „benne maradt”.
– Induljunk el onnan, hogy Miskolc ünnepén ön lett az év sportolója! Minek tulajdonítja a választást?
– Egy kicsit meglepett, ugyanis 1998 óta minden versenyt megnyertem, ahol elindultam. Tizenötnél is több világbajnoki, illetve tizenhárom Európa-bajnoki aranyérmet őrzök a vitrinemben, ennek ellenére eddig a megyeszékhelyen valahogy nem kapott megfelelő figyelmet a sportág.
– Tavaly második alkalommal igazolt a Miskolci VSC-hez. Hogyan került a vasutasokhoz?
– Egyszer már valóban szerepeltem zöld-fehér színekben, de jött egy budapesti lehetőség és igent mondtam a hívó szóra. Egy évvel ezelőtt aztán átmentem a profik közé, és arra gondoltam, érdemes lenne Miskolcon életre hívni egy szakosztályt, több versenyzővel. Pályafutásom befejezése után ugyanis szeretnék edzősködni, ehhez lehet indulási alap mindez. Illyés Miklós, a klub elnöke nem gördített akadályt az ötlet megvalósítása elé. Egyedül kezdtem, de most már van néhány fiatal is, aki átveheti a stafétabotot. Nálunk az eredményes szereplés a lényeg. Bardejov ebből a szempontból mérföldkőnek számít, ugyanis négyen is aranyérmesek lettünk, különböző korcsoportokban. Edzéseinket az Avason tartjuk, ahol egy fitneszteremben dolgozunk.
– Ön tíz éve nem kapott ki egyetlen versenyen sem! Ez világcsúcs a maga nemében?
– Sok versenyző lett világbajnok, de nekem lényegesen több az elsőségem. Azért nem könnyű ezek számát pontosan tudni, mert lassan nyilvántartást kell hozzá mellékelni. Külön számoljuk a súlycsoportokat, az abszolút kategóriát, és csapatban is szereztem néhány aranyérmet. Eleinte számoltam, de egy idő után összemosódnak.
– Az évek során néhány súlycsoportváltáson is átesett!
– Nyolcvan kilóban kezdtem, aztán jött a 90-es kategória, majd a 100, a 110, és a 125 kilós súlycsoport. Ami külön örömteli, mindegyikben világcsúcsot állítottam fel.
– Mi az eddig legnagyobb súly, amit teljesített?
– Versenyen 340 kilóig jutottam. Ez világ- és Európa-csúcs. Túl lehetne szárnyalni, minden a speciális fekvenyomó ruhán múlik. Ezt kellene megtanulni normálisan használni, akkor ugrásszerű lehet a fejlődés. A saját, begyakorolt, húszéves technikát nem könnyű egyik napról a másikra megváltoztatni. Más a mozgás, a könyöktartás, roppant nehéz megszokni.
– Miért nyergelt át a profik közé?
– Az amatőröknél egy évben mindössze két versenyt rendeztek. A profik mezőnyében három nemzetközi szövetség működik, és mindegyik megrendezi a saját világversenyeit. Ehhez jönnek még a kupaküzdelmek, így évente 8-10 fellépésen lehet bizonyítani. Kiválasztunk két csúcsversenyt, és arra hegyezzük ki a legjobb formát.
– Egyedül készül a viadalokra?
– Pintér Ferenc segíti a munkámat, aki itthon számít valamit a sportágban, az nála készül. A jövő héten Európa-bajnokságot rendeznek Németországban, amelyen rajthoz állok. Szeptemberben Franciaország ad otthont a világbajnokságnak, de lehet, hogy egy oroszországi fellépés is belefér még az idei programba.
Doros László
– Induljunk el onnan, hogy Miskolc ünnepén ön lett az év sportolója! Minek tulajdonítja a választást?
– Egy kicsit meglepett, ugyanis 1998 óta minden versenyt megnyertem, ahol elindultam. Tizenötnél is több világbajnoki, illetve tizenhárom Európa-bajnoki aranyérmet őrzök a vitrinemben, ennek ellenére eddig a megyeszékhelyen valahogy nem kapott megfelelő figyelmet a sportág.
– Tavaly második alkalommal igazolt a Miskolci VSC-hez. Hogyan került a vasutasokhoz?
– Egyszer már valóban szerepeltem zöld-fehér színekben, de jött egy budapesti lehetőség és igent mondtam a hívó szóra. Egy évvel ezelőtt aztán átmentem a profik közé, és arra gondoltam, érdemes lenne Miskolcon életre hívni egy szakosztályt, több versenyzővel. Pályafutásom befejezése után ugyanis szeretnék edzősködni, ehhez lehet indulási alap mindez. Illyés Miklós, a klub elnöke nem gördített akadályt az ötlet megvalósítása elé. Egyedül kezdtem, de most már van néhány fiatal is, aki átveheti a stafétabotot. Nálunk az eredményes szereplés a lényeg. Bardejov ebből a szempontból mérföldkőnek számít, ugyanis négyen is aranyérmesek lettünk, különböző korcsoportokban. Edzéseinket az Avason tartjuk, ahol egy fitneszteremben dolgozunk.
– Ön tíz éve nem kapott ki egyetlen versenyen sem! Ez világcsúcs a maga nemében?
– Sok versenyző lett világbajnok, de nekem lényegesen több az elsőségem. Azért nem könnyű ezek számát pontosan tudni, mert lassan nyilvántartást kell hozzá mellékelni. Külön számoljuk a súlycsoportokat, az abszolút kategóriát, és csapatban is szereztem néhány aranyérmet. Eleinte számoltam, de egy idő után összemosódnak.
– Az évek során néhány súlycsoportváltáson is átesett!
– Nyolcvan kilóban kezdtem, aztán jött a 90-es kategória, majd a 100, a 110, és a 125 kilós súlycsoport. Ami külön örömteli, mindegyikben világcsúcsot állítottam fel.
– Mi az eddig legnagyobb súly, amit teljesített?
– Versenyen 340 kilóig jutottam. Ez világ- és Európa-csúcs. Túl lehetne szárnyalni, minden a speciális fekvenyomó ruhán múlik. Ezt kellene megtanulni normálisan használni, akkor ugrásszerű lehet a fejlődés. A saját, begyakorolt, húszéves technikát nem könnyű egyik napról a másikra megváltoztatni. Más a mozgás, a könyöktartás, roppant nehéz megszokni.
– Miért nyergelt át a profik közé?
– Az amatőröknél egy évben mindössze két versenyt rendeztek. A profik mezőnyében három nemzetközi szövetség működik, és mindegyik megrendezi a saját világversenyeit. Ehhez jönnek még a kupaküzdelmek, így évente 8-10 fellépésen lehet bizonyítani. Kiválasztunk két csúcsversenyt, és arra hegyezzük ki a legjobb formát.
– Egyedül készül a viadalokra?
– Pintér Ferenc segíti a munkámat, aki itthon számít valamit a sportágban, az nála készül. A jövő héten Európa-bajnokságot rendeznek Németországban, amelyen rajthoz állok. Szeptemberben Franciaország ad otthont a világbajnokságnak, de lehet, hogy egy oroszországi fellépés is belefér még az idei programba.
Doros László