Az iparág egész Európában padlót fogott, patinás német és angol üzemek kényszerülnek bezárni, és a válság éppen most készül elsöpörni a hollóházi gyárat is.A kézzel festett porcelán nem tud versenyezni a gépesített tömegtermeléssel. Az iparág egész Európában padlót fogott, patinás német és angol üzemek kényszerülnek bezárni, és a válság éppen most készül elsöpörni a hollóházi gyárat is. Külföldön nem nagyon ismerik a hollóházi porcelánt, Szlovákia magyarok lakta területein sem nagyon tudják eladni termékeiket. Ugyanakkor Ausztriáliától Japánig, az Egyesült Államoktól Skandináviáig, Ukrajnától Abu-Dzabiig vannak boltok, ahol forgalmaznak hollóházit, de ezek az üzletek csak néhány ezer dollár értékben vásárolnak.
A dolgozók most szembesülnek azzal, hogy ma már nem piacképes a porcelán. Az idősebbek úgy emlékeznek, hogy a manufaktúra aranykora a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére esett. Jelenleg Hollóházán mindenkinek a gyár biztosítja a megélhetést, a környéken nincs más munkalehetőség.
A hollóházi gyár az elmúlt években több százmillió forintos adósságot halmozott fel, ezért nem tudták még privatizálni. Ma már gyakorlatilag fizetésképtelenek, nincs pénz alapanyagra és a közüzemi számák rendezésére sem, a fizetések is késnek. Ezért döntött úgy a cégvezetés, hogy eladnak mindent: az eszközöket, a márkanevet és a szakmai tudást is. A minimálárat 250 millió forintban szabták meg, ezt az összeget az adósságok rendezésére fordítják, majd végelszámolással megszüntetik a vállalatot. A vevőnek kell majd folytatnia a termelést, amiből 500-600 millió forintot hozhat a porcelángyártás, de a bevétel nagyobb része a piacon jóval keresettebb kőedények előállításából folyhat be.
A dolgozók most szembesülnek azzal, hogy ma már nem piacképes a porcelán. Az idősebbek úgy emlékeznek, hogy a manufaktúra aranykora a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére esett. Jelenleg Hollóházán mindenkinek a gyár biztosítja a megélhetést, a környéken nincs más munkalehetőség.
A hollóházi gyár az elmúlt években több százmillió forintos adósságot halmozott fel, ezért nem tudták még privatizálni. Ma már gyakorlatilag fizetésképtelenek, nincs pénz alapanyagra és a közüzemi számák rendezésére sem, a fizetések is késnek. Ezért döntött úgy a cégvezetés, hogy eladnak mindent: az eszközöket, a márkanevet és a szakmai tudást is. A minimálárat 250 millió forintban szabták meg, ezt az összeget az adósságok rendezésére fordítják, majd végelszámolással megszüntetik a vállalatot. A vevőnek kell majd folytatnia a termelést, amiből 500-600 millió forintot hozhat a porcelángyártás, de a bevétel nagyobb része a piacon jóval keresettebb kőedények előállításából folyhat be.