Az asszony egyébiránt már öt éve elvált I. Jánostól, később újra férjhez ment, s azóta H. Gáborral Németországban éltek. Állítólag a két fér(j)fi időközben találkoztak egymással, el is diskuráltak erről-arról, s ha barátság nem is szövődött köztük, békésen váltak el. Hogy mégis miért, s főleg mitől háborodott meg éppen pünkösdkor az ex? A miért egyelőre rejtély, a „mitől”-re pedig roppant egyszerű a válasz: az előzőleg elfogyasztott tetemes mennyiségű szesztől.
Ami a támadást illeti, I. János lesben állt a házastársak miskolci lakása előtt, s amikor azok kiléptek a lépcsőház ajtaján, támadásba lendült. Előbb a nőt kezdte rángatni, földre rántani, majd amikor a lakóbuszuk körül foglalatoskodó H. Gábor felfigyelt a „Kinyírlak ringyó!” ordításokra, igyekezett magára vonni a 20 centis pengehosszúságú késsel hadonászó dühöngő figyelmét. Sikerült neki. Az 57 éves elkövető kinyújtott kézzel tartva maga előtt a kést felé rohant. A kilenc évvel fiatalabb német állampolgár természetesen nyaka közé kapta a lábát és uzsgyé…
Erre az őrjöngő újra az asszony felé fordult, ismét földre teremtette, a késsel meg hadonászott tovább. A nőnek sikerült elkapnia a pengét, így nem esett komolyabb bántódása, hacsak nem számítjuk, hogy kezét alaposan összevagdalta néhaija. H. Gábor ismét kénytelen volt közbelépni, ám leszerelni lehetetlenség volt a tébolyultan ordítozó embert. Sőt erőteljesen a férfi melle felé szúrt, aki csupán annak köszönheti életét, hogy hátraugrott, így a kés nem hatolt a mellkasába. Aztán megint uccu… Annyit mindenesetre elért, hogy ismét nekirontson elődje, így a feleségnek sikerült végre bemenekülnie a lépcsőházba. H. Gábor a Miskolci Rendőrkapitányság felé rohant.
,,A rendőrségre akarsz menekülni? Én is odamegyek!” – óbégatta a féltékeny old boy vágtázó. A menekülő a kapustól kért segítséget, ám eleinte a zsaru is hiába szólította fel I. Jánost, hogy térjen észre, tegye le a kést, az csak hőzöngött. Végül más egyenruhások is odaérkeztek a rendőrség bejáratához, így nem kellett szolgálati fegyverét használnia a kapusnak – közös erővel megfékezték a fickót.
Az eljárás folyik ugyan szabadlábon hagyása mellett I. János ellen, ám hogy ennek minősítése mi lesz, egyelőre nem jutott portálunk tudomására.
F. J.
Ami a támadást illeti, I. János lesben állt a házastársak miskolci lakása előtt, s amikor azok kiléptek a lépcsőház ajtaján, támadásba lendült. Előbb a nőt kezdte rángatni, földre rántani, majd amikor a lakóbuszuk körül foglalatoskodó H. Gábor felfigyelt a „Kinyírlak ringyó!” ordításokra, igyekezett magára vonni a 20 centis pengehosszúságú késsel hadonászó dühöngő figyelmét. Sikerült neki. Az 57 éves elkövető kinyújtott kézzel tartva maga előtt a kést felé rohant. A kilenc évvel fiatalabb német állampolgár természetesen nyaka közé kapta a lábát és uzsgyé…
Erre az őrjöngő újra az asszony felé fordult, ismét földre teremtette, a késsel meg hadonászott tovább. A nőnek sikerült elkapnia a pengét, így nem esett komolyabb bántódása, hacsak nem számítjuk, hogy kezét alaposan összevagdalta néhaija. H. Gábor ismét kénytelen volt közbelépni, ám leszerelni lehetetlenség volt a tébolyultan ordítozó embert. Sőt erőteljesen a férfi melle felé szúrt, aki csupán annak köszönheti életét, hogy hátraugrott, így a kés nem hatolt a mellkasába. Aztán megint uccu… Annyit mindenesetre elért, hogy ismét nekirontson elődje, így a feleségnek sikerült végre bemenekülnie a lépcsőházba. H. Gábor a Miskolci Rendőrkapitányság felé rohant.
,,A rendőrségre akarsz menekülni? Én is odamegyek!” – óbégatta a féltékeny old boy vágtázó. A menekülő a kapustól kért segítséget, ám eleinte a zsaru is hiába szólította fel I. Jánost, hogy térjen észre, tegye le a kést, az csak hőzöngött. Végül más egyenruhások is odaérkeztek a rendőrség bejáratához, így nem kellett szolgálati fegyverét használnia a kapusnak – közös erővel megfékezték a fickót.
Az eljárás folyik ugyan szabadlábon hagyása mellett I. János ellen, ám hogy ennek minősítése mi lesz, egyelőre nem jutott portálunk tudomására.
F. J.