– A kormányzat rábólintott arra, hogy a miskolci villamosprojekt kiírásai forint helyett euró alapúra változzanak. Jelenti-e ez azt is, hogy a kormány segít az árfolyamingadozás kapcsán fellépő veszteség kigazdálkodásában?
– Igen. Egyedi elbírálás alapján minden indokolt méretű változást, amelynél bemutatható, hogy ténylegesen az árfolyamveszteségből fakad, pótoljuk a nagyobb beruházók projektgazdáinak, hiszen erről az önkormányzatok nem tehetnek. Stratégiai kérdés, hogy például a villamosberuházások minél előbb megvalósuljanak. Azt szeretnénk, ha nagyvárosaink vonzó életkörülményeket biztosítanának, jó legyen itt élni, hogy itt maradjanak az egyetemen végzett fiatalok, hogy érdemes legyen ide települni a munkahelyteremtő beruházásoknak is. Miskolcot fel lehet, fel kell tenni Európa gazdasági térképére. Ehhez szükséges például a Pólus program, az egyetem több mint hatmilliárdos beruházása, a csillagkórház tizenegy milliárdos projektje, de kellenek az integrált szakképző központok fejlesztései is. A sok milliárd forint, amit már eldöntöttünk, hogy Miskolc fejlesztésére fordítunk, mind abban segít, hogy vonzó várossá váljon.
– Mi a biztosíték arra, hogy az uniós pályázatok valóban megvalósulhatnak, hogy meglesznek a források?
– Ezeknek a forrását a magyar kormány és az európai adófizetők állják. Ezek a források adottak, lehívhatóak, mindaddig, amíg Magyarország fegyelmezetten gazdálkodik, amíg tartja magát az unióval és az IMF-el kötött megállapodáshoz, amíg egyensúlyban tartjuk a gazdaságot. Persze tudni kell, hogy ehhez szinten kell tartani az államháztartási hiányt, olykor fájdalmas lépésekkel egyensúlyban tartani a gazdaságot. Számos szerkezeti átalakítást is végre kell hajtanunk ahhoz, hogy Magyarország ismét növekedjen, hogy jól hasznosítsuk az uniós pénzeket.
– Van-e konkrét cselekvési terv arra, hogy az olyan hátrányos helyzetben lévő térségekben, mint amilyen a régiónk is, ösztönözni tudják a beruházásokat?
– Nem csak tervünk van, csináljuk is. Más kérdés, hogy most a válság közepén a világon mindenhol, az unióban is tíz-, százezerszám szűnnek meg munkahelyek. Most egyet tehetünk: a jövedelemteher csökkentésével, az adóátrendezéssel, munkahelymentő intézkedéseinkkel, amelyeket bevezettünk, megpróbálunk minél több munkahelyet megtartani. De a járulékcsökkentéssel, adócsökkentéssel már a válság utáni helyzetre is felkészülünk, hiszen fontos kérdés, hogy a világgazdaság újbóli beindulása után hol valósulhatnak majd meg munkahelyteremtő beruházások. Most kell ezeket a kemény lépéseket megtenni, hogy amikor kijövünk a válságból, erősebbek legyünk, mint amikor belekerültünk. Átalakítottuk a külföldi beruházást ösztönző rendszerünket, és azt mondtuk, akik hátrányos helyzetű régióban hoznak létre munkahelyeket, vagy olyanokat vesznek fel dolgozni, akik hátrányos helyzetű régiókból jönnek, azoknak extra támogatást biztosítunk.
– Hogyan fogadták a vállalkozók a fórumon elhangzott intézkedéseket?
– Én azt látom, mindenki azt mondja, ez egy jó irány. Szembe kell nézni a problémákkal, és a józan ész politikája mentén, őszintén, nem csodát hirdetve, hanem kitartó, kemény munkával, néhol küszködéssel, helyenként fájdalmas lépésekkel, de rendbe kell tenni az ország szénáját, el kell indulnunk előre. Már látszanak a kedvező változások, a kormány első ötven napja után képesek voltunk az ország iránti bizalmat növelni, jóllehet tudjuk, hogy ezek még törékeny eredmények. Megmutattuk, van kiút a válságból, és elindítottuk az országot ezen az úton. Ezen kell végigmennünk, folytatva a megkezdett átalakításokat, és keményen dolgozni.
– Ahogy mondta, vannak fájdalmas intézkedések is, mint amilyen a 13. havi nyugdíj, a szocpol, vagy a gyed eltörlése. Mit tudnak tenni, hogy ezen intézkedések miatt ne csökkenjen a gyermekvállalási kedv?
– Valóban vannak fájdalmas intézkedések, amelyek ahhoz kellenek, hogy az ország egyensúlyba kerülhessen. A gyes és a gyed rövidítése – ami a 2012 után születendő gyerekeket érinti – valójában arról is szól, hogy az anyák hamarabb visszatérhessenek a munkaerőpiacra. Ma nagyon sokszor azért nem vesznek fel egy nőt dolgozni, mert attól tartanak, elmegy szülni, és akkor három évre kiesik a munkahelyéről. Én azt szeretném, hogy rövidítsük meg egy kicsit ezt az időt – a két év alá ne menjünk –, hozzunk létre sokkal több bölcsődét, biztosítsuk, hogy az anyukák dolgozni tudjanak a gyermekeik mellett, segítsük a munkahelyteremtést. Sokkal több embernek kell dolgoznia Magyarországon, mint ma, mert nagy a lemaradásunk Európától. Fontos elmondani, hogy Magyarországon a leghosszabb az idő egész Európában, amit az anyák támogatott módon otthon tölthetnek, és ez még a két évvel is így lesz. Vannak tehát fájdalmas intézkedések az egyensúlyteremtés érdekében, de közben éppen ma jelentettük be, hogy egy olyan krízisalapot hozunk létre, ami a legrászorultabbaknak, akik néhány tízezer forintos problémával küzdenek egyszeri, de nagyon gyors segítséget fog nyújtani, főleg a kisgyermekes családoknak. Megemeljük a méltányossági nyugdíj összegét is és megmarad a 65 év fölöttiek utazási kedvezménye, ők már nagyon sok terhet cipelnek, nem szeretnénk többet rájuk tenni. A szükséges megszorítások mellett hoztunk tehát néhány olyan döntést is, amelyek talán nem kerülnek túl sok pénzbe, de több mint gesztusértékűek, lehetőséget, tényleges segítséget jelentenek a legrászorultabbaknak.
– Sokszor hallották már az emberek, hogy most egy kicsit meg kell szorítani, de aztán jobb lesz. Várhatóak-e még további megszorításokat?
– Az első ötven nap arról szólt, hogy a legnehezebb és a legszükségesebb lépéseket megtegyük. Én azt gondolom, hogy a nehezének a megszavazásán már túl van a parlament, az emberek is tudják, miről van szó, bár ténylegesen akkor érzik meg, ha egyes támogatások megszűnnek, vagy befagynak átmeneti időre. De közben jó dolgok is történnek. Benyújtottunk egy olyan adócsomagot, amelynek köszönhetően már idén több mint 1,3 millió embernek 36 ezer forinttal több lesz a nettó fizetése. Jövő évtől pedig az emberek 90 százaléka az alacsonyabb adókulccsal adózik majd. Egy átlagkereső, ha a bruttó bére nem is emelkedik, évi nettó 188 000 forinttal többet visz majd haza, mint ma. Szándékunk az, hogy a béreket, a munkát terhelő adók helyett inkább a vagyonokat terhelő adókat emeljük. Érzékelhetően csökkentjük a munkára rakódó terheket, hogy jobban megérje dolgozni, hogy többen és kevesebbet adózzanak, és javuljon a vállalkozások és így az ország versenyképessége, nőjön a hazai teljesítmény, újra beinduljon a növekedés. Ezeknek a változásoknak tehát van egy világos iránya és értelme. Az elmúlt tíz évben az ádáz politikai csatározásban mintha háttérbe szorult volna a munka megbecsülése, a felelős gazdálkodás. De csak az az ország lehet sikeres Európában, ahol a tisztességes munka megbecsülése áll a középpontban.
– Igen. Egyedi elbírálás alapján minden indokolt méretű változást, amelynél bemutatható, hogy ténylegesen az árfolyamveszteségből fakad, pótoljuk a nagyobb beruházók projektgazdáinak, hiszen erről az önkormányzatok nem tehetnek. Stratégiai kérdés, hogy például a villamosberuházások minél előbb megvalósuljanak. Azt szeretnénk, ha nagyvárosaink vonzó életkörülményeket biztosítanának, jó legyen itt élni, hogy itt maradjanak az egyetemen végzett fiatalok, hogy érdemes legyen ide települni a munkahelyteremtő beruházásoknak is. Miskolcot fel lehet, fel kell tenni Európa gazdasági térképére. Ehhez szükséges például a Pólus program, az egyetem több mint hatmilliárdos beruházása, a csillagkórház tizenegy milliárdos projektje, de kellenek az integrált szakképző központok fejlesztései is. A sok milliárd forint, amit már eldöntöttünk, hogy Miskolc fejlesztésére fordítunk, mind abban segít, hogy vonzó várossá váljon.
– Mi a biztosíték arra, hogy az uniós pályázatok valóban megvalósulhatnak, hogy meglesznek a források?
– Ezeknek a forrását a magyar kormány és az európai adófizetők állják. Ezek a források adottak, lehívhatóak, mindaddig, amíg Magyarország fegyelmezetten gazdálkodik, amíg tartja magát az unióval és az IMF-el kötött megállapodáshoz, amíg egyensúlyban tartjuk a gazdaságot. Persze tudni kell, hogy ehhez szinten kell tartani az államháztartási hiányt, olykor fájdalmas lépésekkel egyensúlyban tartani a gazdaságot. Számos szerkezeti átalakítást is végre kell hajtanunk ahhoz, hogy Magyarország ismét növekedjen, hogy jól hasznosítsuk az uniós pénzeket.
– Van-e konkrét cselekvési terv arra, hogy az olyan hátrányos helyzetben lévő térségekben, mint amilyen a régiónk is, ösztönözni tudják a beruházásokat?
– Nem csak tervünk van, csináljuk is. Más kérdés, hogy most a válság közepén a világon mindenhol, az unióban is tíz-, százezerszám szűnnek meg munkahelyek. Most egyet tehetünk: a jövedelemteher csökkentésével, az adóátrendezéssel, munkahelymentő intézkedéseinkkel, amelyeket bevezettünk, megpróbálunk minél több munkahelyet megtartani. De a járulékcsökkentéssel, adócsökkentéssel már a válság utáni helyzetre is felkészülünk, hiszen fontos kérdés, hogy a világgazdaság újbóli beindulása után hol valósulhatnak majd meg munkahelyteremtő beruházások. Most kell ezeket a kemény lépéseket megtenni, hogy amikor kijövünk a válságból, erősebbek legyünk, mint amikor belekerültünk. Átalakítottuk a külföldi beruházást ösztönző rendszerünket, és azt mondtuk, akik hátrányos helyzetű régióban hoznak létre munkahelyeket, vagy olyanokat vesznek fel dolgozni, akik hátrányos helyzetű régiókból jönnek, azoknak extra támogatást biztosítunk.
– Hogyan fogadták a vállalkozók a fórumon elhangzott intézkedéseket?
– Én azt látom, mindenki azt mondja, ez egy jó irány. Szembe kell nézni a problémákkal, és a józan ész politikája mentén, őszintén, nem csodát hirdetve, hanem kitartó, kemény munkával, néhol küszködéssel, helyenként fájdalmas lépésekkel, de rendbe kell tenni az ország szénáját, el kell indulnunk előre. Már látszanak a kedvező változások, a kormány első ötven napja után képesek voltunk az ország iránti bizalmat növelni, jóllehet tudjuk, hogy ezek még törékeny eredmények. Megmutattuk, van kiút a válságból, és elindítottuk az országot ezen az úton. Ezen kell végigmennünk, folytatva a megkezdett átalakításokat, és keményen dolgozni.
– Ahogy mondta, vannak fájdalmas intézkedések is, mint amilyen a 13. havi nyugdíj, a szocpol, vagy a gyed eltörlése. Mit tudnak tenni, hogy ezen intézkedések miatt ne csökkenjen a gyermekvállalási kedv?
– Valóban vannak fájdalmas intézkedések, amelyek ahhoz kellenek, hogy az ország egyensúlyba kerülhessen. A gyes és a gyed rövidítése – ami a 2012 után születendő gyerekeket érinti – valójában arról is szól, hogy az anyák hamarabb visszatérhessenek a munkaerőpiacra. Ma nagyon sokszor azért nem vesznek fel egy nőt dolgozni, mert attól tartanak, elmegy szülni, és akkor három évre kiesik a munkahelyéről. Én azt szeretném, hogy rövidítsük meg egy kicsit ezt az időt – a két év alá ne menjünk –, hozzunk létre sokkal több bölcsődét, biztosítsuk, hogy az anyukák dolgozni tudjanak a gyermekeik mellett, segítsük a munkahelyteremtést. Sokkal több embernek kell dolgoznia Magyarországon, mint ma, mert nagy a lemaradásunk Európától. Fontos elmondani, hogy Magyarországon a leghosszabb az idő egész Európában, amit az anyák támogatott módon otthon tölthetnek, és ez még a két évvel is így lesz. Vannak tehát fájdalmas intézkedések az egyensúlyteremtés érdekében, de közben éppen ma jelentettük be, hogy egy olyan krízisalapot hozunk létre, ami a legrászorultabbaknak, akik néhány tízezer forintos problémával küzdenek egyszeri, de nagyon gyors segítséget fog nyújtani, főleg a kisgyermekes családoknak. Megemeljük a méltányossági nyugdíj összegét is és megmarad a 65 év fölöttiek utazási kedvezménye, ők már nagyon sok terhet cipelnek, nem szeretnénk többet rájuk tenni. A szükséges megszorítások mellett hoztunk tehát néhány olyan döntést is, amelyek talán nem kerülnek túl sok pénzbe, de több mint gesztusértékűek, lehetőséget, tényleges segítséget jelentenek a legrászorultabbaknak.
– Sokszor hallották már az emberek, hogy most egy kicsit meg kell szorítani, de aztán jobb lesz. Várhatóak-e még további megszorításokat?
– Az első ötven nap arról szólt, hogy a legnehezebb és a legszükségesebb lépéseket megtegyük. Én azt gondolom, hogy a nehezének a megszavazásán már túl van a parlament, az emberek is tudják, miről van szó, bár ténylegesen akkor érzik meg, ha egyes támogatások megszűnnek, vagy befagynak átmeneti időre. De közben jó dolgok is történnek. Benyújtottunk egy olyan adócsomagot, amelynek köszönhetően már idén több mint 1,3 millió embernek 36 ezer forinttal több lesz a nettó fizetése. Jövő évtől pedig az emberek 90 százaléka az alacsonyabb adókulccsal adózik majd. Egy átlagkereső, ha a bruttó bére nem is emelkedik, évi nettó 188 000 forinttal többet visz majd haza, mint ma. Szándékunk az, hogy a béreket, a munkát terhelő adók helyett inkább a vagyonokat terhelő adókat emeljük. Érzékelhetően csökkentjük a munkára rakódó terheket, hogy jobban megérje dolgozni, hogy többen és kevesebbet adózzanak, és javuljon a vállalkozások és így az ország versenyképessége, nőjön a hazai teljesítmény, újra beinduljon a növekedés. Ezeknek a változásoknak tehát van egy világos iránya és értelme. Az elmúlt tíz évben az ádáz politikai csatározásban mintha háttérbe szorult volna a munka megbecsülése, a felelős gazdálkodás. De csak az az ország lehet sikeres Európában, ahol a tisztességes munka megbecsülése áll a középpontban.