Köztudott, hogy március eleje óta közhasznú nonprofit korlátolt felelősségű társaságként működnek. A tapasztalatokról és a tanulságokról faggattuk Kun Attilát (fotónkon).
– Nem lehetett könnyű időszak, hiszen az utóbbi hónapokban mindenki csak a gondokról ejtett szót!
– Pontosan így van. A világot válság sújtja, jobbára csak a bajok, és a gondok jönnek elő. Nem szükséges azt hangoztatni, hogy szűkebb pátriánkban mindez fokozottan igaz. A jelenlegi gazdasági, társadalmi körülmények között a sport különös szerepet és jelentőséget kap, hiszen sok fiatal számára az érvényesülés, a kiemelkedés szinte egyetlen lehetőségét jelenti. Valójában belépő egy jobb, és emberibb életbe.
– Mit tudtak tenni azért, hogy ne érződjön a pénzhiány?
– Nagyon sokat, és munkánkban mindvégig éreztük Miskolc vezetőinek, sportvezetőinek, és edzőinek a támogatását. Azért dolgoztunk, hogy a pénzhiány ne érintse a sportéletünket, a sportiskolásokat, és ne sérüljenek a korábban létrehozott értékek. Ezt célozta az átalakítás is, amelynek során különös hangsúlyt fektettünk a közhasznúságra, illetve a nonprofit jellegre. Bármilyen plusz bevételre teszünk szert az elkövetkezendő időben, azt mind a gyerekek sportolására, versenyeztetésére költjük. Az eddigi eredmények, és sikerek köteleznek bennünket. Köteleznek arra, hogy a továbbiakban is megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani sportolóink felkészítéséhez.
– Milyen összegből gazdálkodnak évente?
– Miskolc Város Önkormányzata 123 millió forinttal segíti munkánkat. Ehhez körülbelül még negyven millió forintot kell kitermelni a zavartalan működéshez.
– Gyanítom, ezért emelték meg a tagdíjakat is!– Ennek több összetevője is volt. Az elmúlt tanévben a terembérleti, illetve versenyeztetési költségek körülbelül húsz százalékkal növekedtek. Az év során a sportolók, csapatok és edzők számának növekedésével párhuzamosan gyarapodtak intézményünk feladatai is. Ezek ellátásához plusz anyagi forrásokra van szükség. Csökkent az önkormányzati támogatás, ennek következtében megváltozott az arány, amely szerint a szülők átlagosan, gyermekeik sportoltatásának az egy ötöd részét fizették. Az új tagdíjakkal ez egy harmadra változott. Ugyanakkor igazodnunk kell az országos sportiskolai tagdíjakhoz is, ezek közül még mindig a miskolci a legalacsonyabb.
– A helyzet aligha javul a következő évben. Mire számítanak?
– A válság kellős közepén valószínűsíthető, hogy még szűkösebb esztendő következik. Eredményeinkben azonban ez nem tükröződött. Sportiskolánkban az elmúlt tanévben 15 sportágban volt lehetőségük gyerekeinknek az edzések látogatására, és a versenyzésre. Jelenleg 1300 tanulóval 76 edző foglalkozik intézményünkben.
– Melyik szakosztályra a legbüszkébbek?
– A legtöbb sportágban már az ország legeredményesebbjei közé tartoznak versenyzőink. Mégis említést érdemel, hogy az atléták a MISI fennállása óta a legnagyobb sikert érték el a gyermek korcsoportban. Az országos egyesületi csapatbajnokságon két csapat-, és három egyéni aranyérmet nyertek. Serdülőink öt országos bajnoki címmel és számos helyezéssel büszkélkedhetnek. De a birkózók, cselgáncsozók, kenusok, kézilabdások, kosarasok és úszók is remekeltek.
Doros László
– Nem lehetett könnyű időszak, hiszen az utóbbi hónapokban mindenki csak a gondokról ejtett szót!
– Pontosan így van. A világot válság sújtja, jobbára csak a bajok, és a gondok jönnek elő. Nem szükséges azt hangoztatni, hogy szűkebb pátriánkban mindez fokozottan igaz. A jelenlegi gazdasági, társadalmi körülmények között a sport különös szerepet és jelentőséget kap, hiszen sok fiatal számára az érvényesülés, a kiemelkedés szinte egyetlen lehetőségét jelenti. Valójában belépő egy jobb, és emberibb életbe.
– Mit tudtak tenni azért, hogy ne érződjön a pénzhiány?
– Nagyon sokat, és munkánkban mindvégig éreztük Miskolc vezetőinek, sportvezetőinek, és edzőinek a támogatását. Azért dolgoztunk, hogy a pénzhiány ne érintse a sportéletünket, a sportiskolásokat, és ne sérüljenek a korábban létrehozott értékek. Ezt célozta az átalakítás is, amelynek során különös hangsúlyt fektettünk a közhasznúságra, illetve a nonprofit jellegre. Bármilyen plusz bevételre teszünk szert az elkövetkezendő időben, azt mind a gyerekek sportolására, versenyeztetésére költjük. Az eddigi eredmények, és sikerek köteleznek bennünket. Köteleznek arra, hogy a továbbiakban is megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani sportolóink felkészítéséhez.
– Milyen összegből gazdálkodnak évente?
– Miskolc Város Önkormányzata 123 millió forinttal segíti munkánkat. Ehhez körülbelül még negyven millió forintot kell kitermelni a zavartalan működéshez.
– Gyanítom, ezért emelték meg a tagdíjakat is!– Ennek több összetevője is volt. Az elmúlt tanévben a terembérleti, illetve versenyeztetési költségek körülbelül húsz százalékkal növekedtek. Az év során a sportolók, csapatok és edzők számának növekedésével párhuzamosan gyarapodtak intézményünk feladatai is. Ezek ellátásához plusz anyagi forrásokra van szükség. Csökkent az önkormányzati támogatás, ennek következtében megváltozott az arány, amely szerint a szülők átlagosan, gyermekeik sportoltatásának az egy ötöd részét fizették. Az új tagdíjakkal ez egy harmadra változott. Ugyanakkor igazodnunk kell az országos sportiskolai tagdíjakhoz is, ezek közül még mindig a miskolci a legalacsonyabb.
– A helyzet aligha javul a következő évben. Mire számítanak?
– A válság kellős közepén valószínűsíthető, hogy még szűkösebb esztendő következik. Eredményeinkben azonban ez nem tükröződött. Sportiskolánkban az elmúlt tanévben 15 sportágban volt lehetőségük gyerekeinknek az edzések látogatására, és a versenyzésre. Jelenleg 1300 tanulóval 76 edző foglalkozik intézményünkben.
– Melyik szakosztályra a legbüszkébbek?
– A legtöbb sportágban már az ország legeredményesebbjei közé tartoznak versenyzőink. Mégis említést érdemel, hogy az atléták a MISI fennállása óta a legnagyobb sikert érték el a gyermek korcsoportban. Az országos egyesületi csapatbajnokságon két csapat-, és három egyéni aranyérmet nyertek. Serdülőink öt országos bajnoki címmel és számos helyezéssel büszkélkedhetnek. De a birkózók, cselgáncsozók, kenusok, kézilabdások, kosarasok és úszók is remekeltek.
Doros László