Közben az ellenőrök áttekintették a társaság költségszámláit és észrevették, hogy egy alvállalkozó a számlák alapján rendszeresen dolgozott és számlázott a vizsgált társaságnak. Ebből úgy tűnt, hogy a bt. egyedül nem volt képes teljesíteni megbízásait, bár ezt az elvégzett munka mennyisége nem támasztotta alá.
A revizorok a gyanús, állítólagos alvállalkozói bizonylatok sorszámainak felülvizsgálata során megállapították, hogy az alvállalkozó nevében kibocsátott számlák azokból a számlatömbökből származnak, amelyeket beltag a vizsgálat kezdetén elveszettnek nyilvánított. Az ellenőrzés előrehaladtával a kérdéses számlatömbök vásárlását bizonyító számlák is előkerültek a bt. könyveléséből, ezzel egyértelművé vált, hogy ki vásárolta azokat. A trükk ebben az esetben az volt, hogy a társaság egy időpontban általában párhuzamosan két tömböt használt, az egyik a bevételek számlázására, míg a másik a fiktív költségek bizonylatolására szolgált. Ezzel a módszerrel csökkentették fizetendő áfájukat.
Az adóellenőrök a teljes körű bizonyítás érdekében megkeresték a számlákon szereplő alvállalkozó volt képviselőjét is, aki természetesen tagadta a gazdasági esemény általa történő elvégzését, a szerződéskötést és a számlák kibocsátását.
A vizsgált társaság beltagja az elé tárt tények hatására végül elismerte, hogy a kérdéses számlákat saját maga állította ki. Cselekményével nem tudta kijátszani az adóhatóságot, így a bt. fizetendő adóját nem sikerült a fiktív számlákban szereplő 22,5 millió forintnyi általános forgalmi adóval csökkentenie.
A revizorok a gyanús, állítólagos alvállalkozói bizonylatok sorszámainak felülvizsgálata során megállapították, hogy az alvállalkozó nevében kibocsátott számlák azokból a számlatömbökből származnak, amelyeket beltag a vizsgálat kezdetén elveszettnek nyilvánított. Az ellenőrzés előrehaladtával a kérdéses számlatömbök vásárlását bizonyító számlák is előkerültek a bt. könyveléséből, ezzel egyértelművé vált, hogy ki vásárolta azokat. A trükk ebben az esetben az volt, hogy a társaság egy időpontban általában párhuzamosan két tömböt használt, az egyik a bevételek számlázására, míg a másik a fiktív költségek bizonylatolására szolgált. Ezzel a módszerrel csökkentették fizetendő áfájukat.
Az adóellenőrök a teljes körű bizonyítás érdekében megkeresték a számlákon szereplő alvállalkozó volt képviselőjét is, aki természetesen tagadta a gazdasági esemény általa történő elvégzését, a szerződéskötést és a számlák kibocsátását.
A vizsgált társaság beltagja az elé tárt tények hatására végül elismerte, hogy a kérdéses számlákat saját maga állította ki. Cselekményével nem tudta kijátszani az adóhatóságot, így a bt. fizetendő adóját nem sikerült a fiktív számlákban szereplő 22,5 millió forintnyi általános forgalmi adóval csökkentenie.