És azokban a napokban nem volt idő emberi sorsokat, történéseket megismerni önéletrajzokból -bezzeg a forradalmi időszak után!-, szóval maradt az előtag és már mindenki tudta, hogy ki honnan érkezet és ott mivel foglalkozott. De milyen előélete, tehát mit kellett tudni 53 évvel ezelőtt, a nem kis hevülettel bíró mérnök Csorba Istvánról, lehetett-e bízni benne, mint forradalmár? Egy értelmiségiben...?
Az egyetemet 1954-ben végezte a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán. Első munkahelye egy miskolci vasöntöde volt, majd 1956 áprilisában a Lenin Kohászati Művekhez került és a MEO vas- és acélöntödének lett műszaki vezetője.
Ebben az időben a politikai hangulat már éreztette, hogy ami az országban történik, és amit hirdetnek, nem minden esetben felel meg sokaknak, a diósgyőri munkásoknak, és mérnök Csorba Istvánnak sem.Nos erről az időszakról, a három hetes fogságáról, az egy évvel későbbi miskolci letartóztatásáról, az ungvári börtönbe szállításáról és az ezzel járó atrocitásokról szól Litvay Ottó legújabb kötete. Könyvtárnyi szakirodalma van már ’56-nak. Szerencsére –vélekedik a történész, levéltáros Dobrossy István, de annak hangot adott a könyvbemutatón is, hogy nagyon nagy szükség van az ilyen életrajzi kötetekre. Színesíti, és vélhetőleg érthetővé teszi az utókor számára azokat a bizonyos ’56-os napokat, mert ahogy telik az idő és néhányan belefogalmazzák magukat a történelembe, talán még el is hiszik, hogy ,,ott voltak…”. Csorba István ott volt, mint ahogy ott volt Litvay Ottó Életutak című sorozatának első kötetének főszereplője, Bogár Károly is.
Jó emberről csak jó riportkötetet lehet írni –vallotta a kötet bemutatón a szerző, Litvay Ottó.
Fotók:
Az egyetemet 1954-ben végezte a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán. Első munkahelye egy miskolci vasöntöde volt, majd 1956 áprilisában a Lenin Kohászati Művekhez került és a MEO vas- és acélöntödének lett műszaki vezetője.
Ebben az időben a politikai hangulat már éreztette, hogy ami az országban történik, és amit hirdetnek, nem minden esetben felel meg sokaknak, a diósgyőri munkásoknak, és mérnök Csorba Istvánnak sem.Nos erről az időszakról, a három hetes fogságáról, az egy évvel későbbi miskolci letartóztatásáról, az ungvári börtönbe szállításáról és az ezzel járó atrocitásokról szól Litvay Ottó legújabb kötete. Könyvtárnyi szakirodalma van már ’56-nak. Szerencsére –vélekedik a történész, levéltáros Dobrossy István, de annak hangot adott a könyvbemutatón is, hogy nagyon nagy szükség van az ilyen életrajzi kötetekre. Színesíti, és vélhetőleg érthetővé teszi az utókor számára azokat a bizonyos ’56-os napokat, mert ahogy telik az idő és néhányan belefogalmazzák magukat a történelembe, talán még el is hiszik, hogy ,,ott voltak…”. Csorba István ott volt, mint ahogy ott volt Litvay Ottó Életutak című sorozatának első kötetének főszereplője, Bogár Károly is.
Jó emberről csak jó riportkötetet lehet írni –vallotta a kötet bemutatón a szerző, Litvay Ottó.
Fotók: