A miniszter az avatási ünnepségen elmondta: a Tiszaroffi tározó megépítése egy újabb, jelentős lépés a Tisza völgyében élő másfél millió ember árvízi biztonságának megteremtéséért. A tárcavezető hozzátette: a Cigándi és a Tiszaroffi után 2013-ig további négy árvízszintcsökkentő tározó épül meg a Tisza mentén uniós támogatással: a Nagykunsági, a Hanyi–Tiszasülyi, a Szamos–Kraszna közi és a Beregi. A hat tározóval és a 2013-ig elkészülő hullámtéri beavatkozásokkal a Tisza teljes hazai hosszán átlagosan 50-60 centiméteres árvízszint-csökkentést lehet majd elérni. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésére az Új Magyarország Fejlesztési Tervben 110 milliárd forint áll rendelkezésre, ez az összeg a többszöröse annak, mint amit az elmúlt években erre a célra a költségvetés biztosítani tudott – mondta el Szabó Imre.
A Nagykunsági és a Hanyi-Tiszasülyi tározó – a Tiszaroffihoz hasonlóan – szintén a Közép-Tisza vidékén épül meg, a kivitelezési munkák az ősszel megkezdődnek. A három tározó együttesen 60-70 cm-es vízszintcsökkentést lesz képes biztosítani a Csongrád-Kisköre közötti folyószakaszon, de vízszintcsökkentő hatásuk még Szeged körzetében is eléri a 30 cm-t.
A Tiszaroffi árvízszintcsökkentő tározó három település, Tiszaroff, Tiszabő és Tiszagyenda között helyezkedik el, közel 5300 lakos és 2000 háztartás árvízi biztonságát növeli közvetlenül, de kihat az egész, másfélmilliós Tisza-völgy árvízi biztonságára is. A Tiszaroffi tározó 16 cm-rel képes csökkenteni a vízszintet a térségben egy rendkívüli árhullám esetén, ez még Szegednél is 7 centiméterrel alacsonyabb vízállást eredményez.
A Tisza vize két hatalmas zsilipen, ún. be- és leeresztő műtárgyon keresztül jut be a tározó területére. Az északi műtárgy 300 köbméter vizet képes átereszteni másodpercenként. A vizet három, 8 méter széles nyíláson vezetik be és ki, ezeket kiemelhető, ún. szegmens táblák zárják le, amelyeket elektromos motorokkal mozgatnak. A déli műtárgy elsősorban a tározó leürítésére szolgál, 3 nyílású, ún. „görgős-síktáblás” elzárású, kapacitása 150m3/s. A műtárgyak zsiliptáblái 1,5 cm vastag acéllemezből készültek, anyagszilárdságuk vetekszik a páncéléval, így ellen tudnak állni a rendkívüli árvízi nyomásnak is.
A tározó 7,6 milliárd forintba került, ezt teljes egészében a hazai költségvetés finanszírozta. A kivitelezést az Alterra-Hídépítő Konzorcium végezte, az építési munkákat 2005 ősszén kezdték el. A működtető a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság lesz.
Érdekes adatok az építkezésről:
A tározó építése során több mint 100 futballpályányi területet füvesítettek be.
Az elzáró berendezésekhez felhasznált acél tömege megegyezik két dízelmozdony tömegével.
A munka során egy nap akár több mint 100 gép is dolgozott a területen.
A műtárgyakba beépített betonnal 500 billenős teherautó rakterét lehetne megtölteni.
A Nagykunsági és a Hanyi-Tiszasülyi tározó – a Tiszaroffihoz hasonlóan – szintén a Közép-Tisza vidékén épül meg, a kivitelezési munkák az ősszel megkezdődnek. A három tározó együttesen 60-70 cm-es vízszintcsökkentést lesz képes biztosítani a Csongrád-Kisköre közötti folyószakaszon, de vízszintcsökkentő hatásuk még Szeged körzetében is eléri a 30 cm-t.
A Tiszaroffi árvízszintcsökkentő tározó három település, Tiszaroff, Tiszabő és Tiszagyenda között helyezkedik el, közel 5300 lakos és 2000 háztartás árvízi biztonságát növeli közvetlenül, de kihat az egész, másfélmilliós Tisza-völgy árvízi biztonságára is. A Tiszaroffi tározó 16 cm-rel képes csökkenteni a vízszintet a térségben egy rendkívüli árhullám esetén, ez még Szegednél is 7 centiméterrel alacsonyabb vízállást eredményez.
A tározó 22,8 négyzetkilométeres alapterülete megközelíti a Velencei tó méretét, feltöltésekor 97 millió köbméter vizet lesz képes befogadni, átlagos vízmélysége 2,5 méter. A tározót 23,1 km hosszú töltés veszi körül, ebből 8,8 km korábban már meglévő tiszai árvízvédelmi főmű, a többi újonnan épült. A töltések átlagosan 4 és fél méter magasak, koronájuk 5 méter széles. A töltéskoronán teljes hosszban 3 méter széles kerékpározásra is alkalmas üzemi utat alakítottak ki. A töltések megépítéséhez 1,6 millió köbméter földet használtak fel. Az erős hullámzásnak kitett szakaszok elé 40-80 méter széles véderdősávot fognak telepíteni.
Az elárasztásra számítások szerint 30-40 évente kerülhet sor, olyan rendkívüli árvizek esetén, amilyen például a 2001-es vagy a 2006-os is volt. A tározó teljes feltöltéséhez körülbelül 10-12 nap szükséges, a vizet előre láthatólag egy hónapig kell visszatartani, a leürítés várhatóan 15-20 napot vesz igénybe.A Tisza vize két hatalmas zsilipen, ún. be- és leeresztő műtárgyon keresztül jut be a tározó területére. Az északi műtárgy 300 köbméter vizet képes átereszteni másodpercenként. A vizet három, 8 méter széles nyíláson vezetik be és ki, ezeket kiemelhető, ún. szegmens táblák zárják le, amelyeket elektromos motorokkal mozgatnak. A déli műtárgy elsősorban a tározó leürítésére szolgál, 3 nyílású, ún. „görgős-síktáblás” elzárású, kapacitása 150m3/s. A műtárgyak zsiliptáblái 1,5 cm vastag acéllemezből készültek, anyagszilárdságuk vetekszik a páncéléval, így ellen tudnak állni a rendkívüli árvízi nyomásnak is.
A tározó 7,6 milliárd forintba került, ezt teljes egészében a hazai költségvetés finanszírozta. A kivitelezést az Alterra-Hídépítő Konzorcium végezte, az építési munkákat 2005 ősszén kezdték el. A működtető a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság lesz.
Érdekes adatok az építkezésről:
A tározó építése során több mint 100 futballpályányi területet füvesítettek be.
A tározó területének negyedén, összesen 17 lelőhelyen folytak régészeti feltárások.
Az északi és a déli műtárgyba mintegy 4700 furgon tömegével megegyező mennyiségű betonacélt építettek be, és több mint 370 billenős teherautónyi kőborítást használtak fel a két műtárgy építésénél.Az elzáró berendezésekhez felhasznált acél tömege megegyezik két dízelmozdony tömegével.
A munka során egy nap akár több mint 100 gép is dolgozott a területen.
A műtárgyakba beépített betonnal 500 billenős teherautó rakterét lehetne megtölteni.