Az 1940-es évekre a magyarországi romák üldözetése már komoly hagyományra támaszkodhatott: 1916-ban (1945-ig érvényben maradó) rendeletet hoztak a "kóborló" cigányok megrendszabályozására, teljes körű, és rendszeres nyilvántartásba vételükre, testi megjelölésükre, a renitensek állami munkatáborba helyezésére; 1928-ban belügyminiszteri rendelet született az országos cigányrazziák megtartásáról, amit 1929-től évente legalább kétszer szerveztek meg - áll a Roma Sajtóközpont összeállításában. 1934-ben Endre László (a zsidók koncentrációs táborba szállítását később államtitkárként szervező hivatalnok) követelte a kóbor cigányok állami koncentrációs táborba zárását és a férfiak sterilizálását.
Az Anschlusst követően megkezdődött az ausztriai cigányok összegyűjtése. Az egyik ilyen gyűjtő- és kényszermunka tábor a Soprontól 5 kilométerre fekvő Lackenbach faluban volt. Körülbelül 3 ezer magyar nevű, magyar anyanyelvű roma is került innen és a környező területekről először helyi gyűjtőtáborokba, majd Lengyelországba, a Lodz-i gettóba, onnan pedig 1943-ban az auschwitzi cigánylágerbe. Magyarországon 1938-ban hoztak rendeletet a romák, mint csoport megbízhatatlanná nyilvánításáról, majd két év múlva a csendőrség bevezette az ujjlenyomat alapján történő országos cigány-nyilvántartást.
1943-tól folyamatosan hurcoltak romákat kényszermunkára, majd egy év múlva több helyen cigány katonai munkatáborokat és munkaszolgálatos századokat állítanak fel. A hódmezővásárhelyi Lakatos Józsefnek októberben kellett volna besorozott katonaként bevonulnia. Ehelyett - a cigánytelep összes fiatal férfijával együtt - csendőrök vitték el Kiskunfélegyházára, majd Szekszárdra, honvédok által felügyelt munkaszolgálatra, ahol futóárkokat kellett ásniuk.
1944-től országszerte cigány gyűjtőgettókat létesítettek. A méreteket mutatja, hogy csak Szabolcs-Szatmár megyében minden nagyobb város Nyíregyháza, Mátészalka, Nyírbátor, Újfehértó mellett hasonló "gettótábort" állítottak fel, és külön cigány munkatáborok voltak például Szekszárdon, Véménden, Szentkirályszabadján, Pécsváradon, Marcaliban, Sárváron, Újhartyánban, Baján, Nagykátán.
1944. augusztus 2-án felszámolták a feltöltésekor több mint húszezer fős Auschwitz-Birkenau-i cigány tábort, a foglyok nagy részét kivégezték.
Az Anschlusst követően megkezdődött az ausztriai cigányok összegyűjtése. Az egyik ilyen gyűjtő- és kényszermunka tábor a Soprontól 5 kilométerre fekvő Lackenbach faluban volt. Körülbelül 3 ezer magyar nevű, magyar anyanyelvű roma is került innen és a környező területekről először helyi gyűjtőtáborokba, majd Lengyelországba, a Lodz-i gettóba, onnan pedig 1943-ban az auschwitzi cigánylágerbe. Magyarországon 1938-ban hoztak rendeletet a romák, mint csoport megbízhatatlanná nyilvánításáról, majd két év múlva a csendőrség bevezette az ujjlenyomat alapján történő országos cigány-nyilvántartást.
1943-tól folyamatosan hurcoltak romákat kényszermunkára, majd egy év múlva több helyen cigány katonai munkatáborokat és munkaszolgálatos századokat állítanak fel. A hódmezővásárhelyi Lakatos Józsefnek októberben kellett volna besorozott katonaként bevonulnia. Ehelyett - a cigánytelep összes fiatal férfijával együtt - csendőrök vitték el Kiskunfélegyházára, majd Szekszárdra, honvédok által felügyelt munkaszolgálatra, ahol futóárkokat kellett ásniuk.
1944-től országszerte cigány gyűjtőgettókat létesítettek. A méreteket mutatja, hogy csak Szabolcs-Szatmár megyében minden nagyobb város Nyíregyháza, Mátészalka, Nyírbátor, Újfehértó mellett hasonló "gettótábort" állítottak fel, és külön cigány munkatáborok voltak például Szekszárdon, Véménden, Szentkirályszabadján, Pécsváradon, Marcaliban, Sárváron, Újhartyánban, Baján, Nagykátán.
1944. augusztus 2-án felszámolták a feltöltésekor több mint húszezer fős Auschwitz-Birkenau-i cigány tábort, a foglyok nagy részét kivégezték.