Ugrás a tartalomra

„A magyar társadalom lakmuszpapírja a cigányság”

Létrehozva
A rendszerváltás után először a cigányok váltak munkanélkülivé és szegényedtek el. Akkor a szegénység cigányarcú lett, mert könnyebb volt a társadalommal elfogadtatni, hogy a nélkülözés zömében a romákat érinti - nyilatkozta Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke a napjainkra kialakult helyzetet értékelve. Kijelentette, hogy a cigányság a magyar társadalom lakmuszpapírja.
Húsz éve küzdenek azért, hogy a lakhatás alapvető jog legyen – folytatta –, és az állam vállaljon felelősséget azért, hogy mindenki feje fölött legyen fedél. Eddig ez senkit nem érdekelt, de most, hogy a válság miatt a lakáshiteleseket is fenyegeti a kilakoltatás, már van segítség.
 
Az elszegényedés nem most, hanem a rendszerváltás utáni első években kezdődött. A társadalom többségének helyzete romlott, a politika pedig nem törekedett eléggé a robbanásszerűen növekvő munkanélküliség és az árnövekedés hatásainak tompítására. A terhek aránytalanul sújtották mindazokat, akik nem tudtak alkalmazkodni az új helyzethez. Az első években a lakosságnak már több mint kétharmada tartozott a „vesztesek” közé. Közöttük aránytalanul nagy volt a romák, a szakképzetlenek aránya, de a lecsúszás érintette a középosztály széles rétegeit is. Ilyen körülmények között viszonylag rövid idő alatt – főleg az 1990-es évek elején – jelentős tömegek vesztették el munkahelyüket, állásukat.

Az ország területileg is differenciá­lódott, a főváros és a kedvező helyzetben lévő nyugati térségek, valamint a „leszakadó” keleti, északkeleti régiók között máig tartó feszültség jelentkezett. A gazdasági válság ezt némiképp átírta, az utóbbi hónapokban ugyanis olyanok vesztették el állásukat a fejlettebb régiókban, akiknek korábban soha nem kellett megküzdeniük a munkanélküliséggel.