Hat forduló lejátszását követően még nem lenne helyes szakmai értékelésbe bocsátkozni, annyi viszont máris megállapítható: a mostani gárda nem zavar sok vizet az Extraligában. Ennek igazolására soroljuk fel az eddig lejátszott mérkőzéseket: hazai környezetben az Újpest (3-0), a Békéscsaba (3-0), valamint a Székesfehérvári MÁV Előre (3-1) is jobbnak bizonyult a vasutas gárdánál. Házon kívül sem termett sok babér: a BSE (3-0), a Nyíregyháza (3-1) és a Vasas (3-0) könnyedén kerekedett a zöld-fehér leányok fölé.
A bemutatkozáson (BSE) sejteni lehetett, hogy a roppant fiatal, és az építkezés kezdetén álló miskolciaknak csak a labdaszedő szerepe jut. Így is történt, hiszen a megilletődöttséget is beszámítva mégis mellbevágó volt a játszmánként 6, 11, és 9 megszerzett pont. A találkozó 45 percig sem tartott, és Toma Sándor edző annak is örült, ha játékosai bemutattak egy-egy épkézláb megoldást.
- A két csapat között szakadéknyi a különbség. Igyekeztem minden játékosnak lehetőséget adni, hogy szokták a légkört, de ezúttal csak ennyire futotta az erőnkből – kommentálta szomorkásan a szakvezető a látottakat.
Sajnos, a folytatásban sem történt (eddig) érdemi változás. Az Újpest és a Vasas ellen sem került a gárda egyetlen játszmában sem húsz pont fölé, a begyűjtött 10, 12, olykor 16 pont elkeserítően harmatos produkciót sejtet. A hat lejátszott mérkőzésen két szett jutott a miskolciaknak, ennyi a pozitívum. És volt még egy Magyar-kupa mérkőzés is, ezt sikeresen vette a zöld-fehér társaság. Igaz, a Közgazdasági Egyetem nem tartozik az elithez, az idegenben kiharcolt 3-1 arányú győzelem erősíthette a fiatalok önbizalmát.
- Túl kellene már jutni azon, hogy a mérkőzések elején katasztrofálisan kezdünk. Annyi hibát követünk el, hogy ellenfeleinknek szinte semmit nem kell csinálniuk. Márpedig ezek a bakik olyan hátrányba hoznak bennünket, amit képtelenség ellensúlyozni. Ha négy-öt ponttal elengedjük vetélytársainkat, akkor már csak részletkérdés a folytatás – jegyezte meg Toma Sándor.
Persze, az edzőnek nincs könnyű dolga, hiszen 15-17 éves ifikből kellene ütőképes együttest formálnia. Ez még a mostani, nem túl magas színvonalú hazai női bajnokságban sem megy egyik napról a másikra. De vajon mikor jön az első siker? Vagy megesik az a döbbenetes csúfság, hogy „csont nélkül” esik ki a legjobbak közül a szebb napokat látott vasutas gárda? Jó lenne, ha bekövetkezne a fordulat, mert ellenkező esetben akár egy újabb sportágat lehetne letörölni a borsodi megyeszékhely térképéről.DOROS LÁSZLÓ
A bemutatkozáson (BSE) sejteni lehetett, hogy a roppant fiatal, és az építkezés kezdetén álló miskolciaknak csak a labdaszedő szerepe jut. Így is történt, hiszen a megilletődöttséget is beszámítva mégis mellbevágó volt a játszmánként 6, 11, és 9 megszerzett pont. A találkozó 45 percig sem tartott, és Toma Sándor edző annak is örült, ha játékosai bemutattak egy-egy épkézláb megoldást.
- A két csapat között szakadéknyi a különbség. Igyekeztem minden játékosnak lehetőséget adni, hogy szokták a légkört, de ezúttal csak ennyire futotta az erőnkből – kommentálta szomorkásan a szakvezető a látottakat.
Sajnos, a folytatásban sem történt (eddig) érdemi változás. Az Újpest és a Vasas ellen sem került a gárda egyetlen játszmában sem húsz pont fölé, a begyűjtött 10, 12, olykor 16 pont elkeserítően harmatos produkciót sejtet. A hat lejátszott mérkőzésen két szett jutott a miskolciaknak, ennyi a pozitívum. És volt még egy Magyar-kupa mérkőzés is, ezt sikeresen vette a zöld-fehér társaság. Igaz, a Közgazdasági Egyetem nem tartozik az elithez, az idegenben kiharcolt 3-1 arányú győzelem erősíthette a fiatalok önbizalmát.
- Túl kellene már jutni azon, hogy a mérkőzések elején katasztrofálisan kezdünk. Annyi hibát követünk el, hogy ellenfeleinknek szinte semmit nem kell csinálniuk. Márpedig ezek a bakik olyan hátrányba hoznak bennünket, amit képtelenség ellensúlyozni. Ha négy-öt ponttal elengedjük vetélytársainkat, akkor már csak részletkérdés a folytatás – jegyezte meg Toma Sándor.
Persze, az edzőnek nincs könnyű dolga, hiszen 15-17 éves ifikből kellene ütőképes együttest formálnia. Ez még a mostani, nem túl magas színvonalú hazai női bajnokságban sem megy egyik napról a másikra. De vajon mikor jön az első siker? Vagy megesik az a döbbenetes csúfság, hogy „csont nélkül” esik ki a legjobbak közül a szebb napokat látott vasutas gárda? Jó lenne, ha bekövetkezne a fordulat, mert ellenkező esetben akár egy újabb sportágat lehetne letörölni a borsodi megyeszékhely térképéről.DOROS LÁSZLÓ