Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin orosz zeneszerző, zongorista, a Muszorgszkij utáni orosz zene egyik legkiemelkedőbb tehetsége, egyben a modern zenetörténet egyik legkülönösebb és legvitatottabb alakja. Zenéjéről és törekvéseiről már életében rendkívül ellentmondásos elképzelések és vélemények láttak napvilágot- mondta Flach Antal csembalóművész és zenetörténész előadásában.
Szkrjabin egy mindentől független, abszolút szabadsággal bíró jelenség, akinek zenéje legfeljebb az általa képviselt filozófiai eszmék felől érthető meg. A komponista maga is filozófusként, sőt, később prófétaként tekintett önmagára. A filozófia, vallás és művészet végső szintézisének szellemében Szkrjabin 1904–1905-től kezdődően, lényegében élete utolsó pillanatáig a Misztérium névre keresztelt projekten dolgozott. Nemcsak zene, szó és színpadkép lépett volna együttes működésbe, hanem egy újfajta művészeti nyelv született volna, ami minden érzékszervet egy időben mozgatott volna meg, ami a fények, színek, szagok, ízek és a tapintás műalkotásba történő beolvasztását jelentette. A hét nap hosszúságú cselekménynek az idők végezetén, az apokalipszis pillanatában kellett kezdődnie...
Az előadáson az is kiderült, hogy Szkrjabin műveinek stílusára kezdetben főleg Chopin hatott. Sajátos életszemlélete, a misztikus tanok iránti érdeklődés, majd azok hirdetése egyre jobban kihatottak zeneszerzői tevékenységére, egyre bonyolultabbá tették darabjait. Hozzájárult még ehhez, hogy Szkrjabinnak szinesztéziája volt, aminek következményeként a hangokhoz színek és fények társultak számára: minden hangnak megfelelt egy konkrét színárnyalat.
Búzafalvi T.
Szkrjabin egy mindentől független, abszolút szabadsággal bíró jelenség, akinek zenéje legfeljebb az általa képviselt filozófiai eszmék felől érthető meg. A komponista maga is filozófusként, sőt, később prófétaként tekintett önmagára. A filozófia, vallás és művészet végső szintézisének szellemében Szkrjabin 1904–1905-től kezdődően, lényegében élete utolsó pillanatáig a Misztérium névre keresztelt projekten dolgozott. Nemcsak zene, szó és színpadkép lépett volna együttes működésbe, hanem egy újfajta művészeti nyelv született volna, ami minden érzékszervet egy időben mozgatott volna meg, ami a fények, színek, szagok, ízek és a tapintás műalkotásba történő beolvasztását jelentette. A hét nap hosszúságú cselekménynek az idők végezetén, az apokalipszis pillanatában kellett kezdődnie...
Az előadáson az is kiderült, hogy Szkrjabin műveinek stílusára kezdetben főleg Chopin hatott. Sajátos életszemlélete, a misztikus tanok iránti érdeklődés, majd azok hirdetése egyre jobban kihatottak zeneszerzői tevékenységére, egyre bonyolultabbá tették darabjait. Hozzájárult még ehhez, hogy Szkrjabinnak szinesztéziája volt, aminek következményeként a hangokhoz színek és fények társultak számára: minden hangnak megfelelt egy konkrét színárnyalat.Búzafalvi T.