Ugrás a tartalomra

Felsőzsolcai helyzetkép – frissítve, videókkal

Létrehozva
arvizani1.jpg
Felsőzsolcán még mindig nem vonult le teljesen az ár, de ahol ez megtörtént, ott olyan állapotok uralkodnak, mintha háború pusztított volna a környéken. Homokzsákok lépten-nyomon, hordalék az utakon, megrepedt, roskadozó falak, összedőlt házak, reményüket vesztett, megtört emberek. A Dózsa György utca az „illetéktelenek” előtt még mindig le van zárva – polgárőrök terelik másfelé a gépjárművel arra közlekedőket.

arvizs.jpg

A házakat egyébként kevesen merik őrizetlenül hagyni, félnek ugyanis a fosztogatóktól – legutóbb dunaújvárosi (!) „specialistákat” fogtak el a rendőrök. Grulyó Árpád háza is ezen az utcán áll, mely ugyan nem dőlt össze, de portáján még mindig áll a víz – pedig már hat napja történt az a szörnyű éjszaka, amikor feleségével el kellett hagyniuk otthonukat. Amikor jött az ár, a padlásra másztak fel egy gyertyával, a rendőröket a pislákoló fény vezette el hozzájuk. Ekkor már másfél méteres volt a víz, a segítség a kerítés felett, csónakkal érkezett.

Fotók Felsőzsolcáról itt





Az autójukat sokakkal egyetemben Felsőzsolca új házakkal beépített részére vitték, oda, ahova nem jutott el a vízözön. Onnan nem messze, a Kertekalja utcán viszont katasztrofális a helyzet: méteres víz áll, több utcában csónakkal tanácsos csak közlekedni. „Sofőrünk”, Dési Tamás már rutinos kormányosnak számít, napok óta irányítja a kis sárga gumiladikot. Néhány méter megtétele után egy komolyabb vízi járműbe ütközünk, kapitánya, Szalai László pedig már tapasztalt riportalany!





A helyiek szerint senki sem foglalkozik velük, többen egyenesen a városvezetést teszik felelőssé a kialakult helyzet miatt. Az elmondott vádakba, azok igazságtartalmába jobb nem is belegondolni. Gyomorforgató a csónakból elénk táruló látvány. Szemét mindenhol, giliszták, csigák a vízen, az utcákban lakók szerint új állatfajok is megjelentek. Nos, valóban érdekes, apró, gömbölyű, fehér rákszerű élőlények úsznak a folyadékban (talán egy biológus felismerné az egyedeket). A folyadékban, mert talán a szakemberek sem neveznék víznek azt, ami beteríti a környéket. Egyrészt megtalálható benne szerves, szervtelen, élő, halott organizmus; másrészt a klasszikus H2O nem áraszt magából elviselhetetlen bűzt, amellyel a lakosok kénytelenek egy hete együtt élni.



Átfordulva a párhuzamos útra, megérkezünk a VIA CANALE GRANDE-re. Legalábbis ezt hirdeti az egyik házfalon látható „utcafelirat”. Hiába, az állapotok Velencét tükrözik. Ezen az utcán találkozunk az egykori Való Világ című valóság-showból ismert „celebbel”, Anikóval. Az egyik helyi vállalkozó szervezésében a szőke hölgy oszt a környéken élő embereknek kenyeret, felvágottat és állateledelt.





Nemes gesztus, főleg, hogy még a házi kedvencekre is gondolt, de a helyiek udvariasan elhárították a kutyaeledelt mondván, a kedvenceik még nem növesztettek kopoltyút. Igen, aki tehette, máshova költöztette ideiglenesen ebét, mert őket is megviseli a helyzet, nem vízi élőlények ők sem. Ahogy Árpádé sem, akinek a kutyája depressziós lett. Nem vicces, ez a helyzet minden érintettet megvisel, rengeteg ember életének a munkássága dőlt össze néhány perc alatt. Ha úgy tetszik, vízbe fulladt – ahogy a reményeik is.

Soós P.