Paszternák István konkrét példákat is említett. Megmenekült például a szendrői Kékfestőház, vagy az edelényi és a boldvai református templom is a Bódva térségében. Edelénynél maradva a jelenleg is felújítás alatt álló L’Huillier-Coburg–kastély pincéjébe betört ugyan a víz, s jelenleg is a Bódva szintjével együtt mozog, ám az előzetes felmérések szerint komolyabb szerkezeti kár nem keletkezett ott sem. Hasonlóan kíméletes volt a Sajó a sajóecsegi református, valamint a sajóládi katolikus templommal, ami azért nagy szerencse, mert mindkét településen, az utcákon folyt a víz. Dédestapolcsányban pedig a Bán-patak öntötte el majdnem a református templomot. Azért csak majdnem, mert a lépcsőig elért a víz, majd onnan visszahúzódott.
Nem járt ilyen szerencsével a Jósvafői tájház, ide ugyanis befolyt a víz, és bár az épület épen maradt, ám a padlóját teljes egészében cserélni kell, és a monoki Kossuth Ház pincéjében is komolyabb károk keletkeztek. Ugyancsak megsérült, még a Szinva-patak áradásakor a felső-hámori Kohászati Múzeum, itt a vezető elmondása szerint kisebb gejzír tört fel a parketta alól. Az Õskohó mögötti támfalból pedig kövek és föld omlott le, ennek a helyreállítása is komolyabb összeg lesz.
A megsérült műemlékeket helyre fogják hozni azt azonban még nem tudni, hogy a kormányzati vis major alapban ennek költségeit miként biztosítják majd. Paszternák István arra is rámutatott, hogy bár ez a helyreállítás fontos, káraik mégis elenyészőnek mondhatók azon családok kárához képest, akiknek otthonát, életét mosta az ár, és sok esetben a nulláról kell újra kezdeniük, így a kármentesítésben nekik kell majd elsőbbséget élvezni.
T.Ákos