A torna első fordulójában több meglepetés is született: Lengyelország megnyerte a második csoportot, miután gól nélküli döntetlent játszott az NSZK-val, majd legyőzte Tunéziát és Mexikót is. Az NSZK-nak csak a második hely jutott. A másik meglepetés csapat Tunézia, aki újoncként volt jelen a tornán, és máris történelmet írt azzal, hogy továbbjutottak. A negyedik csoportban Peru csapata ért be az első helyre, maga mögé utasítva Hollandiát. A legnagyobb meglepetés viszont a harmadik négyesben született, hiszen Ausztria megelőzte Brazíliát.
A legerősebb kvartettnek az elsőt tartották, ebben szerepelt az 1966 után újfent kijutó Magyarország, valamint a házigazda Argentína, Franciaország és Olaszország is. A második forduló után már megvolt a két kieső, miután Argentína és Olaszország is legyőzte mind Magyarországot, mind Franciaországot.
A döntőben végül nem született meglepetés. A házigazda Argentína találkozott Hollandia együttesével, akik a címvédő NSZK-t búcsúztatták el a tornától a negyeddöntőben rendkívül látványos játékkal. A házigazdák pedig a háromszoros világbajnok Brazíliát ejtették ki, akik később az NSZK legyőzésével megszerezték a harmadiknak kijáró bronzérmet. A döntő a tornához hasonlóan rendkívül ellentmondásosra sikeredett. A holland válogatott azzal vádolta az argentinokat: szinte minden trükköt, cselt bevetnek annak érdekében, hogy késleltessék a találkozó kezdését, ezáltal is kizökkentve a narancssárga mezeseket a nyugalmukból.
A házigazdák a szokottnál is később jöttek ki az öltözőből, mint ahogy a meccs eredetileg kezdődött volna. René van de Kerkhof csuklószorítóját is kifogásolták a kék-fehérek, bár ez a feltételezés csak reklamáció maradt. A döntőt végül Mario Kempes duplázásával, - aki a torna gólkirályi címét is elnyerte - megnyerte Argentína hosszabbításból 3-2 arányban. Hollandia 1978-ban egymás után a második vb-döntőjét is elveszítette. A vereség érdekessége: másodszor is a vb-rendező ország ellen (1974-ben az NSZK győzte le őket) kaptak ki. Miután Hollandia elvesztette a döntőt, roppant sportszerűtlenül úgy döntöttek, nem vesznek részt a díjátadó ünnepségen.
A világbajnokság kabalája Gauchito, egy argentin mezbe és tipikus gaucho ruhába öltöztetett fiú volt.
Vajtó László
A legerősebb kvartettnek az elsőt tartották, ebben szerepelt az 1966 után újfent kijutó Magyarország, valamint a házigazda Argentína, Franciaország és Olaszország is. A második forduló után már megvolt a két kieső, miután Argentína és Olaszország is legyőzte mind Magyarországot, mind Franciaországot.
A döntőben végül nem született meglepetés. A házigazda Argentína találkozott Hollandia együttesével, akik a címvédő NSZK-t búcsúztatták el a tornától a negyeddöntőben rendkívül látványos játékkal. A házigazdák pedig a háromszoros világbajnok Brazíliát ejtették ki, akik később az NSZK legyőzésével megszerezték a harmadiknak kijáró bronzérmet. A döntő a tornához hasonlóan rendkívül ellentmondásosra sikeredett. A holland válogatott azzal vádolta az argentinokat: szinte minden trükköt, cselt bevetnek annak érdekében, hogy késleltessék a találkozó kezdését, ezáltal is kizökkentve a narancssárga mezeseket a nyugalmukból.
A házigazdák a szokottnál is később jöttek ki az öltözőből, mint ahogy a meccs eredetileg kezdődött volna. René van de Kerkhof csuklószorítóját is kifogásolták a kék-fehérek, bár ez a feltételezés csak reklamáció maradt. A döntőt végül Mario Kempes duplázásával, - aki a torna gólkirályi címét is elnyerte - megnyerte Argentína hosszabbításból 3-2 arányban. Hollandia 1978-ban egymás után a második vb-döntőjét is elveszítette. A vereség érdekessége: másodszor is a vb-rendező ország ellen (1974-ben az NSZK győzte le őket) kaptak ki. Miután Hollandia elvesztette a döntőt, roppant sportszerűtlenül úgy döntöttek, nem vesznek részt a díjátadó ünnepségen.
A világbajnokság kabalája Gauchito, egy argentin mezbe és tipikus gaucho ruhába öltöztetett fiú volt.
Vajtó László